Az iroda egyik munkatársa múlt héten fodrásznál járt. A fodrászüzlet végében külön terület volt arra, hogy a hajmosás, hajvágás alatt a kedves vendégek a táskájukat (sokszor telefonnal, pénztárcával)/kabátjukat elhelyezhessék. Azonban az öröm annyira nem volt felhőtlen, mivel a helyiség falán nagy betűkkel a következőket látta.
És ki nem találkozott már a mindennapok során a legkülönfélébb üzletekben az alábbi felirattal? „Az itt elhelyezett értéktárgyakért felelősséget nem vállalunk!" Dr. Pálffy Miklós szerint azonban a Polgári Törvénykönyv fellapozása esetén ettől teljesen eltérő dolgot találunk (Ptk. 6:369. § és 6:371. §).
Ugyanis a „fürdők, kávéházak, éttermek, színházak" és valószínűleg a söröző, bárok, fodrászüzletek felelőssége is kiterjed az oda bevitt olyan dolgokra, amelyek az ilyen helyiségekbe szokásosan bevitt dolgoknak számítanak (tehát táska, telefon, pénztárca mindenképp, de nagy összegű készpénz, értékes ékszer valószínűleg nem), és amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő hely a tárgyak megőrzése céljából.
Amennyiben megfelelő hely áll rendelkezésre, akkor az intézmény csak az ott elhelyezett tárgyakért tartozik felelősséggel. A korábban alkalmazandó, de ma már hatálytalan régi Ptk. (a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény) is hasonló rendelkezéseket tartalmazott, tehát a szabályozás nem új.
Milyen jelentősége van a kiírásnak?
Számít-e az, hogy ki van írva, hogy felelősséget nem vállalnak? A válasz az, hogy nem. Ugyanis a 6:369. § (1) bekezdésének utolsó mondatát (ami a szállodák felelősségét szabályozza) a Ptk. 6:371. § rendelkezéseivel (ami erre a szabályra utal vissza) összevetve kitűnik, hogy a felelősség ebben az esetben nem zárható ki érvényesen.
Ez egy úgynevezett utaló szabály, tehát a „fürdők, kávéházak, éttermek, színházak" felelősségére vonatkozó szabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a szállodák felelősségére vonatkozó szabályok az ott megjelölt eltéréssel irányadók.
A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője szerint tehát hiába van kiírva az, hogy nem vállalnak felelősséget, ez a kiírás nem érvényes. (Ahogy a jogászok mondják: Érvényesen nem lehet kizárni a felelősséget.)
A fodrászszalon -aminek a rögtönzött ruhatárában például ilyen kiírásokkal gyakran találkozunk - a Ptk. 6:371. § szerinti „a nyilvánosság számára nyitva álló hasonló intézmény"-e? Hiszen a fodrászszalon a jogszabályi felsorolásban nem szerepel. Az ítélkezési gyakorlatból, és a rá hivatkozó kommentárokból úgy tűnik, hogy igen – mutatott rá dr. Pálffy Miklós. Tehát a fodrászüzlet felelőssége fennáll minden olyan tárgyért, amit egy átlagember bevisz a fodrászüzletbe, és az ilyen „ruhatárakban" helyez el.
Sörözők, éttermek, ruhatárak
Tehát akkor mi a feltétele a felelősségnek sörözők, éttermek, ruhatárak tekintetében? A 6:371. § a) pontja korlátozza a felelősséget azokra a dolgokra, amiket a látogatók általában oda szoktak bevinni (óra, pénztárca), a b) pontja pedig arról rendelkezik, hogy ha a dolgok megőrzésére megfelelő hely van (például egy értékmegőrző), akkor csak az itt elhelyezett dolgokban esett károkért tartozik felelősséggel.
Tehát, megtörtént eset, az uszoda nem tartozik felelősséggel a szekrényben elhelyezett (és onnan utóbb ellopott) autókulcsért, ha a vendég a kulcsot az amúgy rendelkezésre álló értékmegőrzőben is elhelyezhette volna.
Más lett volna a helyzet, ha az uszodának nincs értékmegőrzője? Valószínűleg igen, hiszen az autókulcs oda szokásosan bevitt tárgynak minősül, és értékmegőrző hiányában a 6:371. § b) pontjának a rendelkezése nem zárta volna ki az üzemeltető felelősségét.
Ha viszont a szokásos tárgyakról van szó (farmerdzseki, táska), és mondjuk nincs megfelelő hely az értékek elhelyezésére, vagy azt a ruhatárban helyezi el valaki, a „fürdők, kávéházak, éttermek, színházak" (sörözők, bárok, fodrászüzletek... - vagy ruhatárak) üzemeltetői azokért teljes felelősséggel tartoznak– hangsúlyozta végezetül a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.