99 forintos dinnye: kartell vagy nem kartell?

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda Versenyjogi csoportjának vezetője szerint több éves tapasztalat, miszerint sem egyes piacok szereplői, sem közigazgatási tisztviselők nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy hol végződik a közjót szolgáló állami segédkezés és hol kezdődik a kartell. A 99 forintos dinnye ügyében természetesen számos kérdést kell megvizsgálni, mérlegelni, ráadásul a versenyhatósági gyakorlat sem mindig egyértelmű - mondta el az [origo]-nak dr. Tóth Tihamér.

Mint korábban az [origo] többször is beszámolt róla, a Gazdasági Versenyhivatal közleményt adott ki, amely szerint a sajtóból értesült arról, hogy a magyar dinnye fogyasztói árával kapcsolatban feltehetően egyeztetésre került sor a termelők egyes érdekképviseleti szervezetei és a dinnyét forgalmazó egyes forgalmazók között. A témában később érkezett piaci jelzés (bejelentés, panasz) a GVH-hoz.

Közismert, a vizsgálat tárgyát az képezi, hogy a hipermarketek vállalták, miszerint júliusban nem csökkentik eladási áraikat kilogrammonként 99 forint alá - ennek célja az volt, hogy a hazai termelők méltányos felvásárlási árat kapjanak a dinnye kilójáért.

A GVH a közleményében jelezte: első körben, az ilyen esetben szokásos módon, tájékozódik az ügyben, amelynek keretében információt kér a fent említett magatartásról. Ennek alapján fog dönteni arról, hogy indít-e, és ha igen, mely vállalkozásokkal szemben eljárást a Hivatal. Vagyis, a hatóság egyelőre információkat gyűjt, és ha úgy tetszik, próbál minél tisztább képet kapni.

Mi hangozhatott el a piaci szereplők között?

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda Versenyjogi csoportjának vezetője, aki korábban a Versenytanács elnökeként számos kartell eljárásban vett részt, az [origo] megkeresésére kifejtette: az eseményeket figyelemmel követők a 99 forintos dinnye ügyében láthatták, hallhatták a magyar médiában, hogy a valós élet mintha felülírta volna az együttműködést, több áruházban is 99 forintnál olcsóbban árusították a görögdinnye kilóját.

Dr. Tóth Tihamér szerint a hírek még azt is megmutatták, hogy a kartell ügyek egyik legnehezebb kérdése annak megállapítása, pontosan mi is történt egy versenytársak közötti találkozón, ott mi hangzott el, egyetértettek-e valamiben, vagy esetleg pusztán ötletek merültek fel.

Ha ebben a tekintetben egy "aranyszabályt" lehetne lefektetni, az a következő lenne: sem a cégek, sem az érdekképviseletek képviselői ne beszéljenek egymás között a jövőben alkalmazandó áraikról. Lehet, hogy nem gondolják komolyan ezt az adott pillanatban, lehet, nem valós számokat mondanak, lehet, hogy mindenki tudja, hogy úgysem tartják majd be a látszólagos megállapodást, ám ezeket a visszaemlékezéseket utóbb a versenyhatóság nem szokta megértően fogadni.

A végre nem hajtott kartell is kartell marad, legfeljebb kisebb lesz a bírság összege - mutatott rá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda Versenyjogi csoportjának vezetője, aki szerint már akkor is megállapítható a jogsértés, ha ugyan nem jön létre egyezség az árak közös szintjéről, de egymás között árpolitikára, árakra, trendekre vonatkozó bizalmas információkat osztanak, vagy vitatnak meg. Ezeket információ kartellnek hívják a versenyjogban, s kevés esetben lehet meggyőzni a versenyért aggódó GVH-t, hogy az információcsere a fogyasztókra nézve összességében kedvező megoldás volt.

Annál is inkább, mert a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény egyébként is tiltja a beszerzési ár alatti értékesítést. Ha erre gondoltak a megbeszélés résztvevői, ebben fölösleges volt megegyezniük, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal évente több százmillió forint bírságot szab ki a túl olcsón árusító áruházláncokra.

