Elköltsük vagy visszafizessük a bankszámlánkon váratlanul megjelent összeget?

Nem mindennapi szituáció, ám a D.A.S. JogSzerviz tapasztalatai szerint megesik, hogy teljesen váratlanul munkabér, vagy egyéb jóváírás érkezik bankszámlára anélkül, hogy arra az érintett számított volna. Dr. Nyilas Anita elmondta: a jogalap nélküli gazdagodásra léteznek a vonatkozó szabályok, és ezek ismerete cseppet sem mellékes a későbbi döntésben, érdemes a paragrafusokkal tisztában lenni és ennek megfelelően dönteni.

A jogalap nélküli gazdagodás esetében nincs olyan jogcím, amely alapján az anyagi előny megtartására jogosult lenne az érintett "szerencsés". A Polgári törvénykönyvünk világosan rendelkezik arról, hogy milyen esetekben kötelező az ilyen jellegű vagyon előnyt visszatéríteni.

A jogviszony egyik oldalán egy alaptalan gazdagodás, míg ennek eredményeként a másik oldalán egy indokolatlan vagyoni hátrány keletkezik. A jogalap nélküli gazdagodás leggyakoribb esetei a túlfizetés, kétszeres teljesítés, téves címzés, vagy téves átutalás lehetnek - mutatott rá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Ám az is előfordul nem egyszer, hogy a teljesítésre a szerződés megszűnése után kerül sor, vagy a szerződés egyik félnek sem felróható okból ellehetetlenült, ám az egyik fél már a szolgáltatását teljesítette. Dr. Nyilas Anita szerint ez tipikusan az az eset, amikor az előző munkáltatónk utóbb, jogcím nélkül kifizetést teljesít. Ide tartozik még, a létre sem jött szerződés alapján történő teljesítés, vagy amikor valaki más dolgával jogellenesen rendelkezik, illetve egyes jogszabály által nevesített esetekben, például a ráépítés körében.

Főszabály szerint vissza kell téríteni

A D.A.S. JogSzerviz szakértője rámutatott: főszabály szerint az alaptalan gazdagodást vissza kell téríteni, ám kivételek léteznek. Például, a megérkezett összeget neme s egyszerűséggel elköltötte az érintett.

Ebben a körben nagyon fontos tényező, hogy ki járt el jóhiszeműen és ki nem. Visszatérítési kötelezettség általában nem terhel bennünket, de csak akkor, ha jóhiszeműek voltunk. Aki ugyanis tulajdonosnak hitte, vagy hihette magát, szabadon rendelkezhetett vagyontárgyaival, azokat elajándékozhatta, meg is semmisíthette. Így a felelősség megállapítása kizárt azzal a jóhiszemű személlyel szemben, aki a gazdagodástól még a visszakövetelés előtt elesett.

Amikor rosszhiszemű az érintett

Természetesen más a helyzet akkor, ha tudtuk, vagy kellő körültekintés mellett tudnunk kellett volna, hogy az a pénz nem jár nekünk. Akkor köteles ugyanis a jogalap nélkül gazdagodó visszafizetni a vagyoni előnyt, ha számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz - húzta alá dr. Nyilas Anita.

Például, tudjuk, hogy az előző munkáltatóval elszámoltunk, nem tartozunk egymásnak. Ilyen eset lehet az is, ha a pénzintézet a vele bankszámla-szerződéses jogviszonyban álló személy részére tévedésből kétszeresen teljesít átutalást. Ilyen esetben a gazdagodó természetesen köteles visszatéríteni a juttatás azon részét, amelyre egyébként nem lenne jogosult.

A jogszabály rendelkezései szerint, az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. A gyakorlatban ez tipikusan a túlfizetett tartásdíj, vagy járadék visszakövetelése esetén fordulhat elő.

Természetben vissza vagy csak az értékét?

Amennyiben a vagyoni előny a visszaköveteléskor megvan, azt természetben kell kiadni, ha azonban már nincs meg, annak értékét kell megtéríteni. Ha az előny helyébe más dolog lépett, az szolgál a visszatérítés alapjául. A meg nem lévő előny értékének megtérítésén felül a gazdagodó a visszatérítés esedékessé válásától, késedelmi kamat fizetésére is köteles. Ha a gazdagodó rosszhiszemű volt, a visszatérítés nyomban esedékes - hangsúlyozta a D.A.S. JogSzerviz szakértője. Jóhiszemű gazdagodó esetén a visszatérítés esedékessége ahhoz az időponthoz igazodik, amikortól már a gazdagodó számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a vagyoni előny jogalap nélküli.

A Munka törvénykönyve alapján, a jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Tehát amennyiben tudtuk, vagy kellő körültekintés mellett tudnunk kellet volna, hogy a kifizetett összeg nekünk nem jár, úgy a munkáltató azt 60 napon túl is visszakövetelheti, az általános munkajogi elévülési időn belül, azaz három évig.

Amennyiben a jóhiszemű gazdagodó bizonyítani tudja, hogy a jogalap nélkül hozzá került vagyontárgy elveszett, megsemmisült vagy azt jóhiszeműen elajándékozta, s így a vagyoni előnytől még a visszakövetelés előtt elesett, vele szemben nem lehet eredményesen fellépni. Más a helyzet akkor, ha a gazdagodó eleve rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. Ilyen esetben a felelőssége megállapítható, attól függetlenül, hogy a vagyoni előnytől esetleg önhibáján kívül esett el.

Az elvárható gondosság

A címzettől tehát elvárható, hogy az átvett pénz felhasználása előtt saját jogosultsága felől meggyőződjön. Különösen indokolt a körültekintő magatartás és gondosság, amikor a feladó a címzett által nem ismert személy, vagy a pénzküldemény jogcíme sem tisztázott. Összegzésül, kizárólag akkor állapítható meg a jogalap nélküli gazdagodó mentesülése a visszatérítési kötelezettség alól, ha jóhiszeműen vélhette magát tulajdonosnak, s az előnytől még a visszakövetelés előtt elesett - emelte ki dr. Nyilas Anita.

A visszatérítésre kötelezett gazdagodó jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül igényelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését. Ilyen költség alatt a dolog kezelésével, használatával, állagának, épségének fenntartásával, megőrzésével összefüggésben felmerülő kiadásokat kell érteni. A rosszhiszemű gazdagodó minden esetben felelősséggel tartozik a károkért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a károsodás a jogosultnál is bekövetkezett volna. A jóhiszemű kártérítési felelőssége a neki felróhatóan okozott károkért áll csak fenn.