Offshore cégek: korlátok és buktatók (3. rész)

Mi az igazság az offshore társaságokra vonatkozó, gyakran túlfűtött híradásokban? Lehet-e offshore cégeket adóstrukturálás céljából legálisan is használni, vagy az „offshore halála” ténylegesen eljött? A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője háromrészes írásában időszerű válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Dr. Csővári István egyúttal néhány, az offshore cégekkel kapcsolatos tévhitet is eloszlat. Most a harmadik részt olvashatja, az első és a második rész itt és itt érhetőek el. 

Az offshore társaságok használata könnyűnek tűnik. Sokan nincsenek azonban tisztában mindazokkal a jogi és adózási buktatókkal, amelyek figyelmen kívül hagyása jelentős adókockázatot eredményezhet.

Offshore cégeket célzó speciális adószabályok

A fejlettebb országok adórendszerei – és e tekintetben ide sorolhatjuk hazánkat is – precíz adószabályokat, úgynevezett „ellenőrzött külföldi társaságokra” vonatkozó szabályozást alkalmaznak az alacsony adókulcsú országokban bejegyzett cégekkel tulajdonosi, üzleti kapcsolatban kerülő adózóikra.

Ezek, a kifejezetten „off-shore ellenes” szabályok rendszerint hátrányosabb adózás alá vonják az ilyen cégekhez köthető jövedelmeket ahhoz képest, mintha azok hazai, vagy egyébként normál adózású külföldi cégekhez kötődnének – mutatott rá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Magyarországon ilyen szabályok alkalmazandóak például azokra a külföldi társaságokra nézve, amelyek 10 százaléknál kevesebb adót fizetnek és államukkal Magyarországnak nincsen kettős adóztatási egyezménye.

Ezen túlmenően azonban egyezményes, sőt európai uniós tagállamokban bejegyzett cégekre is kiterjedhetnek ezek a szabályok akkor, ha bennük magyar magánszemély közvetlenül vagy közvetve legalább 10 százalékos részesedéssel rendelkezik és további feltételként vagy 10 százalék alatti adókulccsal adóznak, vagy – bár nyereségük elvben ennél magasabb adókulcs szerint adózna –, a jövedelmük típusára vonatkozó speciális helyi adómentesség miatt egyáltalán nem fizetnek a nyereségük után társasági adót.

Az adózási hátrányok kérdése

Ha egy külföldi társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül, akkor ez a következő adózási hátrányokkal járhat: a külföldi társaság által fizetett osztalékot, részvényeinek eladásán realizált nyereséget magánszemély tulajdonos esetén a szokásos 16 százalékos személyi jövedelemadón felül további 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás (EHO) is terheli. Ha pedig az osztalékot, árfolyamnyereséget a külföldi társaság részvényeseként egy magyar társaság realizálja, akkor nem alkalmazható az e jövedelmeket egyébként megillető társaságiadó-mentesség.

A tőkejövedelmek e hátrányos adózási következményei ideiglenesen sem kerülhetők el az által, ha az offshore társaság nem fizeti ki a nyereségét osztalékként, hanem inkább halmozná azt – figyelmeztetett dr. Csővári István.

Forrás: AFP/Shaun Curry

Ennek oka az, hogy a végső tulajdonos magyar magánszemélynél a fel nem osztott nyereség is szja-, illetve EHO-köteles a már említett mértékkel. Ezen túlmenően az ellenőrzött külföldi társaság által magyar adózónak beszámlázott költségek tekintetében a bizonyítási teher egy adóvizsgálat esetén megfordul, azaz a magyar adózónak kell bizonyítania, hogy az adott költség a vállalkozási tevékenységének érdekében merült fel.

Végül, ha egy magyar társaságnak ellenőrzött külföldi társaság szerepel a tulajdonosai között, ez a körülmény önmagában diszkvalifikálhatja a magyar társaságot közbeszerzési eljárásokban, és egyéb, közpénzekből finanszírozott projektekben való részvételtől.

Az offshore társaság is adóztathatóvá válik

A társaságiadó-törvény egyes szabályai alapján a magyar adóhatóságnak lehetősége nyílhat arra is, hogy ne csak az offshore társasággal kapcsolatba kerülő magyar adóalanyt, hanem magát az offshore társaságot is megadóztassa. Kevesen tudják, hogy magyar társaságiadó-alanynak ugyanis nem csak a Magyarországon bejegyzett társaságok minősülnek, hanem a társaságiadó-törvény egy kifejezett rendelkezése folytán a ténylegesen Magyarországról irányított, de egyébként külföldön létrehozott társaságok is – ismertette a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

E szabálynak az alkalmazása alapvetően tény- és bizonyítási kérdés. Ha a NAV egy külföldi társaságról be tudja bizonyítani, hogy azt ténylegesen Magyarországról irányították (mert például cégnek magyar magánszemély az igazgatója, vagy még ha külföldi is, akkor is bizonyítható, hogy valamennyi kérdésben Magyarországról kapta az utasításokat) akkor a NAV magyar adóalannyá minősítheti a külföldi céget.