Hol végződik a közjó és hol kezdődik a kartell?

Az is több éves tapasztalat, hogy sem egyes piacok szereplői, sem közigazgatási tisztviselők nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy hol végződik a közjót szolgáló állami segédkezés és hol kezdődik a kartell. Pedig az elmúlt két évtized jellemző, "magyaros" kartelljei vagy közbeszerzésekhez, vagy szakmai szövetségekhez kötődtek, így elvileg lenne honnan példákat meríteni.

Nem csak a nagy vállalatok nem szövetkezhetnek a vevőkkel szemben, hanem az érdekképviseletek sem írhatnak elő tagjaik számára például azonos minimum árakat. A dinnyepiaci fejlemények is jól mutatják, hogy hasznos időről időre átfogó versenyjogi képzésen átesni a vállalkozásoknak és érdekképviseleti vezetőknek. A versenyjogi megfelelési, úgynevezett "compliance" programok segítségével jobb megelőzni a bírságot és az egyéb szankciókat - tanácsolta dr. Tóth Tihamér.

Arról is érdemes szót ejteni, hogy a versenyhivatali gyakorlat meglehetősen vegyes, amikor egy ágazatot képviselő szövetség, egyesület, vagy akár kamara kerül napirendre. Vannak esetek, amikor a jogsértés kimondásán túl nem, vagy csak szimbolikus bírság került kiszabásra, de volt arra is példa -a vadászok, tojástermelők, gépjármű-kereskedők piacain - amikor a tagok forgalmát alapul véve több százmilliós bírsággal nyomatékosította a versenytanács az üzenetét.

Dr. Tóth Tihamér elmondta, hogy komplex kérdéseket vetnek fel azok a piacokhoz kötődő magatartások, melyekre az állami szabályozás árnyéka, vagy éppen védőernyője vetül. Egy biztos, ha csak a vállalkozások, illetve szövetségeik nem kifejezetten az állam kényszerítő erejének engedve cselekedtek, nem mentegetőzhetnek sikeresen a minisztériumi ráhatással. Más szóval: a vállalkozásoknak kell betartani a versenytörvényt, nem a minisztériumi tisztviselőknek. Ettől még az állam számára is tiltott uniós versenyjogi alapon, hogy kartellt szervezzen, vagy ilyen jellegű megállapodást jóváhagyjon.

Ehhez hasonlatos, jelentősen átpolitizált ügyben indított a GVH versenyfelügyeleti eljárást, amelyet éppen három évvel ezelőtt, még a vizsgálati szakban megszüntetett, tekintettel arra, hogy a még életbe nem lépett Élelmiszer Termékpálya Kódexet visszavonták az érintett szövetségek. A GVH vizsgálói már akkor kifogásolták egyebek között azt a megkötést, hogy az aláírók nem forgalmazhatnak szezonterméket akciós áron az adott termék hazai értékesítési szezonjának kezdetén.

A Brit-szigetekre száműzték

Bár a fentiekben szó volt róla, hogy úgynevezett klasszikus versenyfelügyeleti eljárás mégsem indult, és maga a GVH is egyelőre információt gyűjt, a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda Versenyjogi csoportjának vezetője úgy fogalmazott, megítélése szerint az arról való megállapodás, hogy a dinnye 99 forint legyen minden áruházban, úgynevezett hardcore, azaz kőkemény kartellnek minősül, amely minden piacgazdaságban tiltott praktika. A kivételes szigor nem újdonság, az ilyen és ehhez hasonló "megállapodásokat" alkalmazó kereskedőket már a Római Birodalom idején is a Brit-szigetekre száműzték. Nem véletlenül: az árkartell megkárosítja (kvázi meglopja) a fogyasztókat és megakadályozza, hogy a piacon a hatékony, innovatív kereskedők teret nyerjenek - húzta alá dr. Tóth Tihamér.