Nyilvános a Kúria határozata: ezt mondta a jogegységi döntés a devizahitelekről (3. rész)

A Kúria december 16.-i jogegységi határozatáról rengeteg vélemény jelent meg pro és kontra. Az Origó dr. Gárdos Istvánt, a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda partnerét kérdezte a megjelent teljes határozat ismeretében, a téma jelentőségére tekintettel háromrészes az írás, most a harmadik részt olvassa, az első és a második rész pedig itt érhető el. Dr. Gárdos István szerint a jogegységi határozat jelentős bizonytalansági elemet számolt fel azzal, hogy kimondta a deviza alapú kölcsön jogszerűségét, és rámutatott arra, hogy az egyes esetekben a konstrukció érvényességének elfogadása mellett kell vizsgálni, hogy van-e valamilyen érvénytelenségre vezető körülmény. A Kúria ezzel, ebben a nagy társadalmi jelentőségű esetkörben, megerősítette a szerződés kötőerejének (pacta sunt servanda) elvét, amely szerint a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell. 

Ami a szerződés életben tartását illeti, a Kúria, miután megállapította azt, hogy a deviza alapú hitel egy érvényes szerződési konstrukció, leszögezte azt is, hogy az egyes esetekben lehetnek olyan körülmények, amelyek mégis a szerződés érvénytelenségét eredményezik. Ez a helyzet különösen akkor, ha egy szerződési kikötés tisztességtelen vagy jogszabályba ütközik.

Az elsőre egy lehetséges példa az árfolyamrés alkalmazása, amelynek alkalmazását a deviza alapú hitelek esetén a Szegedi Ítélőtábla tisztességtelennek ítélte, a Kúria azonban e kérdésben úgynevezett előzetes döntést kért az Európai Unió Bíróságától. A jogszabályba ütközésre pedig példa lehet az, hogy a szerződés nem tartalmazta az árfolyamrés mértékét; ezzel kapcsolatban a Kúria egy korábbi döntésében – erre vonatkozó kifejezett törvényi elírás alapján – kimondta, hogy azt egy önálló költségelemként fel kellett volna tüntetni a szerződésben – emelte ki dr. Gárdos István.

Jogbiztonság és a szerződések kötőereje

Erre tekintettel a Kúria szükségesnek tartotta tisztázni azt, hogy az érvénytelenségnek mik a következményei. Ez azért is fontos, mert így az adósok tudják, hogy milyen jogi lehetőségek álnak rendelkezésükre, és világossá válik számukra, hogy melyik milyen következményekkel jár számukra. A Kúria ennek kapcsán először is hangsúlyozta, hogy – ha ennek feltételei fennállnak – a bíróságoknak élniük kell azzal a lehetőséggel, hogy orvosolhatják a szerződés hibáját, és ezzel érvényessé teheti a szerződést.

A Kúria abból indult ki, hogy a jogbiztonságnak, a szerződések kötőerejéhez fűződő érdekeknek és a felek tényleges érdekeinek is az felel meg, ha a szerződés lehetőség szerint életben marad, és betölti rendeltetését. Ugyanez a törekvés tükröződik abban az állásfoglalásában is, hogy ha a hiba nem orvosolható, akkor vizsgálni kell, hogy az csupán az adott rendelkezés vagy a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezi-e.

Ha szerződés a hibás rendelkezés nélkül életképes, akkor a bíróságnak azt életben is kell tartani, és csak az adott kikötés érvénytelenségét kell kimondania. A teljes szerződést csak akkor indokolt érvénytelennek minősíteni, ha a részleges érvénytelenség nem vezet megfelelő eredményre.

A felek jogai és kötelezettségei

A következő kérdés az volt, hogy hogyan alakulnak a felek jogai és kötelezettségei abban az esetben, ha a szerződés mégis egészében megdől. Főszabály szerint érvénytelen szerződés esetén, ha már történt teljesítés, a bíróságnak az eredeti állapotot kell helyreállítania. E jogkövetkezmény azonban csak akkor alkalmazható, ha az eredeti állapot helyreállítása lehetséges. Ha nem, akkor a bíróságnak nincs más lehetősége, mint hogy tudomásul vegye az addig történteket, és csupán a jövőre nézve zárja le az ügyletet és határozza meg a felek fennálló kötelezettségeit (ezt a törvény a szerződés ítélethozatalig való hatályossá nyilvánításának nevezi).

Az eredeti állapot helyreállításának két feltétele van: egyrészt a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás természete legyen olyan, hogy azt vissza lehessen fordítani, meg nem történtté lehessen tenni; másrészt, feltétel az is, hogy a szolgáltatás nyújtását követően, utólag se történjen olyan változás, amely lehetetlenné teszi az eredeti állapot helyreállítását – figyelmeztetett dr. Gárdos István.

Általánosan elfogadott például, hogy az adásvétel alapján történt tulajdon-átruházás esetén az eredeti állapot helyreállítása eredetileg lehetséges: elvileg a megvásárolt dolgot vissza lehet adni, és a kapott vételárat is vissza lehet fizetni. Lehetetlenné válik azonban, ha a vásárolt dolog elpusztult, vagy ha azt a vevő továbbértékesítette. Ettől eltérő a helyzet viszont például bérleti szerződés esetén, mert e szerződés lényege a használat jogának biztosítása a bérlő részére, és azt, hogy a bérlő a dolgot használta, nem lehet meg nem történtté tenni. Az ilyen típusú szerződések esetén tehát az eredeti állapotot helyreállítása a szolgáltatás természetéből fakadóan, eredetileg sem lehetséges.

Használat vagy tulajdon-átruházás?

