Danubia: a szabadalmak értékéről (1. rész)

Teljesen nyilvánvaló, hogy szabadalmat csak annak és abban az esetben érdemes szerezni, fenntartani, ha a szabadalom várható értéke a kockázatokat is figyelembe véve a várható költségek szintjét meghaladja – hívta fel a figyelmet a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. szabadalmi ügyvivője. A kétrészes írás első részét olvashatják.

A szabadalmak értékéről és annak meghatározásáról köteteket lehetne írni, mert nagyon szerteágazó kérdéscsoportot ölel fel, ugyanakkor a lakosság és a szakemberek érdeklődése és ennek megfelelően az iparjogvédelmi szakirodalom is elsősorban csak a szabadalmi oltalom megszerzésének, fenntartásának és érvényesítésének jogi kérdéseivel, ezek joggyakorlati és technikai részleteivel, és a jogszerzéssel járó költségekkel foglalkozik.

Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy szabadalmat csak annak és abban az esetben érdemes szerezni, fenntartani, ha a szabadalmi oltalomból fakadó reálisan elvárt értéke a várható költségek szintjét meghaladja.

Lantos Mihály szerint más vonalon is látható kettősség, egyes esetekben a szabadalmi oltalom húszéves időtartama túlságosan rövid, és ezért külön intézmény született saját összetett feltételrendszerrel az oltalmi idő maximum 5 évvel történő meghosszabbítására (ez a kiegészítő oltalmi tanúsítvány vagy SPC).

Ugyanakkor statisztikai adatok igazolják, hogy a jogosultak a 20 éves oltalmi időből átlagosan csak 8-10 évig tartják fenn a jogaikat, utána a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt a megoldások közkinccsé válnak.

Mi határozza meg egy szabadalom értékét?

Melyek azok a tényezők, amelyek egy szabadalom értékét meghatározzák, ezek hogy változnak az idő során és az érték milyen feltételek mellett csökken, veszik el, vagy válik egyre komolyabbá?

Először is tisztán kell látni, hogy a szabadalom alapfunkciója évszázadok óta változatlan, a szabadalmasnak az oltalmi időn belül kizárólagos joga van az adott ország területén a szabadalom tárgyának hasznosítására, illetve arra választása szerint engedély adására.

A kizárólagosság ezért a versenyt azon a területen az oltalmi idő tartamára elvileg kizárja és ezzel a szabadalmas számára lehetővé teszi magasabb ár, licencia bevétel vagy stratégiai előnyök vagy egyéb közvetetten meghatározható tényezők révén piaci előnyök elérését, amelyek feladata egyúttal az is, hogy forrást biztosítsanak azokra a költségekre, melyeket egy találmány vagy szabadalom létrehozására és piaci bevezetésére, de legalább a szabadalom megszerzésére és fenntartására fordítanak.

Ez gyönyörűen hangzik, de az itt leírt hatások csak akkor érvényesülnek, ha a piac igényli a védett terméket vagy eljárást és hajlandó is megfizetni a szabadalmas által megállapított magasabb árat.

Mi csökkenti vagy veszélyezteti a szabadalom értékét?

Melyek azok a tényezők, amelyek a szabadalom értékét csökkentik vagy veszélyeztetik? Szabadalom új és feltalálói tevékenységen alapuló műszaki megoldásokra engedélyezhető. A szabadalom engedélyezése legtöbbször csak vélelem arra vonatkozóan, hogy ezek a feltételek fennálltak az elsőbbség napján.

Airbus, alvókabin szabadalom Forrás: USPTO/Airbus

A szabadalmi hatóságok vizsgálják ugyan ezeket a feltételeket, de ha valakinek érdeke a szabadalmi jog érvénytelenítése, akkor komoly befektetéssel és kutatással sokszor sikerül olyan korábban ismertté vált dokumentumokat vagy gyakorlatban használt megoldásokat találni, amelyek az említett feltételeket kétségbe vonják.

A szabadalom érvényessége ellen (csak külföldön vagy európai szabadalmi ügyekben) felszólalással vagy megsemmisítési eljárás indításával lehet fellépni, és az ilyen eljárások költségesek és kimenetük bizonytalan. A szabadalom értékét ugyanakkor növeli, ha valamely komoly hatóság előtt a megsemmisítési vagy felszólalási eljárás ellenére a jogot érvényben tartják, mert ezt követően igen kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki korábbi újdonságrontó dokumentumot találhat.

Az érvénytelenítésen kívül számos egyéb kockázati tényező csökkentheti a szabadalom értékét.

(A kétrészes írás második részét hamarosan közöljük – a szerk.)