Az orvosi műhibaperek vesztesei nagyot buknak

Az orvosi műhibaperekben a rohamosan növekvő, olykor több tízmilliós megítélt összegek miatt tönkremehetnek a kórházak. Ugyanakkor hiba irrreálisan magas kártérítési összeggel perelni, mert a pert esetlegesen elvesztő család több milliós perköltséget fizethet. A műhibák következményeit elszenvedők egyre nagyobb nyerési esélyekkel fordulnak bírósághoz. Évente összesen milliárdos nagyságrendű az ilyen jellegű perek értéke.

• A válság híreit itt olvashatja el!

Egyre gyakoribbak az olyan, több tízmilliós és akár még nagyobb értékű orvosi műhibaperek, amelyek a betegek jogerős pernyertességével értek véget. A betegek öntudatosabbak, jobban ismerik személyiségi jogaikat - az már nem megy, hogy "Jani bácsi, magát megműtjük, akár tetszik, akár nem" -, és a jogszabályok változásai is - amely önmagában természetesen nem baj - segítik a polgárokat igényeik érvényesítésében. Egy-egy ilyen nagyságrendű per miatt a vesztes kórházak a tönk szélére is kerülhetnek.

Az egészségügyi kormányzat adatai szerint évente hozzávetőleg 300 műhibaper indul egészségügyi intézmények ellen, amelyek összes pertárgyértékét másfél milliárd forintra becsülik. A nem hivatalos statisztikák szerint a bíróságok a betegek javára döntenek nyolcvan százalékban, ezért külön iparág alakult ki e perekre, az ügyvédek keresik a "kenyérkereseti lehetőséget", és olykor a betegek is egymásnak adják a tippeket.

Az [origo] információi szerint jelenleg is fél tucat olyan műhibaper van folyamatban, amelyek kártérítési összege 50 és 100 millió forint közötti. A legnagyobb megítélt összeg eddig kamatokkal és lejárt járadékokkal együtt mintegy 80 millió forintra rúgott, ezt szülészeti agykárosodás miatt fizették ki négy felperesnek.

A túlélés veszélyei

A kórházak valóban nehezebb helyzetben vannak, mint tíz évvel ezelőtt - vélekedik a hazai műhibaperek egyik specialistája, Szűcs Péter ügyvéd. Tíz évvel ezelőtt marasztaló ítéletek rendszerint akkor születtek, ha az orvosi mulasztás, és a beteg egészségkárosodása, halála között bizonyítható volt a kizárólagos okozati összefüggés.

Hamarosan eljöhet az a per is, amikor műhiba miatt a több milliárdos forgalmú cég vezetője hosszú időre kiesik a munkából, és ezzel összefüggésben nyújt be kártérítési igényt. Igaz, egyelőre még az a jellemzőbb, hogy a minimálbéres foglalkoztatás miatt a bíróság csak az igazolt jövedelemmel tud mit kezdeni, és a felperes jogszerűen csak a hivatalosan szerzett jövedelmét tudja érvényesíteni. Az pedig már megtörtént Magyarországon is, hogy egy színésznőn végzett plasztikai beavatkozás miatt egy nagyobb projekt lett bukásra ítélve, itt a kártérítési igény közel 40 millió forint.

A mai bírói gyakorlatban már a gyógyulás, a túlélés esélyének elvétele is megalapozza a kórház felelősségét, és azt, hogy a betegnek gyógyulásra, túlélésre a legnagyobb gondosság esetén sem lett volna esélye, a kórháznak kell igazolnia.

A szakember felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest kevesebb a peren kívüli megegyezés. Ennek egyik oka, hogy a biztosítási háttér nem követte a változásokat, és a kórházak vezetői nem egyszer a túlélésre játszanak. "Mire a per véget ér, már nem is leszek felelős beosztásban" - gondolkodnak sokan ilyformán. Pedig a peren kívüli megegyezésben a jogászokon kívül már a mediátori hálózat is segíthetne, és az intézményvezetők az elzárkózással azt a kockázatot vállalják, hogy a hosszú évek után jogerősen végződött perben megítélt összeg fele már a kamat, míg fele az eredetileg követelt tőkeösszeg.

