Munkaadók réme az üzemi baleset

A munkáltatónak sem lehet érdeke egy munkahelyi baleset, amelynek a következménye termeléskiesés, táppénzfizetés, presztízsveszteség, továbbá egyéb vagyoni és nem vagyoni hátrányok. A Fendrik Ügyvédi Iroda szakértői szerint a cégvezetők a kellő gondossággal, a szükséges biztonsági intézkedések meghozatalával, mindenki érdekében megelőzhetik a bajt.

• A válság híreit itt olvashatja el!

Az alapelvek szerint a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért, továbbá a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel.

A felelősség alól ugyanakkor mentesülhet, ha bizonyítja, a kárt működési körén kívül eső (és) elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta - hívta fel a figyelmet Fendrik Zsolt ügyvéd. Nem kell megtéríteni például a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Például, ha a munkavállaló nem viseli a kötelező védőeszközöket, szabálytalanul használja a munkagépeket.

A munkáltató működési körébe esnek ugyanakkor különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.

A kimentés

Ha a balesetet szenvedett jogi úton kívánja a munkabalesetből fakadó igényeit érvényesíteni, akkor e kötelezettségtől a munkáltató csak abban az esetben szabadul, ha bizonyítja, a kár bekövetkezése kizárólag működési körén kívüli és elháríthatatlan oknak, vagy kizárólag a balesetet szenvedett elháríthatatlan magatartásának tulajdonítható. Más szóval: a munkabalesetért való felelősség (helytállási kötelezettség) vélelmezett, és az ebből fakadó kötelezettségek tekintetében a munkáltatónak kimentési lehetősége van.

Ezt nevezzük fordított, vagy kimentéses bizonyításnak. Ha nem sikerül bizonyítania, köteles a munkabalesetből eredő kárért helyt állni, azaz a kárt megtéríteni. Megtörténhet az is, hogy a kár a munkáltató és a munkavállaló együttes "magatartásának eredménye" - ilyenkor kármegosztást kell alkalmazni, a vétkesség arányához igazodóan. Ebben az esetben azonban a jogszabály és az ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató - az objektív felelősség elvéből kiindulva -, nagyobb arányban köteles a felelősséget viselni.

Kényelmetlen védőfelszerelések

Molnár György, a Fendrik Ügyvédi Iroda munkatársa kifejtette: a Munka törvénykönyvén túl, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény is előírja, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a munkáltatónak, illetve a munkahelynek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a hazai cégek, főként a kisebbek nem fordítanak elég figyelmet a munkával kapcsolatos szabályoknak való megfelelésre, sőt sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy pontosan milyen követelményeknek kellene megfelelniük, és milyen szabályozók követelményei alapján.

Részben ezzel, részben a forráshiánnyal, részben pedig a munkavállalói felelőtlenséggel magyarázható, hogy az elmúlt években Magyarországon százezres nagyságrendű volt a munkabalesetek száma.

A munkavédelmi törvény sokfajta kötelezettséget ró a munkáltatóra, a munkáltató felelőssége szigorú, és csak kivételesen enged mentesülést. Ezért azoknak a cégeknek, amelyek képesek annak költségét kigazdálkodni, mindenképpen érdemes és kifizetődő egy komplett munkahelyi szabályzatrendszert "megvásárolniuk". Léteznek ugyanis cégek, illetve szakemberek, akik az erre a speciális területre vonatkozó jogi, műszaki, és más ismeretek és tapasztalatok birtokában, "profi" céges szabályzatot és rendszert dolgoznak ki; a balesetvédelmi oktatástól és oktató anyagtól, a munkaköri leírásokon keresztül, egészen a cég ügyviteli szabályzatáig.

Mit tehet a munkaadó a megelőzés érdekében?

Arra a kérdésre, hogy miképp jár el az előrelátó és gondos cégvezető, Fendrik Zsolt elmondta, a következő lépéseket mindenképpen indokolt megtenni a menedzsment részéről: az előírásnak megfelelő baleset-mentes körülmények biztosítása, a dolgozók szakképzettségüknek és jártasságuknak megfelelő munkakörben való foglalkoztatása.

