Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A történet. Volt egy cég, amelyik sok energiát fordított arra, hogy munkavállalói ne tudjanak munkaviszonyuk megszűnése után közvetlenül konkurens cégeknél elhelyezkedni. A történetünkben szereplő munkavállalójukkal is versenytilalmi megállapodást kötöttek.
Sok-sok pénzt fizettek neki versenytilalmi ellenérték formájában. De a munkavállaló mégis felmondott, és rögtön el is ment dolgozni a konkurenciához. A cég persze beperelte: nyert elsőfokon, és nyert másodfokon is. De az illető nem hagyta annyiban, a Kúriához fordult felülvizsgálatért. A Kúria pedig neki adott igazat.
A versenytilalmi ellenértéknek és az alapbérnek el kell különülnie
Mi volt itt a probléma, amely fölött elsiklott az adott cég figyelme? A perbeli esetben a felek a versenytilalmi megállapodást úgy kötötték meg, hogy a munkavállaló alapbére magában foglalta a versenytilalmi ellenértéket: a bér egyharmada szolgált a „hallgatás áraként".
Az ismertetett ügyben hozott bírósági döntés szerint azonban a versenytilalmi ellenérték nem minősül alapbérnek. Tehát amikor a felek az alapbér összegének figyelembevételével határozzák meg az ellenértéket, akkor ennek az ellenértéknek a bértől elkülönülten kell megjelennie. Az alapbér ugyanis más jogcímen járó juttatást nem foglalhat magában – hangsúlyozta dr. Vezse Eszter.
A per menete és a Kúria döntése
Miután a történetben szereplő dolgozó felmondott és átment a konkurenciához, volt munkáltatója pert indított ellene a versenytilalmi megállapodás megszegése miatt. Az első- és másodfokú bíróság egyetértett a munkáltatóval, mivel a megállapodás egyértelműen meghatározta a tilalmazott tevékenységet és az ellenérték mértékét.
Így a bíróság szerint a felek között létrejött megállapodás versenytilalmi megállapodásnak minősült, és ezt a munkavállaló megszegte.
A munkavállaló erre a Kúriához fordult felülvizsgálatért azzal az indokkal, hogy a munkaszerződésből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a felek mit értenek mindenkori havi bér alatt. Így közöttük valójában nem jött létre megállapodás, és a munkavállaló nem szegett kötelezettséget azzal, hogy a munkaviszonya megszűnése után konkurens céggel kezdett együttműködésbe.
A Kúria egyetértett a munkavállalóval. A munkaszerződés nem kezelte elkülönült módon az alapbért az egyéb jogcímen járó juttatásoktól, ezáltal versenytilalmi ellenérték kifizetésére nem kerülhetett sor. Így a munkavállalónak nem állt fenn versenytilalmi kötelezettsége a munkáltatóval szemben.
A versenytilalmi megállapodások alapvető szabályai
Ahhoz, hogy a későbbi jogviták elkerülhetőek legyenek, a versenytilalmi megállapodások során a feleknek mindenképpen be kell tartaniuk néhány alapvető szabályt – emelte ki dr. Csernus Zoltán.
A versenytilalmi megállapodásnak például jogszabály határozza meg az időtartamát, és az is le van fektetve, hogy a versenytilalom ellenértékeként kikötött összeg milyen viszonyban lehet az alapbérrel.
Az sem mindegy, hogy a megállapodás mennyiben korlátozza a munkavállalót abban, hogy saját szakterületén a megállapodás időtartama alatt elhelyezkedjen.
Fontos szabály, hogy egy versenytilalmi megállapodásnak egyértelműnek kell lennie. Így a munkavállaló számára is egyértelművé válik, meddig mehet el és mitől kell tartózkodnia munkaviszonya megszűnését követően.
Ha a munkáltató kötbért alkalmaz, ezt körültekintéssel, minden szabályt betartva kell megtennie.
A feleknek érdemes az elállási jog kérdésében is megállapodniuk.
A történet tanulsága
Fontos, hogy a versenytilalmi megállapodást alaposan átgondolt tartalommal kössük meg. Ezzel egyrészt a munkáltató gazdasági érdekeit védjük, másrészt a munkavállaló jövőbeni elhelyezkedését is megfelelően szabályozni tudjuk – mutattak rá végezetül a VJT & Partners szakértői.