Hiba az irreálisan magas kártérítés igény

A műhibaperek másik oldalán a - sokszor érthetően feldúlt - betegeknek sem szabad hebehurgyán eljárniuk - hívta fel a figyelmet Szűcs Péter. Többen elrohannak a rendőrségre, feljelentést tesznek, holott a magyar rendőrség az ilyen ügyekre egyáltalán nincs felkészülve. Az is hiba, hogy a felkészületlen jogi képviselő ösztönzésére irreálisan magas kártérítési igényt nyújtanak be, ami a jogerősen vesztes ítélet esetében a perköltség kifizetésére való kötelezettségben üt nagyon keményen vissza.

Az orvosi műhibaperekre szakosodott jogász - húzta alá az ügyvéd -, munkájának a felét az orvosi szakmai szabályok, protokollok, szakkönyvek, szakirodalom tanulmányozása tölti ki. A jog ismerete önmagában nem elég, az orvosi területen, az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatban is naprakésznek kell lenni. Nem lehet tehát felelőtlenül kereseteket beadni, horribilis összegeket kérni, hiszen ha valaki nincs tisztában orvosi szakmai kérdésekkel, nem tudja kellőképpen kimutatni a szakértői vélemények hiányosságait.

Az elmúlt években sokszor elhangzott az a vád, hogy az igazságügyi orvos szakértők, az Egészségügyi Tudományos Tanács szakértői testülete és a kritizált beavatkozást elvégzők közt egyfajta, érhető, kollegiális összetartás van. Az ügyvéd szerint alapvetően nincs jogi probléma e körben. A beteg elmondja, mi történt vele, a felkészült jogász kimutatja, hol történhetett szakmai hiba.

Ha megalapozatlan a szakvélemény, ebben a körben a Polgári perrendtartás 182. szakaszának (3) bekezdése világosan rendelkezik, miszerint: "ha a lelet vagy a vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. Ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni." Rájönnek a szakértők is egy idő után, nem éri meg valótlanságot állítani, ezt szankcionálja a jog.

Nincs tartalék

Harsányi László, a Magyar Orvosi Kamara országos etikai bizottságának vezetője rámutatott: a biztosítók számára a műhibaperekkel összefüggésben történő helytállás nem jövedelmező üzletág, a biztosítási díjak alacsonyak, a kártérítési összegek nagyok, így az elmúlt években több cég egyszerűen kivonult a piacról. Akadnak törekvések a kártérítési összegek maximálására, ám a polgári peres eljárások jellegéből fakadóan ez sem tűnik optimális megoldásnak, hiszen miképp is lehetne ilyen ügyekben meghúzni a felső határt?

A szakember szerint a kórházak nem időnyerés céljából próbálják elkerülni a peren kívüli megegyezéseket, hanem egyrészt nincs semmi tartalékuk, másrészt a hazai orvosi eljárásokra, beavatkozásokra nagyon alapos belső szabályzatok, dokumentációs kötelezettségek vonatkoznak. Az orvosnak minden egyes fázisban komoly előírásokat kell szem előtt tartania, amelyek révén a bíróság előtt bizonyíthatja, a beavatkozás során nem történt szakmai szabályszegés, hanyagság, hanem elkerülhetetlen helyzet következtében alakultak rosszul a dolgok. A peren kívüli megegyezéseknek elsősorban a szépészeti beavatkozások, a plasztikai sebészet körében volna előremutató hatása.

Harsányi László rámutatott: az orvosi kar is érzékeli a perek értékének "dinamikus" növekedését, az ügyek számának gyarapodását, miközben kijelenthető, az egészségügyi ellátás színvonalának az elmúlt évtizedben történt alakulása mindezt nem indokolja. Több szakmai konferencián is elhangzott, a műhibaperekben az átlagot jelentősen meghaladó "sikerdíjat" kérnek a jogi képviselők.