Az uniós versenyjogi szabályokat is alkalmazó GVH, vagy éppen a polgári peres ügyekben eljáró bírák a hazai eljárási szabályok alapján eljárva vizsgálódnak és döntenek. Eljárásjogi téren nincsen egységes európai jog, megfigyelhető viszont egyfajta spontán jogközelítés, a más országban bevált gyakorlat átvétele.
Erre példa lehet, ha az angol nyelven settlement-ként ismert jogintézmény beemelésre kerülne a magyar versenyjogba is. Az amerikai mintát először néhány nagyobb tagállam, így Franciaország és az Egyesült Királyság követte - fejtette ki a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda Versenyjogi csoportjának vezetője.
Uniós szinten mintegy öt éve van lehetőség némi bírságcsökkentésért cserébe jogsértést elismerő nyilatkozatot tenni. A külföldi, főleg az amerikai jogintézmények importálása esetén mindig kérdéses azonban, mennyire működőképesek a tengerentúli büntetőjogi rezsimben helytálló ötletek a kontinentális közigazgatási jogi modellben - húzta alá Dr. Tóth Tihamér.
Elmondta azt is, hogy az egyeztetést követő gyors eljárás lezárás ötlete már néhány évvel ezelőtt, az ő Versenytanács elnöki megbízatása során is felmerült, de akkor még a várható jogi és praktikus nehézségek miatt lekerült a napirendről.
Engedékenység, kötelezettségvállalás - és egyezség
Az utóbbi években két hasonló, versenyhivatali vizsgálatokat könnyítő, egyben az eljárás alá vontaknak kedvezményeket kínáló megoldást már bevezettek szerte Európában, így Magyarországon is. A leghosszabb múltra az amerikai mintát másoló engedékenységi (leniency) politika vezethető vissza.
A bírság jelentős csökkentését, vagy akár annak teljes elengedését is eredményező intézmény célja az eltitkolt bizonyítékok megszerzése és egyben a kartellek destabilizálása - hangsúlyozta a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.
Egy vállalkozásnak elegendő ehhez a versenyhatóság által még nem ismert kartellről annyi információt adni, amely alapján helyszíni kutatást lehet végezni, s máris mentesülhet az akár milliárd forintos, vagy éppen százmillió eurós büntetés alól.
Más azonban a dinamikája az engedékenységnek és a tervezett egyezségnek: az engedékenység szerves része a kartell tagokat, későbbi eljárás alá vontakat a mielőbbi megbánásra ösztökélni, hiszen csak az első kaphat teljes bírság mentességet, a később érkező legfeljebb 50 százalékos kedvezménynek örülhet.
Az egyezségi eljárás esetén más a felállás: itt már előrehaladott állapotban van a hatósági vizsgálat, a vállalkozásoknak a GVH bizonyítékainak várható értékét, a bíróság előtt is megálló jogsértés kimondásának valószínűségét kell mérlegre tennie a jogsértés elismeréséért járó bírságcsökkentéssel.
Közös vonás engedékenység és egyezség között
Az EU-ban az engedékenység és az egyezség közös vonása, hogy kartellekhez, azaz versenytársak közötti titkos áregyeztetéshez és piacfelosztáshoz kötődnek. A másik, "legbékésebb" eljárás lezárási mód, a kötelezettségvállalás (commitment) azonban e körben nem, hanem csak kevésbé súlyos, illetve nehezebben bizonyítható versenykorlátozó megállapodásoknál, erőfölénnyel való visszaélés gyanúja esetén jöhet szóba.
Dr. Tóth Tihamér szerint fontos különbség, hogy kötelezettségvállalás esetén a hatóság nem állapít meg jogsértést, így szankcióról egyáltalán nincs is szó. Cserébe az eljárás alá vont vállalja, hogy magatartását összhangba hozza a versenyhatóság elvárásaival. Ennek részleteit az ügyzáró döntés tartalmazza, melynek be nem tartása esetén a GVH bírságot szabhat ki.
Lényege a bizonyíték átadása
Az engedékenység lényege a bizonyíték átadása, egyezségnél a jogsértés elkövetésének beismerése, kötelezettségvállalásnál pedig a jövőben folytatandó, a múltbeli hibákat korrigáló, versenyjog konform magatartás részleteinek tisztázása.
A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője rámutatott: az egyezségi eljárást nem szabad összetéveszteni a polgári perekben szintén nagyon gyakori egyezséggel (az angol terminológia mindkettőt settlementnek nevezi): ebben az esetben a kartell miatt károsult felperesek egyeznek meg még az ítélet előtt, az USA-ban alapvetően egy class action, osztályos per keretében, hogy a kartelltagok mekkora összegű kártérítést fizessenek.
Valóban szükségünk van egyezségi eljárásra?
A tárgyalásos vitarendezés fő célja a bonyolult, sok papírmunkával, üzleti titok ügyintézéssel járó kartell eljárások gyorsítása, az erőforrások hatékonyabb kezelése. Ez azonban Dr. Tóth Tihamér szerint elsősorban akkor teljesül, ha minden eljárás alá vont kész az egyezségre. Erre azonban nincs garancia, lehetnek ügyek, amikor egy vállalkozás beismer, míg a többiek tagadják a vélt jogsértést.
A brüsszeli minta nem biztos, hogy minden tekintetében követendő: nem a leghatékonyabb megoldás minden, egyezségben részt vevő vállalkozást egyenlő mértékű csökkentéssel jutalmazni. Lehet ugyanis olyan vállalkozás, akivel szemben több a bizonyíték, míg egy másik kartellban való érintettsége gyengébb lábakon áll. Az eljárási költségek csökkentése szempontjából az sem közömbös, hogy valaki előbb jelentkezett-e be az egyezségi tárgyalásra, vagy kivárva a többieket, csak az eljárás vége felé.
Magyar viszonyok között is biztosan van évente egy-két olyan kartelleljárás, ahol jól jönne az eljárás felgyorsulása, vélekedik Dr. Tóth Tihamér. Brüsszelben azért mégis jóval nagyobb ügyhátralék alakul ki, mint amilyenről a GVH-nál hallani lehet. Itthon erőfölénnyel való visszaéléses ügyek elvétve akadnak, a döntések többsége megtévesztő reklámokhoz és fúziók engedélyezéséhez kötődik.
A folyamatban levő kartell ügyek egy jó része is olyan összetett kérdésekről szól, mint a versenytársak közötti információcsere, amelyek esetében alapos piaci hatásvizsgálatra, adott esetben a bíróság, akár az EU Bíróság végső szavára van szükség, nem pedig minél több, a vétkességet beismerő nyilatkozat beszerzésére. A versenyjogi szakember szerint egyébként külön részletszabályok nélkül, ma is megvan arra a lehetősége a GVH-nak, hogy a beismerést tevő vállalkozást együttműködésére tekintettel bírságcsökkentésben részesítse, adott esetben akár 10 százaléknál nagyobb mértékben is.
(A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértőjével, Dr. Tóth Tihamérral készült írás második részét hamarosan közöljük - a szerk.)