Dr. Merics Lajos emlékeztetett: a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET Zrt.), a Bankszövetség és a Kormány által meghatározott Otthonvédelmi Akcióterv alapján jött létre, azzal a feladattal, hogy a szociálisan legrászorultabb hiteladósok lakásait megvásárolja.
A törvényhozó ennek keretében megalkotta a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló 2011. évi CLXX. törvényt (NET-törvény), amelynek célja, hogy mind a hitelezők, mind az adósok, mind az állam számára elfogadható megoldást találjon a jelzáloghitel-törlesztés miatt súlyosan eladósodott hiteladósok helyzetére.
A program lényege
A NET Zrt. által felállított program lényege, hogy a hiteladós (még ha átmeneti jelleggel is) lemond az ingatlan tulajdonjogáról, de bérlőként otthonában maradhat. A Magyar Állam megvásárolja a felajánlott ingatlant és a hitelező elengedi a hiteladós fennmaradó tartozását.
A hitelező bank ebből következően egyösszegű, az állam által megfizetett pénzösszeghez juthat abban az esetben is, ha a szociálisan leginkább rászorult természetes személy esetében a végrehajtási eljárás lényegében nem vezetne már eredményre.
A törvény szigorú előírásokat tartalmaz a NET-program jogosultsági kritériumai tekintetében. A hiteladós szociális helyzete és a jelzálogingatlan forgalmi értéke ennek során döntő jelentőségű. A NET Zrt. működésével kapcsolatos kormányrendelet külön szabályozza azt is, hogy havonta egy meghatározott számú, 1500 darab lakóingatlan megvásárlására van lehetőség.
Ezen feltételek biztosítják, hogy a program ne jelentsen vállalhatatlan költségvetési terheket, és az állam csak különösen indokolt esetben avatkozhasson be a piaci alapú hitelnyújtás alapmechanizmusába – hangsúlyozta a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.
Az egyik legvitatottabb rendelkezés
A NET-törvény egyik legvitatottabb rendelkezése a 15. § (1) bekezdése, amely szerint a megvételre felajánlott lakóingatlanra bejegyzett valamennyi végrehajtási jog vonatkozásában a végrehajtás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 52. § g) pontja alapján szünetel. Kérdésként merül fel ugyanis, hogy a szünetelés az összes végrehajtási cselekményre, vagy kizárólag az ingatlanra vonatkozó végrehajtási cselekmény tekintetében értendő.
A végrehajtási eljárás során a lakóingatlan esetében kizárólag az ingatlan lefoglalásához és értékesítéséhez szükséges végrehajtási jog kerül bejegyzésre. Ebből következően a szó szerinti értelmezés alapján a szünetelés csak az ingatlanra indított végrehajtási cselekményre vonatkozhat.
Az egyértelmű megfogalmazás ellenére a gyakorlatban sokszor azzal érvelnek, hogy a Vht. külön nem szabályozza a végrehajtási eljárás részleges szünetelését – húzta alá dr. Merics Lajos.
További ellenérvként hozzák fel a szó szerinti értelmezés tekintetében, hogy a végrehajtási eljárásokat a maguk teljességében kell szüneteltetni, hiszen a NET Zrt-vel történt megegyezés előtt nem állapítható meg, hogy az adásvételt követően a banknak marad-e fenn és mekkora összegben követelése az adóssal szemben.
A gyakorlatban egyre inkább megvalósuló értelmezés, amely alapján a szünetelésen a teljes, komplett végrehajtási eljárást kell érteni, nem veszi figyelembe, hogy a hónapokat igénylő elbírálási idő alatt a végrehajtást kérőnek semmilyen érvényesítési lehetősége nincsen, hogy jogszerű követelését behajthassa.
Indokolt lenne az egyértelmű megfogalmazás
Amennyiben a lakóingatlan műszaki állapota vagy esetleg az elért kontingensszám miatt, a NET Zrt. nem vásárolja meg az ingatlant, az elbírálási idő a végrehajtás érvényesítése szempontjából könnyen elveszett idő lehet.
Ezt erősíti az a tapasztalat is, amely szerint a NET-adásvételt követően az esetek többségében a pénzügyi intézménynek marad fenn követelése.
Mindezek alapján indokolt lenne a törvény egyértelmű megfogalmazása, amely a NET-programban történő részvétel elbírálási ideje alatt is jobban figyelembe veszi a pénzügyi intézmények érdekeit – javasolta összegzésül a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.