A fenyegető veszély tartalma szabadalom- és védjegybitorlásoknál

A védjegyjogosult követelheti a védjegybitorlás, vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől – mondta el az Origónak a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. szabadalmi ügyvivője.

Az iparjogvédelmi törvények (szabadalmi, használati mintaoltalmi, védjegy és formatervezési minta) a jogosultak részére kizárólagos jogot adnak megoldásuk hasznosítására, ami azt jelenti, hogy felléphetnek bárkivel szemben, aki megoldásukat engedélyük nélkül gazdasági tevékenysége körében hasznosítja – mutatott rá Lantos Mihály.

Hasznosítás alatt az előállítást, az értékesítést, az importot és a kereskedelmi célú raktáron tartást értjük. Szabadalmak esetében a közvetett bitorlás akkor valósul meg, ha valaki olyan terméket hasznosít, vagy eljárást hajt végre, amely önmagában még nem meríti ki ugyan a szabadalombitorlás tényállását, mert például valamely igényponti jellemző nem valósul meg, de rendeltetésszerű használatuk csak szabadalombitorlással lehetséges.

A „közvetlenül fenyegető veszély"

Védjegyek esetében a Vt. 27. (2) bekezdés b) pontja alapján a védjegyjogosult követelheti a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől.

A szabadalmi törvényben a 35. § (2) bekezdés b) pontja szó szerint ugyanezt a feltételt támasztja ilyen esetekben, nevezetesen a szabadalmas követelheti a szabadalombitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől.

A „közvetlenül fenyegető veszély" meghatározás helyes értelmezése igen nagy jelentőséggel bír, mert ez a feltétel lehetővé teszi, hogy még a jogbitorlás megtörténte előtt, tehát mielőtt a jogosultat esetleg jelentős vagy visszafordíthatatlan kár vagy hátrány érné, felléphet ilyen esetekben is.

Ennek a feltételnek az alkalmazásánál különös jelentősége van a meghatározásban szereplő „közvetlen" és „cselekmény" szavak helyes értelmezésének.

A „közvetlen" jelző a köznapi értelemben értendő, nevezetesen akkor közvetlen egy cselekmény, ha nincs azt követő lépés, ami szükséges lenne a jogsértés bekövetkezéséhez, tehát az azt megelőző utolsó lépés vehető csak figyelembe. A „közvetlen" szónak azonban van egy időbeli és egy lépéssorozat egymásutániságára vonatkozó értelme.

Jogbitorlás előtt a „közvetlen" jelző elsősorban egy cselekménysor utolsó előtti mozzanatáról van szó, és az időbeli közvetlenség csak nehezen határozható meg. Ugyanakkor érdekes a „cselekmény" szó is, mert ez tevékenységre és nem állapotra vonatkozik. Vannak például olyan jogi helyzetek, amikor egyes cselekmények és az azt követő és jogsértést jelentő cselekmény között adott esetben elég sok idő is eltelhet.

Egy bevezetni kívánt gyógyszer nevének bonyodalmai

Jellegzetesen ilyen példa gyógyszerek esetén a termék engedélyeztetése. Az engedélyezés igénylésekor (többek között) meg kell határozni a termék összetételét és azt a nevet, amellyel a kérelmező a terméket forgalomba kívánja hozni.

Elképzelhető, hogy egy kérelmező a bevezetni kívánt gyógyszerterméke számára olyan nevet választ, ami egy korábbi hatályos védjegy oltalmi körébe esik, mert ahhoz például az összetéveszthetőségig hasonló.

A gyógyszerengedélyt kiadó hatóság vizsgálja ugyan a megnevezés újdonságát, azaz, hogy azonos néven másnak ne legyen engedélye, ugyanakkor az összetéveszthetőséget hivatalból nem vizsgálja.

Gyógyszerengedély birtokában a jogosult az engedély kiadásától számított öt éven belül bármikor megjelenhet a piacon a termékével. Ha eltekintünk attól, hogy egyes gyógyszereknél OEP támogatás is igényelhető, aminek a megkérése már a termék piacra viteli folyamatához tartozik, akkor belátható, hogy a kívülálló harmadik személyek csak akkor szerezhetnek tudomást az engedélyezett gyógyszertermék használatáról, amikor a terméket már forgalomba hozták illetve ennek folyamata megindult.

Ennek időpontja pedig az említett öt éven belül bármikor bekövetkezhet. Ebből a szempontból a tényleges bitorlást megelőző utolsó lépés a gyógyszerengedély megkérése.

A Fővárosi Törvényszék döntése

Egy ilyen kérdésben, tehát amikor a gyógyszerengedéllyel rendelkező megnevezés egy korábbi védjegy oltalmi körébe esik, a Fővárosi Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyógyszerengedély megkérése volt a bitorláshoz vezető út során az utolsó cselekedet, és ezt követően egy olyan állapot jött létre, amelynek hossza csak az engedélyes szuverén elhatározásától függ, ezért a védjegybitorlással közvetlenül fenyegető helyzet tényét megállapították és az alperest eltiltották az adott néven gyógyszertermék piacra vitelétől.

Szabadalmak esetében kialakult már egy korábbi joggyakorlat, amely szerint a gyógyszerengedély megkérése és megléte önmagában még nem tekinthető szabadalombitorlással közvetlenül fenyegető cselekmények, és ez ilyen cselekmény legkorábban az egészségpénztári támogatás megkérésének lépése jelenti – hangsúlyozta Lantos Mihály.

Gazdasági hatásukat tekintve azonban a szabadalmak és a védjegyek között jelentős különbség van, mert ha egy gyógyszertermékről bizonyítást nyer, hogy egy korábbi szabadalom hatálya alá esik, akkor mindeddig (tehát a választott névtől függetlenül) a forgalomba hozatala szabadalombitorlást testesít meg, és ezt a szabadalmas jogosan megakadályozhatja.

A védjegyekkel kapcsolatos specialitások

Védjegyek esetén, ha a választott név ütközik egy korábbi védjeggyel, akkor ugyanazt a gyógyszerterméket egy másik név alatt szabadon lehet forgalmazni, tehát a védjegyjogosult csak az adott név használatától, és nem magának a gyógyszernek a használatától tilthatja el a jogsértő felet.

Forrás: Youtube/PatentYogi

Ha valaki például olyan néven hoz ki egy gyógyszert, amelyet a fogyasztók egy másik gyógyszergyár valamely termékével összetéveszthetnek (éppen a név hasonlósága miatt), akkor a piaci megjelenés a korábbi gyógyszer jogosan használt nevével kapcsolatban a fogyasztók tudatában zavart okozhat.

Az itt leírtak miatt nem volt megalapozatlan egyesek olyan várakozása, hogy szabadalmak és védjegyek esetén a „közvetlenül fenyegető cselekmény" alkalmazása eltérő lehet éppen ezeknek a jogoknak az eltérő tartalma miatt.

Az adott ügyben azonban az alperes fellebbezett és a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta a döntést és megállapította, hogy egy „állapot" nem tekinthető „cselekménynek" és az adott névvel egy gyógyszerengedély birtoklása nem tekinthető „bitorlással közvetlenül fenyegető cselekménynek".

A döntés a két iparjogvédelmi kategória ebből a tekintetből való megítélése között kialakult ítélkezési gyakorlat egységét helyreállította. Feltételezhető, hogy ez a döntés szakmai körökben még komoly visszhangot fog kiváltani.