CMS tavaszi rendezvénysorozat: eladó és vevő egy hajóban

A CMS Budapest Spring Breakfast Series elnevezésű üzleti reggeli sorozatának negyedik előadását rendezték meg, amelynek a címe a következő volt: „Tranzakciók – röviden a trendekről, valamint az adatvédelmi és GVH engedélyezési kihívásokról”. A CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Iroda szakértői az M&A tranzakciókhoz kapcsolódóan megvizsgálták a tranzakciós trendeket és az adatvédelmi kérdéseket, illetve versenyjogi esettanulmányokat ismertettek a közelmúltból.

Az előadók dr. Kircsi Anikó a CMS Budapesti iroda partnere, a társasági jogi/M&A csoport vezetője, dr. Domokos Márton a CMS budapesti iroda kereskedelmi jogi csoportjának szenior ügyvéde és dr. Szendrő Szabolcs, a CMS Budapesti iroda versenyjogi csoportjának szenior ügyvéde voltak. A szakértők a következő kérdéseket járták körül.

Az M&A trendek világa, rövid összefoglaló a tranzakciós trendekről az európai piacokon a CMS 2015-s M&A elemzése alapján. Eladó és vevő egy hajóban – adatvédelmi kérdések tranzakciók során, valamint a Gazdasági Versenyhivatal tranzakciós engedélyezési gyakorlata – esettanulmányok a közelmúltból.

Főbb piaci trendek

A CMS tanulmány valamennyi jelentős gazdasági szektort lefedi, az európai társasági tranzakciókra vonatkozó szerződések főbb jellemzőit és tendenciáit vizsgálja, azzal, hogy a felek közötti kockázattelepítés szempontjából felmerülő kulcskérdésekre fókuszál. A tanulmány fő következtetése, hogy a válság kitörését közvetlenül követő években érzékelhető volt egy markáns trend a tranzakciós szerződésekben, mely szerint a felek közötti kockázattelepítés jelentősen eltolódott az eladók felé.

Ugyanakkor az elmúlt néhány év – és a tavalyi év kiemelkedően - már azt mutatta, hogy a folytatódó gazdasági nehézségek ellenére is sikerült az eladóknak az egyensúlyt visszabillenteni és képesek voltak jelentősen korlátozni az eladáshoz kapcsolódó felelősségüket és kockázatvállalásukat.

Ugyanakkor az is elmondható, hogy a tavaly év áttörést hozott mind az M&A tranzakciók számát, mind az értékét tekintve. 2014-ben a globál M&A tranzakciós érték 45 százalékkal nőtt 2013-hoz viszonyítva, míg az európai M&A piacon 5 százalékkal több és 41 százalékkal nagyobb tranzakciós értékű tranzakciót hajtottak végre és növekvő tendencia jellemezte a magyar piacot is mindkét tekintetben. .

Nem változott az a trend, hogy utólagos vételár-kiigazítást Európában csak az esetek kevesebb, mint felében alkalmazzák, míg az USA piacon ez a piaci norma. Habár az utólagos vételár-kiigazítást tartalmazó tranzakciók száma az előző évhez képest 2014-ben enyhe emelkedést mutatott, de az általános, évek óta tartó trend az, hogy ezen tranzakciók száma csökkenő tendenciát követ európai átlagban.

Európában az is ritka, hogy az eladásra kerülő cég jövőbeli teljesítményétől függő ármegállapítást (ún. earn-out) alkalmaznak, bár 2014-ben jelentősebb növekedés volt észlelhető az ilyen ügyletek számában, kivéve a régiónkat, ahol csökkenés volt e tekintetben megfigyelhető.

A sikeres eladói felelősségkorlátozás egyik jelzője, hogy 2014-ben tovább csökkentek az eladói felelősségi korlát felső határai. A maximált eladói felelősség az esetek 53 százalékában alacsonyabb volt a vételár felénél, az esetek 65 százalékában pedig a teljes vételárnál alacsonyabb felelősség maximumot sikerült az eladóknak kitárgyalniuk.

Az eladókat terhelő felelősségi időszakok is tovább rövidültek az előző évekhez képest. Megállapítható, hogy a piaci gyakorlat egyértelműen az 1-2 év közötti felelősségi időszak lett, és az 1 évnél rövidebb, illetve a 2 évnél hosszabb időszak inkább kivételnek számít.

Megfigyelhető volt az is, hogy a vevőknek ritkábban sikerült valamilyen ügyleti biztosítékra szert tenniük az esetleges jövőbeni szavatossági igényeik fedezetéül letéti számla, vételár visszatartás vagy bankgarancia formájában. 2014-ben 39 százalékról 29 százalékra csökkent azon tranzakciók száma, ahol a vevők valamilyen biztosítékot kaptak az eladóktól. Ahol mégis volt biztosíték, ott jellemzően letéti számlát használtak, és kevésbé volt jellemző a visszatartás és a bankgarancia.

A versenytilalmi kikötések száma nem változott az évek során jelentősen. Trendszerűen az látszik, hogy európai átlagban az ügyletek mintegy felében szerepel, azzal, hogy Közép-Kelet Európában az európai átlaghoz képest jelentősen alacsonyabb volt ezen rendelkezések száma 2014-ben.

A választottbírósági kikötések száma európai átlagban évek óta állandó trendet követ, csak az ügyletek harmadában kötik ki a felek, azzal, hogy 2014-ben további enyhe csökkenés volt megfigyelhető. Közép- és Kelet-Európára nézve azonban érdekes megállapítás, hogy régiónkban a legnépszerűbb vitarendezési mód továbbra is a választott bíráskodás, a tranzakciók mintegy 3⁄4 részében rendes bíróságok helyett választottbírósági kikötés szerepel.

