Állítási szükséghelyzet, az új polgári perrendtartás egyik újítása

A 2018. január 1-ével hatályba lépő és az újesztendőben induló polgári peres ügyekben már alkalmazandó 2016. évi CXXX. törvény, azaz az új polgári perrendtartás (új Pp.) egyik újítása az állítási szükséghelyzet jogintézményének bevezetése a magyar polgári peres eljárás tekintetében – mutattak rá egy fontos újításra a KRS Ügyvédi Iroda szakértői.

Az új Pp. meghonosítja az osztott perszerkezetet, elválasztva ezzel a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakot, a polgári peres eljárást a jövőre nézve két fő eljárási szakra bontva.

A peres eljárás első szakaszában, azaz a perfelvételi szakban alkalmazandó az állítási szükséghelyzetre vonatkozó szabályrendszer, ami információ-aszimmetrikus helyzetekre kíván, az ebből a szempontból szükséghelyzetben lévő fél részére megoldást nyújtani, a szükséghelyzetéből eredő hátrány kiküszöbölési lehetőségének megteremtésével.

A gyakorlatban e jogintézmény segítségül hívásával, speciális feltételek fennállta esetén bizonyítottság hiányában is valónak fogadhat el bizonyos állításokat a bíróság.

Mikor beszélhetünk állítási szükséghelyzetről?

Állítási szükséghelyzet akkor áll fenn, amikor egyrészről az egyik peres fél önhibáján kívül nem rendelkezik az érvényesíteni kívánt alanyi jogát megalapozó valamennyi konkrét tény ismeretével és ezért azokra vonatkozóan konkrét tényállítást sem tud tenni, másrészről kizárólag az ellenfele van birtokában ezeknek az információknak, csak nem áll érdekében azok perbeli feltárása.

Állítási szükséghelyzet megállapíthatóságához a szükséghelyzetben lévő félnek egyrészt valószínűsítenie (ez teljes bizonyítottságot el nem érő fokú bizonyosságot jelent) kell, hogy valamely konkrét tény állításához szükséges információval kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, másrészt igazolnia kell azt is, hogy az információ megszerzése és megtartása érdekében szükséges intézkedéseket megtette.

Szükséges továbbá az is, hogy az ellenérdekű fél bírói felhívásra se adja meg a kérdéses információt és egyúttal nem is valószínűsíti ugyanakkor azt sem, hogy más is rendelkezik a szükséges információval és a szükséghelyzetet állító fél nem tett meg mindent az információ megszerzése érdekében.

A szükséghelyzetben lévő fél a keresetlevélben feltűntetheti valamely információ szolgáltatására irányuló, az alpereshez intézett felhívását. Fontos kiemelni továbbá, hogy állítási szükséghelyzet fennállása esetén a szükséghelyzettel érintett tényállítást a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében egyébként kételye nem merül fel.

A szükséghelyzet igazolása

A fentieknek megfelelően állítási szükséghelyzet esetén gyakorlatilag egy vélelmi helyzet felállítására, és egyúttal a bizonyítási teher megfordítására kerül sor. Szükséghelyzet igazolása esetén ugyanis a szükséghelyzetben lévő fél állítását a bíróság bizonyítás nélkül valónak fogadhatja el, az ezzel ellentétes tény, információ feltárása így az ellenérdekű fél érdekévé válik.

A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda épülete Forrás: Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda

Ebben az esetben tehát a szükséghelyzetben lévő fél és a bíróság felmentést kap az eset - szükséghelyzettel érintett - konkrét körülményeinek a feltárása alól, és azok hiányában is tényként megállapíthatóvá válik valamely törvényi tényállási elem fennállása.

A törvény azonban e jogkövetkezmény alkalmazására - alapos kétely esetén - nem kötelezi a bíróságot, a bizonyítás nélkül megállapítani kívánt releváns tényt illetően indokolt bírói kétely ugyanis fennállhat a szükséghelyzet valószínűsítése mellett is.

Végül fontos, hogy az új Pp. kommentárja hangsúlyozza, hogy az állítási szükséghelyzet csak úgynevezett másodlagos állítási kötelezettség. Egyrészt másodlagos abban az értelemben, hogy a tényállítást a jogérvényesítő félnek kell megtenni, amelyre a féllel szemben érdekelt felet terheli mintegy másodlagosan a tényállításhoz szükséges információk állítása.

Másrészt másodlagos abban is, hogy az ún. másodlagos tényekre vonatkozóan állhat csak fenn. Az ugyanis bármely jogérvényesítő féltől elvárható, hogy állítsa mindazon tények fennállását, amelyeknek a jogvédelmi igényét megalapozó jogszabály szerint be kell következniük az igény alaposságához.

Mindazokat a tényeket állítania kell tehát, amelyek az érvényesíteni kívánt alanyi jogát megkülönböztetik más alanyi jogoktól és csak ezeknek a jogszabályban absztrakt módon meghatározott törvényi tényállási elemnek a konkrét történeti megvalósulása tekintetében hiányozhatnak a fél pontos információi és ezek kapcsán állhat fenn állítási szükséghelyzet.

Az indokolás fenti, viszonylag bonyolult eszmefuttatása mögött az a belátás húzódik meg, hogy ha valaki pert indítana, akkor az érvényesíteni kívánt igényt meghatározó legelemibb (elsődleges) információkkal rendelkeznie kell, és pusztán az eset egyéb (másodlagos) körülményei tekintetében hagyatkozhat az állítási szükséghelyzetre – húzták alá végezetül a KRS Ügyvédi Iroda szakértői.