Ilyen esetben az adóhatóság elsősorban társasági adó-, illetve adott esetben áfa-hiányt állapíthat meg, és persze kiszabja az adóhiány után automatikusan „járó” egyéb szankciókat is.

Nem csak az jövedelem, ami fénylik

A személyi jövedelemadó törvény alapvető szabálya, hogy egy magyar illetőségű magánszemélyek minden jövedelme adóköteles Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen jogcímen, milyen forrásból – belföldről vagy külföldről – származik, továbbá milyen formában szerzi azt meg.

Ez alól az általános adóztatás alól csak maga a törvény állapíthat meg kivételt – hangsúlyozta dr. Csővári István. A jövedelem formáját tekintve az szja törvény külön is kiemeli, hogy bevételnek minősülnek a természetben szerzett bevételek is, továbbá a magánszemély helyett más által teljesített kiadások, vagy egy dolognak, szolgáltatásnak a magánszemély által történő kedvezményes használata.

Ha az offshore cégben képződött nyereséget a tulajdonos saját bankszámlájára utaltatja át, vagy esetleg a cég bankszámlájáról, bankkártyájáról készpénzben felveszi, ezzel azonnal adóköteles és bevallandó jövedelmet realizál. Az előzőekben kifejtettek okán azonban ugyanez a helyzet akkor is, ha az offshore társaság a tulajdonos személyes kiadásait finanszírozza– például a céges bankkártya magáncélú vásárlásokra való használata útján.

Gyakori tévhit továbbá, hogy ha a külföldi cég számviteli és adószabályai adott esetben megengedik a személyes kiadások társaságnál való „elköltségelését”, akkor az érintett magánszemélynél ezzel kapcsolatban nem is merül fel Magyarországon adófizetési kötelezettség. Felmerül, és legjobb esetben is az említett 16 százalékos + 27 százalékos mértékkel. Más kérdés, hogy a legtöbb esetben a magyar adóhatóságnak nem kerülnek ezek a költekezések a látókörébe.

Ha ló nincs, jók a „gumiszabályok” is

A konkrét ügyletekre, tényállásokra vonatkozó tilalmakon, szabályokon túlmenően számos általános érvényű adózási alapelvet is rögzítenek az adótörvények. Ilyen például a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma, vagy a jogügyletek valós tartalmának elsődlegessége azok formájával szemben. Ezeket a meglehetősen általános és homályos szabályokat az adóhatóság adott esetben igen nagy hatékonysággal tudja bevetni az adóelkerülőkkel szemben, akár offshore struktúrák kapcsán is.

Olyannyira igaz ez, hogy éppen néhány hete született meg egy offshore cég közbeiktatásával lebonyolított magyar cégeladással kapcsolatos kúriai ítélet, amelyben a Kúria az ügyletsorozat valós gazdasági tartalmára hivatkozva marasztalta el az adózót és adott igazat az adóhatóságnak. Tette ezt úgy, hogy a tényleges tulajdonosnak tekintett személynek az offshore társaságban való részesedése nem is volt bizonyított – ismertette a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

A Kúria indokolása szerint „nem szolgálhat ugyanis az adózó előnyére, így nem róható az adóhatóság terhére, hogy a szerződéses láncolatban egy ellenőrizhetetlen off-shore cég vett részt. Az, hogy az offshore cégben az adózó gazdasági érdekeltségének fennállása közvetlenül nem bizonyított, a hatósági megállapítások jogszerűtlenségét nem támasztja alá.”

Bár az ügyletben résztvevő cégek és személyek több nyilvánvalóan árulkodó jelet hagytak maguk után és végső soron ezek vezettek a vesztükre, ennek a friss és eddig példa nélküli ítéletnek a következtében várhatóan sokkal több offshore cég, illetve részvételükkel lebonyolított ügylet kerül majd a jövőben az adóhatóság célkeresztjébe.

(A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértőjével, dr. Csővári Istvánnal készült írás negyedik, befejező részét hamarosan közöljük – a szerk.)