Biztosítani kell a munkavédelmi oktatást, az alkalmassági vizsgálatokat, védőeszközzel kell ellátni a munkavállalókat, illetve azok viseletét meg kell követelni. Tovább: lehetőleg legyen a cégnél egy elsősegélynyújtó oktatást végzett személy, aki nemcsak a vágások bekötözése esetén jön jól, de életet is menthet, ami nyilvánvalóan sokkal fontosabb a munkavédelmi bírság megelőzésénél.

Az ügyvédi álláspont szerint ajánlott az ellenőrzés is. A munkavédelmi szabályok előírják, a munkavégzés feltételeit is biztosítani kell, különös tekintettel a védőeszközökre. Ezen túl azonban a munkáltató feladata a folyamatos ellenőrzés is, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a dolgozók szívesen mellőzik a védelmüket biztosító eszközök használatát, többnyire azért, mert azok meglehetősen kényelmetlenek. Így aztán legtöbbször a munkavezető, építkezések esetében az építésvezető feladata, hogy erre folyamatosan odafigyeljen.

Kármegosztás

A munkahelyi balesetekkel kapcsolatosan felelősség elsősorban a munkáltatót terheli, főszabály szerint a munkáltatónak a kárt akkor is meg kell térítenie, ha a baleset bekövetkezésében nem volt szerepe. A munkáltató a felelősség alól csupán annak bizonyításával mentesül, ha a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult munkavállaló magatartása okozta. A munkavállalóknak azonban viselniük kell a kárnak azt a részét, amely vétkes magatartásuk következménye.

A munkáltató által fizetendő kártérítés összegénél már figyelemmel vannak arra is, hogy volt-e sérülti közrehatás, mert akkor százalékos mértékben az ő kártérítési összege is csökkenhet. A sérülti közrehatást egyébként az ilyen jellegű perekben nem könnyű megállapítani, mert amikor egy munkahelyen a védőfelszerelés ott sincs, akkor azt nyilván nem is viseli a dolgozó.

A gyakorlati tapasztalat szerint a bíróságok inkább a sérült számára kedveznek, amennyiben a munkáltató nem tudja hitelt érdemlően, azaz dokumentumok alapján bizonyítani az előírások szerinti feltételek biztosítását.

Fendrik Zsolt rámutatott: a kártérítési eljárást célszerű minden esetben egy peren kívüli egyeztetési eljárással, egyezségi ajánlattal kezdeni, aminek célja, hogy a munkáltatóval vagy annak felelősségbiztosítójával - amennyiben van a munkáltatónak felelősségbiztosítása munkabalesetekből származó kár megtérítésére - rövid időn belül peren kívüli egyezség szülessen. Ez olcsóbb és gyorsabb megoldás, mint a jogi út igénybe vétele.

Elévülhet a kárigény

Abban az esetben azonban, ha nem születik egyezség, a károkat polgári peres (kártérítési) eljárás keretében lehet érvényesíteni. A munkahelyi, illetve üzemi balesetekből fakadó kárigények érvényesítésének határideje azonban (az üzemi, vagy más néven fokozott veszéllyel járó tevékenységekre vonatkozó szabályok szerint) három év.

Fontos tudni, hogy a kárigények az elévülési időn belül - ez általánosságban öt év - ez után is érvényesíthetőek, ekkor azonban már "csak" a kártérítés általános, azaz felróhatósági szabályai alapján. Ennek következtében, ez esetben a károsult elveszíti kedvező(bb) fordított bizonyítási pozícióját, és neki kell bizonyítania a munkáltató felróható magatartását. Ebből is látható, hogy ebben az esetben a munkáltató már csak azokért a károkért köteles helytállni, amelyek az ő magatartásával összefüggésben következtek be.

A jogi úton történő igényérvényesítésnél, az eljárás lehetőség szerinti zökkenőmentessége és a megfelelő érdekérvényesítés érdekében, célszerű jogi képviselővel eljárni mind a munkáltatónak, mind pedig a munkavállalónak.

A tapasztalatok szerint - mutatott rá a szakember - formálódóban van a munkahelyi balesetekhez kapcsolódó egységesnek mondható ítélkezési gyakorlat is. Ennek alapján a munkáltatónak esetlegesen nem csak a társadalombiztosítási költségeket kell viselnie, hanem súlyosabb esetekben, további milliós nagyságrendű vagyoni és nem vagyoni kártérítéssel kell számolnia.