Önvédelem joga, jogos védelem: csökkenhet a bűncselekmények száma

Az önvédelemhez való jognak az új alaptörvénybe való bekerülése, a jogos védelem szabályainak korábbi változásai pozitív változásokat hozhatnak a hazai személy- és vagyonvédelemben, és a bűncselekmények számának csökkenését eredményezheti - mondta el az [origo] kérdésére dr Vidákovics Béla Zsolt büntetőjogász.

Az elmúlt években számos problémát okozott a magánterületekre való behatolások, az erre történő tulajdonosi reakciók büntetőjogi értékelése; egyes ügyek (mint például a kesznyéteni), országos vitát váltottak ki.

Gyakorló jogászok azonban a tekintetben egyetértenek, hogy az ország egyes területein olykor már elviselhetetlen mértéket öltő, a magánterületekre történő jogtalan behatolások ellen szükséges a fellépés.

Dr. Vidákovics Béla Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenféle joggal lehet élni, és adott esetben lehet azzal visszaélni is, ezért természetesen fontos a körültekintő szabályozása.

A büntetőjogász ugyanakkor úgy látja: a behatolások ellen bűncselekmények csökkenését eredményezné, ha a magánterületre jogtalanul behatoló személynek számolnia kellene bizonyos, a korábbiaknál súlyosabb következménnyel.

Például azzal, hogy a jogosan védekező személy a támadás elhárításához szükséges, arányos mértéket túllépheti, ezzel akár jelentős sérülést okozva neki.

Paradigma-váltás történt

A biztonság állampolgári igénye politikától független, hiszen már az előző kormányzat is, 2009-ben, változtatni kényszerült a jogos védelem szabályozásán.

Jelenleg hatályos szabályozásunk szerint, nem büntethető az, akinek a cselekménye a saját, illetőleg mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, vagy akárcsak ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Ezek alapján, akit jogtalanul megtámadnak, az a támadáshoz vagy fenyegetéshez mérten, hasonló módszerekkel, mértékben védekezhet, vagyis a védekezésnek arányban kell állnia a támadással.

Bántalmazás és ijedtség

Például, ha valakit bántalmaznak, és a bántalmazás módjából a fenyegetés mértékéből az a következtetés vonható le, hogy bántalmazás következménye valószínűleg nyolc napon túl gyógyuló sérülés lesz, akkor a megtámadott, vagy az, aki a segítségére sietett, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozhat büntetlenül a támadónak.

A törvény értelmében nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedségből vagy menthető felindulásból túllépi - húzta alá dr. Vidákovics Béla Zsolt.

Vagyis, ha az elhárításhoz szükséges, a támadással okozott, vagy a támadástól várható sérüléstől valaki azért okoz nagyobb sérülést, mert a lelki állapota kizárja, vagy korlátozza a szükséges mérték, az arányos elhárítás felismerésében, akkor ebben az esetben szintén nem büntethető.

A 2009-es törvénymódosítás előtt, büntethető volt, az a személy, akit az ijedség vagy a menthető felindulás korlátozott az elhárításhoz szükséges mérték felismerésében, és ezét nagyobb sérülést okozott támadójának, mint aminek az elhárítására törekedett.

A módosítással ez a rendelkezés kikerült a törvényből, amivel a törvényalkotó azt kívánta előmozdítani, hogy a bírói gyakorlat a büntethetőséget kizáró jogos védelem körébe vonja azokat az eseteket, amelyekért a korábbi rendelkezések alapján csak a büntetés korlátlan enyhítésére volt lehetősége a bíróságnak, ezzel tágabb teret biztosítva a jogosan védekező személynek.

Nem köteles kitérni

A módosítással bekerült a Btk.-ba, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől; a korábbi ítélkezési gyakorlat szerint a megtámadottnak kitérési kötelezettsége .

A teljesség igénye nélkül az alábbi esetekben: a felmenő, a testvér, a házastárs, az élettárs, a gyermekkorú személy, a terhes nő és a láthatóan kóros elmeállapotú (jellemzően ittas) személy támadásával szemben feltéve, hogy a kitérés lehetséges és veszélymentes.

Ezekben az esetekben, például ha ittas, agresszív személy támadását kellett elhárítani a bírónak mérlegelnie kellett, hogy a megtámadott, jelenlegi szabályozás szerint jogosan védekező, személynek nem volt-e kitérési kötelezettsége. Amennyiben azt megállapították, abban az esetben a védekező személyt elmarasztalta a bíróság.

A módosítást követően kitérési kötelezettsége nincs a megtámadottnak, ezért jogosan védekezik abban az esetben is, ha egyébként elfuthatna a támadója elől, elkerülhetné a támadást.

Áttörést jelentett

A törvénymódosítás további áttörést jelentett a személy, illetve a vagyon védelemben, hiszen korábban nem volt lehetőség arra, hogy valaki a jövőbeni vélelmezett támadás megelőzése érdekében olyan védőberendezést alkalmazzon, ami a támadónak sérülést okozhat.

Jelenleg van erre lehetőség, amire viszont figyelemmel kell lenni, hogy ez a védőberendezés élet kioltására nem lehet alkalmas, és a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami tőle az adott helyzetben elvárható.

Vagyis, minimum fel kell hívni a területre jogtalanul behatoló figyelmét a cselekménye várható kockázatára.

A tetten ért személy

Fontos megemlíteni, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozóhatóságnak haladéktalanul átadni, ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni.

A bírói gyakorlat szerint tettenérésnek azon eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében követi el a cselekményt, és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna.

Amennyiben az elkövetőt szem elől tévesztik, majd az után fogják el tettenérésnek és jogszerű elfogásnak nem minősül, vagyis akár személyi szabadság korlátozása miatt is bíróság elé állíthatják azt a személyt, aki a bűnelkövetőt ilyen módon elfogja és feltartóztatja a rendőrség kiérkezéséig.

A bűncselekmények csökkenését eredményezheti

A bűncselekmények csökkenését eredményezheti, ha a magánterületre jogtalanul behatoló személynek számolnia kellene azzal a következménnyel, hogy a jogosan védekező személy a támadás elhárításához szükséges, arányos mértéket túlléphetni, ezzel akár jelentős sérülést okozva neki.

A hatályos szabályozásunk szerint ugyanis, az éjszaka közepén besurranó tolvajt elfoghatjuk és feltartóztathatjuk, de nem kell tartania a házigazda haragjától, hiszen ameddig tettes nem lép fel támadólag addig az ingatlan tulajdonosa, használója az elfogáson kívül nem tehet semmit.

Dr. Vidákovics Béla Zsolt szerint az önvédelemhez való jognak az alaptörvénybe történt bekerülése ugyanebbe az irányba mutathat, és a személy- és vagyonbiztonság magyarországi erősödésének irányába mutathat.