Mikor felelős az adós cég vezetője és hogyan érvényesítheti igényét a hitelező? (2. rész)

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértőjével készült kétrészes elemzésünk első részében szó volt arról, hogy a válasz sokrétű, függ attól, hogy tagról vagy vezetőről, továbbá milyen társasági formáról van szó. A felelősség megállapítása szempontjából pedig központi az a kérdés, hogy milyen feltételek fennállása, bekövetkezése esetén lehet megállapítani az adós cég vezetőjének felelősségét. Dr. Juhász László azt is felvázolta, hogy az adós pontosan mily módon érvényesítheti igényét a bíróságokon.

A magyar jog ismeri az úgynevezett fenyegető fizetésképtelenség fogalmát. A csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény, a Cstv.) kimondja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője rámutatott: ennek a "kritikus pont"-nak a meghatározása igen nehéz, hiszen utólag kell értékelni egy olyan pillanatot, amikor még esetleg remény van a fizetésképtelenség elkerülésére, több bírói döntés próbálta ezért a törvényi szabályt értelmezni.

A Pécsi és Szegedi Ítélőtábla döntései

"A Cstv.33/A.§-a által alapított kártérítési felelősség megállapítására tehát csak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni vagyonvesztés, és csak az ezt követő időre eső ügyvezetői magatartás adhat alapot."- mondta ki a Pécsi Ítélőtábla a Gf. IV. 30.248/2010/5. számú ítéletében.

A BDT2010.2282. számon közzétett másik döntésben a Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, ha a termelő tevékenységet már nem folytató adós úgy nyújt kölcsönt egy (kapcsolt) vállalkozásnak, hogy a kölcsönadás időpontjában a vele szemben fennálló, a felszámolási kérelmet is megalapozó követelések összege meghaladja a vagyonát.

A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.344/2011/2. számú ítéletében kimondta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet lényegében az adós esedékes számláinak kielégítéséhez szükséges likvid pénzeszközök elégtelenségét jelenti. Az adós vagyonának csökkenése a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően helyesen az aktív vagyon csökkenését jelenti. Hasonló döntést hozott a Szegedi Ítélőtábla a BDT2013. 2881. sz. alatt közölt döntésében.

Eltérő megközelítés a bírói gyakorlatban

Dr. Juhász László kifejtette: ezekből - és a nem idézett, számtalan - döntésből kiolvasható, hogy eltérő megközelítés tapasztalható a gyakorlatban a kérdés megítélését illetően, de az látható, hogy az alultőkésített, vagyontalan cégek akár a megalakulásuktól fogva a fenyegető fizetésképtelenség helyzetében vannak, s a vezetőknek ennek megfelelően kell eljárni.

Mit kell tenni a vezetőnek a fenyegető fizetésképtelenségi helyzetben?

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (3) bekezdése értelmében a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni.

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője rámutatott: ettől az időponttól tehát már nem a tulajdonosok érdekeit kell elsődlegesen figyelembe venni, hanem azt, hogy a hitelezők érdekei ne sérüljenek. Ebben a helyzetben a vezetők (tulajdonosok) nagyon gyakran a vagyon kimentésével kísérlik meg a saját veszteségeiket csökkenteni, ezzel a hitelezők jogos követeléseinek a kielégítését meghiúsítják.

Miként lehet az igényeket érvényesíteni?

A jelenleg hatályos szabályozás alapján ahhoz, hogy a vezetőt marasztalni lehessen, két pert kell indítani. (A 2009. és 2012. március 1. között hatályos szabályozás még egy pertípust tartalmazott, ez a közbenső mérleg elfogadása utáni marasztalási per volt. Ezt a lehetőséget a 2011. évi módosítás során megszüntette a jogalkotás.)

Az első per egy úgynevezett megállapítási per, amelyben a vezető felelősségének jogalapját megállapítja a bíróság, majd a felszámolási eljárás jogerős lezárása után lehet a marasztalási pert megindítani. Dr. Juhász László szerint ebből is látszik, hogy egy hosszabb folyamatról van szó, s a kezdeti tapasztalatok azt mutatták, hogy a folyamat végére a vezetőnek már nem volt olyan magánvagyona, amelyből a hitelezők részesülhettek volna. Pont emiatt vezette be a jogalkotó az úgynevezett biztosíték intézményét, amely azt szolgálja, hogy a hosszú folyamat végén is végrehajtható határozat szülessen.

A biztosíték adása

A biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét), EGT-állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet.

A biztosítéknyújtásra vonatkozóan a bíróságnak fellebbezhető végzésben kell határoznia a per során, a bírói gyakorlat a polgári eljárásjogból ismert ideiglenes intézkedéshez hasonlítja ezt az előírást.

