GFMT: Miről szól a 'jutalékcsepegtetés?' (2. rész)

A termékek eladásából származó egyszeri „mesés” jutalék vonzereje megnövelte a gyors meggazdagodást kereső ügynökök számát, ezzel egyidejűleg az ügyfelek tényleges igényeiknek megfelelő konstrukció eladása helyett nemegyszer az ügynök számára magasabb jutalékkal kecsegtető biztosítási termékek értékesítésére került sor – hívták fel az Origó figyelmét egy jelentős gyakorlati problémára a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértői kétrészes cikkünkben. Ezeket a káros jelenségeket a jogalkotó, a hitelközvetítőkkel ellentétben, nem külön kormányrendelettel, hanem a Biztosítási törvény szabályainak kiegészítésével, az úgynevezett csepegtetett jutalék bevezetésével próbálja megszüntetni – mutattak rá két részből álló cikkünkben, amelynek első részét itt olvashatják, a második részét pedig most.

A Biztosítási Törvény csepegtetett jutalékot bevezető módosítása szigorítja a megtakarítási jellegű életbiztosításokhoz kapcsolódó közvetítői jutalékok kifizetésére és elszámolására vonatkozó rendelkezéseket. Eddig az ügynök az „eladott” életbiztosítás után gyakran az éves biztosítási díj több mint száz százalékát is meghaladó összegű egyszeri jutalékra tehetett szert, közvetlenül az általa közvetített biztosítási szerződés létrejöttét követően.

Az új ügyfelek megszerzésében volt érdekelt

Ezáltal viszont a közvetítő elsősorban nem a biztosítás fenntartásában, az ügyfél folyamatos díjfizetésében, vagy az ügyféllel való további kapcsolattartásban, hanem az új ügyfelek megszerzésében volt érdekelt.

A Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértői szerint ez az ügyfelek érdekeit ugyanakkor kevéssé szolgálta és a biztosítási piac iránti bizalmat is gyengítette. A módosítás éppen ezen kíván változtatni úgy, hogy az ügyfélszerzés helyett a biztosítás fenntartását helyezi előtérbe.

A Bit. módosítása kétirányú. Egyfelől, a jogalkotó maximálja az egy szerződésre kifizethető jutalék összegét: ez nem lehet magasabb az adott szerződésre befolyt biztosítási díj összegénél. Másfelől, a módosítás meghatározza, hogy a rendszeres díjas megtakarítási jellegű életbiztosítások után járó jutalék milyen ütemezésben („csepegtetve”) fizethető ki az ügynöknek.

Jogvita esetén a bíróság a módosítás útján bevezetett fogalmakhoz fog hozzányúlni Fotó: Mudra László - Origo

A közvetítő ezen túl az ügyfélszerzéssel egyidejűleg nem kaphatja kézhez egyben az egész jutalékát. A biztosítás megkötését követő első évben legfeljebb tizennégy havi díjelőírásnak megfelelő összegű jutalék fizethető ki az ügynök részére. A második év kezdetét követően pedig a kifizetett jutalék összege nem haladhatja meg a második év kezdetétől a jutalékfizetés időpontjáig a biztosítóhoz beérkezett biztosítási díj összegét.

A módosítás azt is meghatározza, hogy az első éves jutalék mikor fizethető ki leghamarabb az ügynök részére: ennek legkorábbi időpontja az adott értékesített biztosítás szerinti, a díjelőírásnak megfelelő első díjrészlet biztosítóhoz történő beérkezését követő időpont lehet. Ezzel a jogalkotó egyben a biztosításközvetítők tekintetében felülírja az új Polgári Törvénykönyv közvetítőkre vonatkozó általános szabályait, mely szerint a díj a közvetített szerződés megkötésének időpontjában válik esedékessé.

A módosítást követően nincs mód a kibújásra

A módosítás kifejezetten tiltja jutalékelőleg kifizetését, így a „csepegtetett” jutalékfizetés alól oly módon sincs mód kibújni, hogy az ügynök a részére később fizetendő jutalékot esetleg előleg címén előre megkapja, és ily módon mégiscsak előre és egy összegben hozzájusson a teljes jutalékához. Az új jutalékrendszer tehát az ügynöknek hosszabb távú elkötelezettséget jelent.

A módosítás azt is szorgalmazza, hogy a közvetítők a magasabb jutalékért cserébe aktív ügyfélkör kiépítésében és fenntartásában legyenek érdekeltek. A jogalkotó ugyanis lehetővé teszi, hogy a biztosító előre egységesen meghatározott feltételek alapján a biztosításközvetítői tevékenység, és annak résztevékenységei teljesítésének mértékéhez arányosan igazodó eltérő jutalékszintet állapítson meg az egyes közvetítők vonatkozásában.

A jutalékfizetés részletes feltételeit (így különösen jutalékfizetés esedékességének időpontját, mértékét, ütemezését) a biztosításközvetítői szerződésnek kötelezően tartalmaznia kell majd, azzal, hogy a Bit. által meghatározott szabályok (azaz a jutalék kifizetésének ütemezése) körében a törvény egyben a közvetítői szerződések kötelező tartalmát is meghatározza.

A Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértői kiemelték: ez a szabály irányadó az ügyfél megbízásából eljáró biztosítási alkuszra is, amennyiben – ahogyan az az esetek túlnyomó többségében történik - a biztosítótól kapja a díjazását. Noha az alkuszok és biztosítók között jelenleg is létező együttműködési megállapodások jelenleg is tartalmaznak a jutalékra vonatkozó szabályokat, e szerződések jutalékra vonatkozó szabályainak további, a törvény által előírt részletezése az alkuszi és ügynöki pozíció közötti különbség elmosódásának irányába hathat.

A módosítás várt és nem várt hatása

Bár a módosítás 2014. január 1-étől hatályos, kötelező alkalmazásának kezdő időpontja 2015. január 1. A jogalkotó ezzel kívánja biztosítani a megfelelő felkészülési időt az új jutalékrendszer kidolgozására és a közvetítői szerződések megfelelő módosítására. Az új jutalékrendszer törvényi indokolásban is rögzített célja elsődlegesen a jutalék-csalások hatékony csökkentése - húzták alá a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda szakértői.

A jutalék-csepegtetés bevezetésének azonban további járulékos jótékony hatásai is lehetnek: így többek között a szerzési költségek és ezzel összefüggésben az érintett életbiztosítási termékek árának csökkenése, a közvetítői piac „tisztulása” a kizárólag a gyors meggazdagodásban érdekelt ügynökök kiszorításával.

A módosításnak ugyanakkor nem szándékolt hatásai is lehetnek. Egyfelől a jutalék fogalmának a hitelközvetítőkre vonatkozó szabályokhoz hasonlóan széles körű (még a természetbeni juttatásokat is magában foglaló) meghatározása ellehetetleníti egyes tradicionális értékesítés-ösztönző módszerek alkalmazását, hiszen a legjobb teljesítményt nyújtó közvetítők számára kilátásba helyezett úgynevezett incentive utak vagy céljutalékok könnyen átlendíthetik a biztosítót a jogszabályi korláton.

Másfelől a módosítás útján bevezetett fogalmak magánjogi következménye lehet az, hogy a felek erre vonatkozó megállapodása hiányában a jutalék, jutalékjogosultság, illetve jutalék-visszaírás fogalmai a nem megtakarítási jellegű életbiztosításokra vonatkozó közvetítői megállapodásokba is beszűrődnek, oly módon, hogy egy-egy jogvita esetében a bíróság, más fogódzó híján ezen fogalmakhoz fog visszanyúlni.