Dr. Szalóki Gergely kétrészes írásának itt olvasható első részében arról írt, hogy az Igazságügyi Minisztérium közelmúltbeli gyakorlati tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, miszerint az üzleti szférához kötődő jogszabályi környezet, ezen belül az új Ptk. zálogjogi szabályozása is módosításra szorulnak.
Ezért az Igazságügyi Minisztérium bizottságot állított fel, hogy megvizsgálja és összegezze a jogászok és az üzleti szféra szakértőinek kritikai észrevételeit, javaslatait, illetve, hogy mindezek alapján döntést hozzon arról, hogy szükséges-e az új Ptk. és a zálogjogi szabályozás újragondolása.
A szerződéses pozíció átruházásának kérdései
Már inkább koncepcionális kérdés a szerződéses pozíció átruházása. Az új Ptk. alapján, amennyiben a hitelező átruházza a hitelszerződést egy harmadik személyre, a zálogkötelezettek hozzá kell, hogy járuljanak az átruházáshoz annak ellenére, hogy a hitelfelvevő személye változatlan marad. Abban az esetben, ha az ilyen hozzájárulás beszerzése elmarad, a zálogjogosult elveszíti a biztosítékot.
A kritikák az új Ptk. ezen rendelkezései tekintetében abban gyökeredznek, hogy a hozzájárulás aktusa teljesen felesleges, hiszen a hitelfelvevői oldalon, akiért a zálogkötelezett anyagi felelősséget vállal, változás nem következik be. Ugyanakkor mindez a hitelezői oldalon jelentősen megnehezíti, ha nem ellehetetleníti a hitelek vagy akár teljes hitelportfoliók átruházását.
Mindemellett a szindikált hitelezést is jelentős módon megnehezíti a szabályozás, tekintettel arra, hogy a szindikátus tagjaiban bekövetkező minden esetleges változás esetén szükséges a zálogkötelezettek hozzájárulása – mutatott rá a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője.
Ehhez kapcsolódóan a kritikai észrevételekből és javaslatokból elsősorban az tűnik ki, hogy a szabályozás olyan irányú módosítása lenne kívánatos, amely a hozzájárulás beszerzésének kötelezettségét a hitelfelvevői oldalon bekövetkező változásokra szorítja vissza.
Érkeztek észrevételek az üzleti és a bankszférából
Mind az üzleti, mind a bankszférából érkeztek olyan észrevételek, melyek szerint egyes a követelésen alapított zálogjogra vonatkozó szabályok jelentősen sérthetik a követelés kötelezettjeinek üzleti érdekeit. Az új Ptk. alapján bármely a szerződéses viszony (amelyből az elzálogosított követelések erednek) módosítása a zálogkötelezett és az elzálogosított követelés kötelezettje között hatálytalan a hitelező szempontjából, ha a követelés kötelezettjét megfelelően értesítették a zálogjogról.
A követelés kötelezettje szempontjából, aki nem részese, hanem pusztán – ebben az esetben – elszenvedője a hiteljogviszonynak, ez azt jelenti, hogy amennyiben a zálogjogosult kielégítési joga megnyílik, akkor az eredeti szerződéses feltételek szerint köteles a zálogjogosult felé teljesíteni, nem pedig a módosított feltételek szerint.
Az új Ptk. ez ügyben nem enged eltérést, tehát abban az esetben is az eredeti feltételek szerint kell teljesíteni, ha ezek a módosítások gazdaságilag ésszerűek vagy éppen szükségesek voltak az elzálogosított követelés kötelezettjének fizetésképtelensége elkerülése érdekében; és akkor is, ha a hitelező egyébként hozzájárult volna ezekhez a módosításokhoz.
Szükségesnek mutatkozik a hitelezőnek megadni a lehetőséget, hogy a gazdaságilag ésszerű vagy szükséges módosításokhoz hozzájárulását adhassa, és ez által az elzálogosított követelés kötelezettjének helyzete javulhasson – javasolta dr. Szalóki Gergely.
Életszerűbb jogszabályi környezet lehet
Az Igazságügyi Minisztérium a kritikai észrevételek és javaslatok hatására egyeztetésekbe bocsátkozott a jogászokkal, illetve a bankszektor szakértőivel, annak érdekében, hogy fény derüljön a zálogjogi szabályozás, illetve általánosságban véve az új Ptk. olyan anomáliáira, amelyekre tekintettel szükséges lehet annak átdolgozása.
A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője végezetül kiemelte: bízik abban, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak a szakmával karöltve kifejtett erőfeszítései ésszerűbb és életszerűbb jogszabályi környezetet eredményeznek majd a zálogjogi, illetve minden olyan szabályozás terén, amely érinti az üzleti szférát.