A devizahitel jogi alapkérdései: miért hibás a „hibás-termék” koncepció? (3. rész)

Népszerű dolog a devizahitelt, mint „terméket” jogellenesnek vagy erkölcstelennek minősíteni, és a bankokat – az igazságtevés jegyében – büntetni. Ám a jogi környezet alaposan megvizsgálva, mennyiben megalapozott ez az álláspont? Az Origó a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértőjének segítségével kizárólag a jogi környezetet elemzi a most olvasható, a téma fontosságára tekintettel minden lényeges szempontot érintő és háromrészes írásban. A harmadik rész most olvashatják, az első és második részt itt.

A szerződés létrejötte illetve érvényessége szempontjából alapvető követelmény, hogy a felek tudatában legyenek a szerződésük lényeges tartalmának, a devizahitelek esetén a jövőbeni árfolyamváltozásból fakadó kockázatnak. A banki szerződések esetén a felek között információs egyensúlyhiány áll fenn, ezért e tekintetben a bankokat tájékoztatási kötelezettség terheli (amelyet az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat révén teljesítenek).

E tájékoztatási kötelezettség nem terjed ki a kockázat mértékére, de arra igen, hogy e kockázat fennáll, és hogy annak mértéke előre nem látható. Ha e kötelezettségnek a hitelező eleget tesz, akkor önmagában az árfolyamkockázat vagy általában a fizetési kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok fennállása miatt a devizahitel jogszerűségének megkérdőjelezése alaptalan – hangsúlyozta a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértője.

Forrás: Thinkstock

Általánosságban elmondható, hogy a bankok által alkalmazott kockázatfeltáró nyilatkozatok megfeleltek az előzőekben vázolt követelménynek. Az pedig, hogy a szerződéskötés folyamatában az ügyfelek tájékoztatása ténylegesen hogyan történt, alkalmas volt-e arra, hogy felhívja az ügyfelek figyelmét a kockázatokra, csak egyedileg vizsgálható.

Árfolyamkockázat és a nagymértékű forintgyengülés

Dr. Gárdos István szerint a devizaadósok többsége tisztában volt az árfolyamkockázat tényével, tudta, hogy a jövőben fizetendő törlesztő részletei az előre nem látható árfolyammozgás függvényében fognak alakulni. Amit nem tudtak, az az, hogy a forint ilyen nagymértékben gyengülni fog mind a svájci frankhoz, mind pedig az euróhoz képest.

Ez azonban egy olyan fejlemény, amit, a dolog természetéből adódóan, a szerződéskötéskor a bankok sem láthattak előre, és amire éppen ezért nem is terjedt ki a tájékoztatási kötelezettségük. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állítás, hogy az adósokat a bankok becsapták; az igazság az, hogy a körülmények a szerződéskötések idején uralkodó általános várakozásnál lényegesen kedvezőtlenebbül alakultak.

A hitelképesség vizsgálata

A devizahitelekkel kapcsolatos problémák lényege az, hogy az adósok jelentős része képtelenné vált a tartozásának törlesztésére. Ez kétirányú folyamat eredménye: egyrészt megnőttek a törlesztendő összegek, másrészt sok adósnak romlottak az életkörülményei (munkanélkülivé vált, csökkent a jövedelme, csődbe ment a vállalkozása stb.).

Mindnyájan tudjuk, hogy ilyen kedvezőtlen fejlemények sajnos előfordulnak. Ha azonban ezek tömegesen jelentkeznek, akkor felvetődik a kérdés, hogy nem rendszerhiba történt-e. Ezen belül egy fontos kérdés, hogy a bankok körültekintően jártak-e el a hitelek nyújtásakor.

A Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértője szerint ezt a kérdést két megközelítésben lehet vizsgálni. Az egyik megközelítés szerint, a konkrét körülményektől függetlenül, nem szabad olyan helyzetet teremteni, amelyben az adósok hosszú éveken át felbecsülhetetlen árfolyamkockázatnak teszik ki magukat.

Ennek az álláspontnak az felel meg, ha az állam, a maga szabályozó eszközeivel generálisan megtiltja a hosszú lejáratú devizahitelek nyújtását. (Persze, ha meggondoljuk, hogy az árfolyamromláson kívül még mennyi oka lehet annak, hogy az adósok számára terhesebbé válik a törlesztés, akkor ezen az úton könnyen eljuthatunk oda is, hogy a legjobb lenne teljes egészében megtiltani a hosszú lejáratú hitelezést.) Ilyen tilalom hiányában viszont nem lehet elvileg felróni a bankoknak, hogy ilyen hiteleket nyújtottak, csak azt lehet vizsgálni, hogy magatartásuk az adott, számukra ismert körülmények között megfelelő volt-e.

