Uniós jogot sért a szerencsejáték-reklámozás korlátozása

A magyar jogalkotás és jogalkalmazás szempontjából is fontos döntést hozott a Fővárosi Bíróság március végén: az Európai Közösséget alapító Római Szerződés egy cikkére és az Európai Bíróság joggyakorlatára hivatkozva hatályon kívül helyezte a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jogsértő határozatait. Az ítélet kiemelkedő jelentőségű lehet nemcsak a szerencsejáték-szolgáltatások liberalizációja terén, de a közösségi jog magyarországi érvényesülésében is.

• A válság híreit itt olvashatja el!

Az ítélet régóta húzódó vitát zárt le, egyúttal fontos mérföldkő lehet a szerencsejáték-piac liberalizációs folyamatában is. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki két nagy internetes hírszolgáltatóra, mivel azok - a határozatok szerint - törvénybe ütköző módon tették közzé az Európai Unióban működő egyes online szerencsejáték-szolgáltatók reklámjait.

Az NFH határozatait a reklámtörvény azon rendelkezésére alapozta, amely szerint tilos közzétenni olyan reklámot, ami külföldön szervezett szerencsejátékhoz vagy ajándéksorsoláshoz kapcsolódik. Mivel a bírságot kiszabó határozatot a másodfokú hatóság is jóváhagyta, az érintett szolgáltatók pert indítottak a határozat bírósági felülvizsgálata érdekében.

A hazai szerencsejáték-monopólium védelme

A hazai jog minden lehetséges eszközzel igyekszik védeni a hazai állami szerencsejáték-szervező monopolhelyzetét. Ennek fontos eszköze volt a hirdetések tilalma: míg a hazai monopolszolgáltató gyakorlatilag szabadon hirdethette szolgáltatásait, a külföldi szolgáltatók teljes hirdetési tilalom alatt álltak. Az Európai Bizottság a magyar kormány ellen 2006-ban úgynevezett kötelezettségszegési eljárást is indított az Európai Uniót létrehozó szerződés megsértése miatt, aminek során hivatalosan kérte a szerencsejátékok szabályozására vonatkozó jogszabályok megváltoztatását.

A Fővárosi Bíróság 2009. március 24-én kelt ítéletében kimondta: a magyar jog fenti, reklámtilalmat tartalmazó rendelkezései az Európai Uniót megalapító szerződésbe ütköznek, és így nem alkalmazhatóak. Egyértelművé vált, hogy a hazai jogalkotó olyan módon juttatta előnyhöz a hazai szerencsejáték-monopóliumot, amely a szolgáltatások nyújtásának az Európai Unióban érvényesülő szabadságát meg nem engedhető módon és mértékben korlátozta.

A szolgáltatásnyújtás szabadságának sérelme

Az Európai Bíróság több határozatában dolgozta ki azt a feltételrendszert, amely szerint az Európai Unió gazdasági alapját jelentő négy szabadság (áruk, szolgáltatások, személyek, tőke szabad áramlása) korlátozható. Az Európai Bíróság által alkalmazott teszt egyértelmű: az intézkedés nem lehet diszkriminatív, annak a közérdeken alapuló kényszerítő indokot kell szolgálnia, alkalmasnak kell lennie a cél megvalósítására, és nem léphet túl a cél megvalósításához szükséges mértéken. Bármely korlátozó intézkedés csak akkor elfogadható, ha valamennyi fenti feltétel teljesül.

A kérdéses rendelkezés azonban nyilvánvalóan diszkriminatív volt: míg a magyar állami szerencsejáték-szervező széles körben, az Európai Unió más szolgáltatói egyáltalán nem voltak jogosultak hirdetni szolgáltatásaikat.

A külföldi szerencsejátékok reklámjainak tiltása azonban ezen túl is megkérdőjelezhető volt. A jogalkotó nem is indokolta konkrét szakmai szemponttal a kérdéses rendelkezést, habár ez is egyértelmű uniós elvárás. Nem készült - vagy nem vált nyilvánossá - olyan elemzés sem, amely azt vizsgálná: ezek a korlátozások valóban alkalmasak és szükségesek-e bármely esetleges ifjúságvédelmi vagy más cél elérésére.

A bírósági ítélet szerint a hazai szabályozás hivatkozott elemei nem mentek át a fenti teszten.

A magyar jog "mellőzése"

Uniós csatlakozásunk óta a közösségi jog elsőbbséget élvez a hazai joghoz képest: közösségi jogba ütközés esetén a hazai jogalkalmazóknak félre kell tennie a magyar jogszabályt, azt nem alkalmazhatja.

A bíróság ítéletében is hangsúlyozta: nemcsak a bíróságoknak, hanem az eljáró közigazgatási szerveknek is kötelességük az Európai Unió jogának figyelembe vétele és érvényesítése. Az NFH határozatai tehát amiatt voltak jogsértők, mert a reklámtilalmat a hatóság nem vehette volna figyelembe eljárása során, az alapján nem szabhatott volna ki bírságot.

Mérföldkő lehet

Habár 2008. szeptember 1-jével időközben új reklámszabályozás lépett hatályba, amely már nem tartalmazza a kérdéses tilalmat, az ítélet fontos mérföldkő lehet a szerencsejáték-szolgáltatások liberalizálása terén és a magyar joggyakorlatban is. A hazai bíróságok gyakorlatában mindezidáig kevés olyan ítélet született, amely közvetlenül az uniós jogon alapult volna, remélhetőleg azonban a hazai jogalkalmazók mindinkább figyelembe veszik ezeket a normákat.

Kérdéses ugyanakkor, hogy a bírósági ítélet hoz-e bármiféle elmozdulást a szerencsejáték-piac liberalizációja felé, csökkennek-e az állami monopolszolgáltató érdekeit védő rendelkezések. A szándékot jól tükrözi, hogy a hazai jogalkotó az Európai Bizottság felhívása ellenére a mai napig nem tett érdemi lépéseket a liberalizáció irányába, illetve a monopolhelyzet megszüntetése érdekében.

Ormós Ügyvédi Iroda