Mind a magyar Alkotmánybíróság, de a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott már a közjegyzők alkotmányos helyzetével és határozataik egyértelműek: a közjegyzők a magyar alkotmányos jog szerint közhatalmi funkciókat látnak, hatósági jogszolgáltató tevékenységük révén a magyar igazságszolgáltatás részei.
A magyar kormányzat Brüsszel figyelmét többször is felhívta a hazai közjegyzők eme speciális helyzetére, ám az Európai Bizottság pár hete szólította fel Magyarországot, hogy az uniós jogot tiszteletben tartva vonja vissza a közjegyzőkre vonatkozó magyar állampolgársági követelményt. A bizottság emlékeztetett arra, hogy Európai Unió Bírósága már kimondta: az ilyen állampolgársági követelmények ellentétesek az Európai Unió működéséről szóló szerződés által védett letelepedési szabadsággal.
Az [origo] arról is beszámolt már korábban, az Európai Bizottság már többször fellépett a közjegyzők letelepedési szabadságának érvényesítése érdekében. Az EU luxembourgi székhelyű bírósága ilyen ügyekben 2011. május 24-én ítéletet is hozott Belgium, Franciaország, Luxemburg, Ausztria, Németország és Görögország vonatkozásában.
A bizottság azzal érvel a közjegyzői tevékenység feltételeként a magyar állampolgárság megkövetelése ellen, hogy álláspontja szerint a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekre vonatkozó kivételek nem terjednek ki a közjegyzők tevékenységére.
A magyar alkotmányos berendezkedés egyértelmű
A 24. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon, Sopronban többen is hozzászóltak ehhez a témakörhöz, köztük az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke, dr. Paczolay Péter is, a "Közjegyzőség alkotmányos helyzete" című előadásában. Az AB elnöke idézte a grémium korábbi határozatait, utalt rá, hogy az Ab-határozatok a következőképpen fogalmaznak a közjegyzők kapcsán: tevékenységük az állami igazságszolgáltatási tevékenység része, hatósági jogalkalmazó közhatalmi tevékenységet látnak el, és az igazságszolgáltatás részei.
A magyar alkotmányos berendezkedés alapján, a magyar belső jogunk alapján tehát a kérdés viszonylag könnyen eldönthető, az Ab határozatai is a közjegyzőség központi jellegét hangsúlyozzák. A 3/2004-es LB határozat pedig arról szól, hogy a közokirat készítés közhatalmi tevékenység.
Mi lehet az oka az uniós szervek és a magyar fórumok eltérő értelmezésének? - tette fel a kérdést az Alkotmánybíróság elnöke. Ismeretes, Brüsszel szerint a letelepedési szabadság elve alóli kivételekre csak a feltétlenül szükséges mértékben van szükség, a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekre vonatkozó kivételek nem terjednek ki a közjegyzők tevékenységére. Vagyis, a Bíróság a Bizottság érveit fogadta el, és szűkebben értelmezte a közhatalom kérdését, inkább közérdekként kezelte, minősítette. Dr. Paczolay Péter hangsúlyozta a végén: az uniós értelmezések ugyanakkor nem érintik a magyar alkotmányos gyakorlatot.
A gyakorlatban nehezen működne
Számos jogász meglátása szerint a magyar nyelv ismerete, a közjegyzői feladatokkal kapcsolatos jogi felkészültség már eleve olyan szintű szakismeretet kíván a hivatás gyakorlóitól, hogy lényegében nincs jelentősége annak, ha elvileg valamikor a jövőben, egy külföldi állampolgár is pályázhat közjegyzői állásra. (A magyar nyelvről nem is szólva, hiszen annak nem csupán az anyanyelvi szinten való ismerete a követelmény, annál jóval több kell a sikeres közjegyzői pályázathoz.)
Ahhoz, hogy a magyar jog szerint közhatalmi funkciókat is ellátó, az állami igazságszolgáltatás részeként hatósági jogszolgáltató tevékenységet végző közjegyzők sorába kerülhessen egy külföldi állampolgár, olyan, számos feltételnek kell eleget tennie - amelyek messze túlmutatnak a letelepedési szabadság elvén. Egy külföldi állampolgárnak rendkívül magas szintű jogi szocializációt kell ehhez elérni Magyarországon: jogi diploma, a jelölti, helyettesi státuszhoz szükséges nagyon szigorú elvárásoknak való megfelelés, és még ezt követi maga a pályázat, amikor az illetékes területi kamaráknak számos, adott esetben évtizedes jogi tapasztalatokkal rendelkező magyar állampolgárok közül kell kiválasztaniuk a legjobbat.