Ki és miképp viseli a munkába járás költségét?

Ki és milyen feltételek alapján viseli a munkába járás költségét? A munkáltatót, vagy a munkavállalót terhelő kiadásról van-e szó ebben az esetben? A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint a jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy mit tekint a hatálya alá tartozó munkába járásnak, és mely esetekben kell az utazás költségét térítenie a munkáltatónak. Dr. Burján Zsuzsanna rámutatott: a munkába járás a közigazgatási határon kívülről, a lakóhely és a munkavégzés helye közötti, munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás.

Általában elmondható, hogy Budapest és a nagyvárosok a munkavégzés szempontjából is központot jelentenek az agglomerációban élő személyek számára. Ez egyben azzal is jár, hogy ezek a személyek akár tömegközlekedéssel, azaz busz vagy vonat igénybevételével, esetleg gépjármű használattal oldják meg a napi munkába járást.

A D.A.S. JogSzerviz szakértője kiemelte: ez a költség azonban jelentős összeget tesz ki. A kérdés az, hogy a munkába járás költségét vajon ki és milyen feltételek alapján viseli? A munkáltatót, vagy a munkavállalót terhelő kiadásról van-e szó ebben az esetben?

Főszabályok

A Munka Törvénykönyvének 51. szakasza szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtérítenie, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. A törvény - hasonlóan a korábbi szabályozáshoz - felhatalmazza a mindenkori kormányt, hogy ennek részletes szabályait külön rendeletben állapítsa meg.

A jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy mit tekint a hatálya alá tartozó munkába járásnak, azaz mely esetekben kell az utazás költségét térítenie a munkáltatónak. Eszerint munkába járás, a közigazgatási határon kívülről, a lakóhely és a munkavégzés helye közötti, munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás.

Ezen felül munkába járás az is, ha a lakóhely és a munkavégzés helye egy közigazgatási határon belül van, azonban a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni - húzta alá dr. Burján Zsuzsanna.

Pontosan milyen költség számolható el?

Főszabály szerint, a munkavállaló nyilatkozik arról, hogy a napi munkába járása honnan történik (állandó lakcím, vagy tartózkodási hely). Ezeket az adatokat a munkaviszony létesítésekor tipikusan meg is adja a munkavállaló. Ennek alapján állapítható az is meg, hogy jogosult-e a költségtérítésre?

A munkáltató alapvetően a közösségi közlekedéssel igénybe vett munkába járást téríti. Ilyen a belföldi, vagy határon átmenő vasút 2. osztályán, vagy a helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, az elővárosi buszon, HÉV-en, a menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven történő utazás.

A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint ebben a körben fontos azt megemlíteni, hogy ezeknek a költségeknek csak a 86 százalékát köteles a munkáltató a munkavállaló javára megtéríteni. A maradék 24 százalék kifizetése a munkáltató döntésére van bízva, azaz a munkáltató mérlegelheti, hogy kifizeti-e a munkavállaló számára vagy sem.

A gépjárművel történő munkába járás

Sok esetben felmerülhet az is, hogy a napi munkába járás nem oldható meg tömegközlekedési eszköz igénybevételével. Ennek oka lehet az, hogy egyszerűen nincs olyan járat, mellyel ezt meg lehetne valósítani, vagy van, de az olyan időigényes, hogy az akár több órát is jelenthetne a munkavállaló részéről, vagy azt a munkavállaló munkarendje miatt nem tudja igénybe venni.

Ennek okán dönthet úgy a munkavállaló, hogy gépjárművel oldja meg a napi munkába járást. Ebben az esetben kilométerenként kilenc forint jár neki a napi munkába járás költsége kapcsán. Amennyiben, a munkáltató döntése alapján, ennél többet kap egy kilométerre, akkor a kilenc forint feletti rész már adóköteles - figyelmeztetett dr. Burján Zsuzsanna.