Lazultak a hitelezési feltételek

Tényszerűen meg kell állapítani, hogy a 2008-at megelőző években lazultak a hitelezési feltételek, azaz olyanok is hitelt kaphattak, akik a korábbi, szigorúbb megítélés szerint erre nem lettek volna jogosultak. A hitelezési feltételek lazulásának az oka egy optimista piaci hangulatban kialakult növekvő verseny volt – emlékeztetett dr. Gárdos István.

A piaci szereplők arra számítottak, hogy az árfolyam-ingadozás mértéke kezelhető marad, akár kedvezően is alakulhat, sőt belátható időn belül, az euró-övezethez való csatlakozásunkkal meg is szűnik. Senki nem számított a gazdasági válságra, sem pedig a svájci frank ennek nyomán bekövetkező példátlan megerősödésére. Sem a laikus hitelfelvevők, sem pedig a pénzügyi szakértők nem kalkuláltak a bekövetkezett és a mai napig tartó árfolyamgyengüléssel, Magyarország hitelkockázati megítélésének és hitelfelvételi feltételeinek romlásával.

Senki nem számított továbbá arra sem, hogy Magyarország általános gazdasági teljesítménye, a beruházások és a munkanélküliség szintje a térség országainál is rosszabbul alakul. Ha a bankok előrelátták volna a jövőt, akkor az adekvát válasz a hitelezés szinte teljes leállítása lett volna. Reálisan támasztható-e utólag, az akkori helyzetre visszavetítve, egy ilyen követelmény?

E kérdés megválaszolása már nem a jogász feladata, mindenesetre annyit megjegyezhetünk, hogy nem tudunk arról, hogy a hatóságok egyetlen bankot is elmarasztaltak volna a hitelezési gyakorlatuk lazasága miatt, ami arra utal, hogy a bankok eljárása megfelelt a jogszabályoknak. Ehhez jogi szempontból még annyit érdemes hozzátenni, hogy a bankok alapvető kötelessége az adósok hitelképességének vizsgálata, és olyan hitelnyújtási feltételek meghatározása, amelyek kellő biztonságot jelentenek arra, hogy a kihelyezett hitelek megtérülnek.

E kötelezettség azonban – a fentiekben tárgyalt tájékoztatási kötelezettségtől eltérően – nem a hitelfelvevők védelmét, hanem a hitelezési veszteségek minimalizálását és ez által az egyes bankok és a bankrendszer biztonságos működését szolgálja. A bankoknak ez a kötelessége tehát nem a hitelfelvevőkkel szemben áll fenn, e kötelezettség rendeltetése nem az, hogy átvegye a hitelfelvevőktől a döntés felelősségét.

Ezért a tartozás fennállása szempontjából irreleváns, hogy a bankok gondosan jártak-e el, és a bankok esetleges mulasztására az adósok semmilyen igényt nem alapíthatnak. Hanyag banki munka banki veszteséghez vezethet, de nem ad felmentést az adósok számára kötelezettségeik alól, nem szolgálhat alapul arra, hogy a kölcsönt átminősítsük ajándékká – emelte ki a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértője.

A probléma kezelése

Népszerű dolog a devizahitelt, mint „terméket” jogellenesnek vagy erkölcstelennek minősíteni, és a bankokat – az igazságtevés jegyében – büntetni. Nem vitás, hogy az adósoknak lényegesen terhesebbé vált a törlesztési kötelezettségük teljesítése, mint amilyen a szerződéskötés idején volt. Ennek azonban a bankok se nem okozói, se nem haszonélvezői, maguk is inkább elszenvedői voltak.

Ezért sem erkölcsi, sem jogi alapja nincs annak, hogy ezt a megnövekedett terhet és az azért való felelősséget a bankokra telepítsék. Amint az előzőekben kifejtettük, sem az nem áll meg, hogy a bankok csalárd módon áthárították az árfolyamkockázatot az adósokra, sem pedig az, hogy becsapták őket – összegezte dr. Gárdos István.

– Természetesen nem állítható, hogy soha sehol nem történtek hibák, akár jogsértések a szerződések megkötése vagy működtetése során. Azt azonban állítjuk, hogy a devizahitel, mint termék jogszerű volt. A devizahitelesek problémája alapvetően nem jogi természetű, nem a szerződések hibájából, és nem is a bankok állítólagos szerződésszegő magatartásából fakad. Ezért az orvoslás a probléma jellege, tömeges volta és nemzetgazdasági kihatásai miatt gazdaságpolitikai és jogalkotási úton lehetséges, de ennek során is érvényesülniük kell a jogállamiság követelményeinek – mutatott rá végezetül a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértője.