Az utóbbi időben a Gazdasági Versenyhivatal egyre gyakrabban indít kartell eljárást olyan vállalkozásokkal szemben, ahol alapos gyanú van arra, hogy magatartásukat összehangolták és olyan piaci áron értékesítették termékeiket, vagy szolgáltatásaikat, amelyek a gazdasági versenyt akadályozzák, vagy korlátozzák – fejtette ki az SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Irodák elnöke.
A legutóbbi hírek pedig arról szóltak, hogy a GVH egy bejelentőnek tíz millió forintos jutalmat fizetett ki arra figyelemmel, hogy egy kartell felderítéséhez jelentős információt adott. Mindezek felvetik a társadalomban azokat a jogos kérdéseket, hogy vajon a kartell magatartás miért üldözendő és miért jutalmazza a versenyhatóság az erre vonatkozó bejelentéseket – mutatott rá dr. Szamosi Katalin.
Nem csak magyar jelenség
Nem minden kartell versenysértő, de összességében megállapíthatjuk, hogy a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma alá eső olyan magatartás, melyet a vállalkozások összehangoltan, tudatosan és a gazdasági verseny megakadályozására fejtenek ki, torzítóan hat a piacra, így azok felderítése a versenyhatóság egyik legfontosabb feladata.
A legsúlyosabb versenykorlátozó magatartás, ha a vállalkozások vételi, vagy eladási árakat határoznak meg, vagy olyan egyéb üzleti feltételeket egyeztetnek, amely alapján a piac nem a szabad verseny alapján működik, hanem a vállalkozások szándékai szerint.
A versenykorlátozó magatartás tilalma nem magyar jelenség, sőt nem is európai, hanem minden fejlett gazdaságban megtalálhatjuk az idevonatkozó rendelkezéseket és azokat a hatóságokat, amelyek jogosultak ez ellen fellépni. Az európai versenyhatóság olyan kartellek felderítésére hivatott, amelyben nem csak egy ország érintett, hanem az Európai Közösség több országa, vagy amelynek hatása az egész Európai Közösség gazdaságára kihathat.
A legnagyobb kihívás
Mind a magyar hatóság, de az összes többi versenyhatóság számára a legnagyobb kihívás a kartell felderítése. A vállalkozások az ilyen magatartást titokban, a hatóságok, illetőleg a sajtó kizárásával lehetőleg minimális írásbeli anyag készítésével valósítják meg.
A versenyhatóságok kezében nagyon kevés eszköz van, hogy hozzájussanak megfelelő információkhoz. Ennek érdekében került bevezetésre két jogintézmény, nevezetesen az engedékenységi politika és az informátor díjazásának lehetősége – hangsúlyozta az SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Irodák elnöke.
Az engedékenységi politika
Az első eset, azaz az engedékenységi politika azt jelenti, hogy a kartellben részt vevő valamelyik vállalkozás, felismerve, hogy magatartásuk jogsértéshez vezet és a versenyhatóság részére elsőként, önként feltárja a kartellban részt vevő társait és azok magatartását.
A versenyhatóság engedékenységi politikában foglaltak alapján az ilyen elsőként önkéntesen jelentkező vállalkozást mentesíti a versenyjogi jogkövetkezmények alól. Ide tartozik az a kedvezmény is, hogy a kartell miatt indult büntető eljárásnál is a kartellt feltáró személy mentesül a büntetőjogi következmények alól.
Az informátor díjazása
A közvélemény szemében még vitatottabb a kartellről bizonyítékokkal szolgáló természetesen személy díjazása. A versenytörvény „jutalmazza” azt a természetes személyt, aki nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyítékot szolgáltat a versenyhivatal számára, amelyek segítségével egy kartell felfedhető. Ha nincs ilyen bizonyíték, akkor a bejelentőnek legalább olyan komoly információval kell rendelkeznie, amely alapján a versenyhivatal egy helyszíni kutatás során bizonyítékokat tud begyűjteni.
Ilyen ügy viszonylag kevés van, de nemrégiben hirdetette ki a végzését a versenyhivatal, az úgynevezett papírkartell ügyben, ahol kifejezetten ilyen bejelentés alapján tudtak bizonyítékokat találni. A bejelentőt 10 millió forintos díjjal jutalmazták.
Az ilyen típusú bejelentések ritkaságát az indokolja, hogy magánszemélyként nagyon kevesen tudnak olyan nélkülözhetetlen bizonyítékokkal szolgálni, melyeket a versenyhatóság értékelni tud. Dr. Szamosi Katalin szerint az ilyen bizonyítékhoz, vagy információhoz, csak valamely vállalkozással korábban munkaviszonyban álló dolgozó juthat hozzá, de motiváltságuk többféle lehet.
A legpozitívabb hozzáállás szerint a jogkövetés, az úgynevezett compliance is vezetheti a bejelentőt, hiszen az nem vitás tény, hogy a kartell versenykorlátozó hatása a fogyasztókon csattan. Vezetheti a bejelentőt természetesen az adómentes pénzszerzés, vagy pedig egy egyéni bosszú is.
Nem vizsgálják a bejelentő indokait
A versenyhatóságok nem vizsgálják, hogy a bejelentő milyen indíttatásból szolgáltat bizonyítékot, kizárólag a bizonyíték minősége érdekli őket. A bejelentő kilétét nem is fedhetik fel, így a kartell résztvevői csak találgatni tudnak.
Nagyon fontos, hogy a kartellben résztvevő vállalkozások alábecsülik a versenykorlátozó magatartás büntető jogi tényállását és bár igaz, hogy Magyarországon még vállalkozásvezető elitélve e miatt nem volt, a büntetőtörvénykönyv nyári módosítása még hangsúlyosabban pontosítja az 5 éves szabadságvesztéssel is sújtható jogkövetkezmény alóli mentesülés tényállását.
Az SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Irodák elnöke leszögezte: a versenykorlátozó magatartás káros a verseny egészére és hatásaiban káros a fogyasztókra. A fogyasztók direkt és indirekt káraikat még a kartell leleplezése után sem tudják, vagy csak igen nehezen, magánjogi jogérvényesítés útján megtéríttetni, így a kartellok felfedése nem csak gazdasági érdek, hanem piac egészének és így a fogyasztóknak is természetes érdeke.