Kölcsön esetében a nehézség abból fakad, hogy a kölcsönnek van használati és tulajdon-átruházási eleme egyaránt. A kölcsön gazdasági értelemben idegen pénz időleges használatát jelenti, és az adós e használati jog ellenértékeként fizet kamatot a hitelezőnek. Ugyanakkor, a bérlettől eltérően, kölcsön esetén az adós a kölcsönkapott pénz vagy más dolog tulajdonjogát is megszerzi, hiszen másként nem tudná azt hasznosítani (pénzre azért van szükségünk, hogy elköltsük, kenyérre azért, hogy megegyük stb.).

A vita a körül van, hogy melyik a meghatározó elem kölcsön esetében: a használat vagy a tulajdon-átruházás – hangsúlyozta dr. Gárdos István. Ez dönti el azt, hogy lehetséges-e kölcsön esetében az eredeti állapot helyreállítása. Nem kétséges, hogy a kölcsön alapvető fogalmi eleme a visszafizetési kötelezettség, tehát a kölcsön lényegét az ideiglenes használat joga adja, a tulajdon-átruházás pedig csupán a pénz természetéből, funkciójából következő szükségszerű jogi megoldás.

Fotó: Mudra László - Origo

A pénz visszafizetése (akárcsak bérlet esetén a bérelt dolog visszaadása) nem az eredeti állapot helyreállítását jelenti, hanem ez az adósnak az ügyletből fakadó alapvető kötelezettsége. Akárcsak a bérletnél, a kölcsön esetében sem lehet meg nem történtté tenni azt, hogy a pénz meghatározott ideig az adósnál volt, azt ő használhatta, és a hitelező ebből fakadóan viselte az adós nemfizetésének kockázatát. Az árfolyam megváltozása illetve az adós fizetésképtelenné válása szintén megkérdőjelezi az eredeti állapot helyreállításának lehetőségét.

Kúria: a szerződést lehetőség szerint érvényben kell tartani

A Kúria végül is nem foglalt állást ebben a – mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból igen nagy jelentőségű – kérdésben, valamint abban sem, hogy az eredeti állapot helyreállítása illetve a szerződés ítélethozatalig való hatályossá nyilvánítása esetén pontosan miként kell elszámolni.

Ezt indokolhatja egyrészt az, hogy a határozat egésze amellett foglal állást, hogy a szerződést lehetőség szerint érvényben kell tartani, másrészt pedig az is, hogy az eddigi bírói gyakorlat központjában még elsősorban a szerződés érvényességének a kérdése állt, az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos vita még nem igen került a

Az egyoldalú szerződésmódosítás

A jogegységi indítványban megfogalmazott kérdések közül még egy esetében elhalasztotta a Kúria az állásfoglalást. Ez a kérdés az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés érvényességének feltételeire vonatkozott. Ezzel kapcsolatban a Kúria korábban már kimondta, hogy az ilyen kikötés csak akkor érvényes, ha a módosítást lehetővé tevő körülmények kellő pontossággal – átláthatóan, a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával – vannak meghatározva. Azóta a gyakorlatban az a kérdés vetődött fel, hogy vajon az átláthatóság követelménye azt jelenti-e, hogy a meghatározás alapján az adósnak magának is képesnek kell lennie kiszámolnia, hogy egy adott körülmény megváltozása milyen mértékű növekedést idéz elő a törlesztő részletben.

Ez a követelmény nem tűnik életszerűnek, és ténylegesen a kölcsönszerződések nem is felelnek meg neki. Ha a Kúria elfogadná ezt a szigorú követelményt, az előzőeket figyelembe véve, a szerződések részleges – az e kikötésekre és az ezek alapján végrehajtott egyoldalú módosításokra kiterjedő – érvénytelenségét eredményezné.

A félreértések elkerülése érdekében: e kikötés esetleges érvénytelensége nem érintené az árfolyamváltozásból adódó törlesztő részlet-növekedést, mert az nem minősül egyoldalú módosításnak; amint fentebb erről szó volt, a ténylegesen fizetett forintösszegtől függetlenül, az adós mindig az eredetileg kirótt összeget törleszti, amely nem változik. Erre a kérdésre a Kúria az Európai Unió Bíróságának korábban említett előzetes döntését kötően fog visszatérni.

A Kúria döntése a jogbiztonságot szolgálja

Dr. Gárdos István szerint összességében bár a jogegységi határozat meghozatalára – eléggé el nem ítélhető módon – erőteljes kormányzati nyomás eredményeként került sor, a Kúria megőrizte függetlenségét, szakmai alapon álló, megfontolt döntést hozott, amely alkalmas arra, hogy orientálja joggyakorlatot. A Kúria jelentős bizonytalansági elemet számolt fel azzal, hogy kimondta a deviza alapú kölcsön jogszerűségét, és rámutatott arra, hogy az egyes esetekben a konstrukció érvényességének elfogadása mellett kell vizsgálni, hogy van-e valamilyen érvénytelenségre vezető körülmény.

A Kúria ezzel, ebben a nagy társadalmi jelentőségű esetkörben, megerősítette a szerződés kötőerejének (pacta sunt servanda) elvét, amely szerint a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell.

Ugyanígy nagy jelentőségű az az iránymutatás is, hogy a szerződéseket, ha erre lehetőség van – a hiba orvoslásával vagy az érvénytelenségnek a hibás szerződéses rendelkezésre való korlátozásával – életben kell tartani, azért, hogy az eredeti szerződési cél megvalósuljon, és a felek a szerződés keretei között rendezzék vitájukat – mondta végül dr. Gárdos István.