A megállapítási per kérdései

A megállapítási pert az adós nevében a felszámoló, illetve a felszámolási eljárásba bejelentkezett azon hitelező indíthatja meg, akinek a hitelezői igényét a felszámoló visszaigazolta. A pert célszerű a felszámolónak megindítania, mivel ő rendelkezik az iratokkal. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hitelezők ritkábban éltek ezzel a lehetőséggel.

Mennyi illetéket kell leróni?

Korábban a bírói gyakorlat bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy a lerovandó illeték összegét a meghatározott vagy a nem meghatározható pertárgy érték alapján kell megállapítani, a különbség adott esetben több százezer frontot jelentett. A Kúria az 1/2013. PJE határozatában kimondta, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgya a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása.

A peres eljárás illetékét ezért a meg nem határozható pertárgyérték alapul vételével kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy a felperesnek a keresetlevélben az állított vagyoncsökkenés mértékét meg kell jelölnie, és azt a bíróságnak ítéletében összegszerűen meg kell határoznia - húzta alá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.

Milyen összeget követelhet a hitelező, mi a kár összege?

Dr. Juhász László elmondta: vitatott volt a gyakorlatban, hogy a hitelező a felszámolási eljárásban meg nem térült teljes összeget követelheti a vezetőtől (ez a kár összege) vagy más szempontok szerint kell mérlegelni.

A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.047/2011/3. számú ítéletében kimondta: "... álláspontja szerint nem vitásan a felperesek a felszámoló által elfogadott követeléssel rendelkeztek az adóssal szemben, azonban ez az összeg nem feltétlenül egyezik meg a Cstv. 33/A.§-ában található vagyoncsökkenés mértékével. Az erre a szakaszra alapított kérelem nem valamely hitelező elszámoltatási igénye a vezető irányában. A kereseti kérelem alapján ugyanis - a jelen perben alkalmazandó rendelkezések szerint - nem a ki nem elégített hitelezői igények összessége érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben, hanem az az összeg, amely az alperes mulasztása miatt jelenik meg vagyoncsökkenésként az adós társaságnál."

A Szegedi Ítélőtábla hasonló álláspontot foglalt el a BDT2013. 2881. sz. alatt közzétett döntésében, kimondva, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy a hitelezőnek milyen összegű követelése állt fenn, és azt ki lehetett-e elégíteni az adós teljes vagyonából, hanem annak, hogy a tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem az összes hitelező érdekeit szem előtt tartva járt el, és eljárása folytán az adósnál vagyoncsökkenés keletkezett.

A marasztalási per

A felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 60 napos jogvesztő határidőn belül - ki nem elégített követelése erejéig - bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól, hogy a megállapítási perben jogerősen megállapított felelősség alapján kötelezze az adós volt vezetőjét követelésének kielégítésére.

Amennyiben határidőben több hitelező terjeszt elő keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a hitelezői követelések arányos kielégítéséről rendelkezik. Amennyiben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig a megállapítási perben még nincs jogerős döntés, a 60 napos jogvesztő határidő kezdő napja a jogerős bírósági döntés napját követő nap.

Melyik hitelező indíthatja meg a pert?

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője figyelmeztetett: ezt a pert a felszámoló már nem indíthatja meg, csak a hitelező. Miután a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz, ezt a pert az a hitelező is megindíthatja, aki a megállapítási perben felperesként nem vett részt. A per megindítása szempontjából azonban lényeges az, hogy a hitelezői körből is csak az indíthatja meg a pert, aki kielégítéshez jutott volna, ha a vezetők a hitelezői érdekeket szem előtt tartva járnak el.

Bár ennek a perindításnak nagy kockázata nincs, nem biztos, hogy minden hitelező a peres utat választja, más módon is érvényesítheti a követelését, illetve a vezető akár önként eleget tehet fizetési kötelezettségének az összes vagy egyes hitelezők tekintetében.

A törvény szövegéből következik, hogy minden hitelező a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése utáni vezetői tevékenységgel összefüggésben keletkezett ki nem elégített követelését igényelheti ebben a perben. A 63. § (3) bekezdés a követelések arányos kielégítését írja elő. Azért kell a pereket egyesíteni, mert a bíróság így tisztában lesz azzal, hogy melyik hitelezőnek mennyi a követelése, s a megállapítási perben szereplő összeget arányosan kell szétosztania a marasztalás során. A jogvesztő határidőre tekintettel kizárt, hogy utólag újabb hitelezők érvényesítsék az igényüket.

A törvény nem korlátozza a vezető felelősségét, a marasztalási perben nem feladata a bíróságnak, hogy felmérje az alperes vagyonát és ehhez képest rendelkezzen a marasztalásról, a marasztalás végösszegét amúgy is egy jogerős ítélet tartalmazza. Ha a vezető vagyona nem nyújt fedezetet minden követelés kielégítésére, akkor a rendelkezésre álló vagyonból történik az arányos kielégítés - mondta végül dr. Juhász László.