Adatvédelem

A tranzakciók során személyes adatok továbbítására általában az érintett személyek (pl. a céltársaság munkavállalói, szerződéses partnerei, kapcsolattartó személyei) külön hozzájárulása nélkül, az eladó és a vevő „jogos érdeke”, vagy a vonatkozó jogszabályok (Polgári Törvénykönyv, Munka Törvénykönyve) közvetett felhatalmazása alapján kerül sor.

A jogos érdeken alapuló adatkezelés körében elhangzott: személyes adat kezelhető akkor is, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, és a személyes adat kezelése az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából szükséges, vagy az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítése céljából szükséges, és ezen érdek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll.

Feltétel, hogy csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, továbbá a személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. Ezeket az alapelveket kell követni például a jogi átvilágítás során kialakítandó adatszoba tartalmának összeállításakor.

Forrás: Origo

Az érintettet az adatkezelés megkezdése (vagyis a tranzakció során történő adatcsere) előtt egyértelműen és részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről. A tájékoztatásnak tartalmazni kell többek között az adatkezelés célját, módját, az adattovábbítás körülményeit, az adatkezelésre, feldolgozásra jogosultak körét, és azt kik ismerhetik az adatokat.

Tartalmaznia kell továbbá az adatkezelés időtartamát ás az adatkezeléssel kapcsolatos jogokat és jogorvoslati lehetőségeket. A gyakorlatban nem tisztázott azonban, hogy ha a tranzakcióval kapcsolatos tárgyalásaikat a vevő és az eladó bizonyos ideig titokban akarják tartani, mikor kötelesek teljesíteni a fenti adatvédelmi tájékoztatási kötelezettséget az érintett személyek felé, és jogszerűnek tekintené-e az adatvédelmi hatóság a tájékoztatás elhalasztását az említett titoktartási kötelezettség betartása érdekében.

Az adatkezelő és az adatfeldolgozó kötelességei

Az adatkezelő vevő és eladó, illetve tevékenységi körében az adatfeldolgozó (tranzakciók során ilyenek például a közreműködő tanácsadók vagy a virtuális adatszobát működtető IT-szolgáltató köteles gondoskodni a tranzakció során kezelt adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek az adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.

Az adatokat – különös tekintettel például egy felhőszolgáltatás segítségével működtetett virtuális adatszoba működtetése során – megfelelő intézkedésekkel védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, továbbítás, nyilvánosságra hozatal, törlés vagy megsemmisítés, valamint a véletlen megsemmisülés, és sérülés, továbbá az alkalmazott technika megváltozásából fakadó hozzáférhetetlenné válás ellen.

Versenyjogi aktualitások

A GVH összefonódás-ellenőrzési joggyakorlatát (ún. fúziós eljárások) alapvetően két fő irány befolyásolta az elmúlt években, melyre a tranzakciókat tervező vállalkozásoknak érdemes tekintettel lenni. Egyrészt a 2014. július 1-jével hatályba lépő törvénymódosítások hoztak jelentős változásokat, másrészt – lehetőségeihez mérten – a GVH Versenytanácsa is folyamatos jogfejlesztést végez döntéseinek részletes indokolása során.

Az új jogintézmények közül kiemelendő a tranzakciók végrehajtására vonatkozó explicit korlát (ún. Standstill klauzula), mely a GVH engedélyének megadásáig terjedő átmeneti időszakra tiltja a megszerzett irányítási jogok gyakorlását. Egészen az engedélyezés pillanatáig tehát az összefonódó vállalkozások egymástól független entitásnak számítanak, melyre tekintettel az egymás között – akár a tranzakció megkötése érdekében – megosztott szenzitív adatok körének meghatározása során is rendkívül körültekintően szükséges eljárni az esetleges versenykorlátozásra utaló helyzetek elkerülése érdekében.

Esettanulmányok a GVH gyakorlatából

A GVH közelmúltbeli joggyakorlata további érdekességekkel szolgált az egymással összefüggő tranzakciók megítélésével, a vállalkozásrész fogalmával, valamint a közös irányítás különböző módozataival kapcsolatban. A Versenytanács szempontrendszerét több eset együttes értelmezésével lehetséges megérteni, amelyből az látszik, hogy a jövőben nagyobb tér nyílhat a több lépcsőben lebonyolított tranzakciók egységes elbírálása előtt, mellyel azok ütemezésekor is érdemes lehet előre tervezni.

A GVH megerősítette korábbi gyakorlatát, miszerint minden olyan eszköz vagy jog megszerzése vállalkozásrész feletti irányításszerzésnek és így engedélykötelesnek minősülhet, amely révén a megszerző vállalkozásnak lehetősége nyílik egy másik vállalkozás addigi értékesítését átvenni, és ez által piaci tevékenységet folytatni. A több vállalkozás által megszerezhető közös irányítás fogalmát is továbbfejlesztette a GVH, melynek során kifejezett hangsúlyt fektet az esetleges kisebbségi vétójogok, a vezető tisztségviselők kinevezése és az üzleti terv elfogadásának gyakorlati feltételeire, melyek ez által elválhatnak a formális a cégjogi megközelítéstől.

Emellett pedig továbbra is fontos szempont maradt, hogy az irányítók számának változása – mint a megváltozott számú irányítók közös irányítás szerzése – önmagában is összefonódásnak minősülhet, amit a GVH hivatalból indított eljárása során utólagosan is ellenőrizhet az engedélykérés esetleges elmaradása esetén.