Sárhegyi: mi az a bizonyítási szükséghelyzet?

http://www.dreamstime.com/stock-photo-green-paragraph-image8677990

Az új Polgári Perrendtartás (Pp.) koncepcionálisan alakította át a polgári per szabályait, amely a strukturális változtatások mellett (például perszerkezet átalakítása) jó néhány új eljárásjogi jogintézményt is bevezetett – hívta fel a figyelmet a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője. Dr. Horváth Géza szerint ebbe a körbe tartozik az úgynevezett bizonyítási szükséghelyzet is, amely álláspontja szerint alkalmas lehet a korábbi joghézag pótlására és ezzel együtt a jogalkalmazási anomáliák kiküszöbölésére is.

A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője kifejtette: perekben eljáró ügyvédként az ember nagy valószínűséggel találkozott már olyan esettel, amikor a bizonyítási teherről történő bíró tájékoztatás olyan bizonyítási cselekmény megtételére irányult, amelyet a tájékoztatott fél objektíve nem tudott teljesíteni, vagy egy ítélet indokolásában olyan tényállítás bizonyítatlanságát rótták a fél terhére, amelyet a perben korábban objektíve nem volt képes bizonyítani és ezt a per folyamán jelezte is.

Ilyen helyzetek fennállása során nem ritka, hogy az adott tényállítás bizonyítására vagy ellenbizonyítására a bizonyításban ellenérdekű fél képes – vagy nagy valószínűséggel képes – lett volna, azonban törvényi rendelkezés, vagy bírói felhívás hiányában az ellenérdekű fél a bizonyítékot nem szolgáltatta.

Amivel a régi Pp. nem tudott mit kezdeni

A fenti és a fentiekhez hasonló esetekkel a régi Pp. és az annak alapján kialakult jogalkalmazás nem igen tudott mit kezdeni, a törvény csak igen szűk körben volt a bizonyítási „nehézségekkel küzdő" fél segítségére, a jogalkalmazás pedig – érthető okokból – ilyen esetekben nem akarta áttörni a törvényi kereteket – hangsúlyozta dr. Horváth Géza.

Érdekes – és némiképp érthetetlen – módon a régi Pp. csak egy esetben biztosított lehetőséget a bizonyító fél számára arra, hogy kérelme alapján a bíróság a bizonyításban ellenérdekű felet kötelezze az adott tényállítás(ok) tisztázására, még pedig úgy, hogy a bíróság a bizonyító fél által nem, de az ellenérdekű fél által ismert tanú nevének és idézhető címének megadására kötelezhette az ellenérdekű felet (régi Pp. 167. § (6) bekezdés).

Nem világos, hogy a többi bizonyítási eszköz esetében ez a fajta lehetőség miért nem illette meg a bizonyító felet, hiszen nyilvánvaló, hogy például a bizonyító fél nem feltétlenül van olyan okiratok birtokában, amelyek a tényállításait alá tudnák támasztani, és amelyek az ellenérdekű féltől vagy más személytől beszerezhetők lennének.

A bizonyítási szükséghelyzet lényege

Többek között a fent említettek kiküszöbölésére adhat lehetőséget a bizonyítási szükséghelyzet jogintézményének törvényi bevezetése és alkalmazhatósága, amely lényegét tekintve lehetővé teszi a bizonyító fél számára, hogy tényállításait nem a legmagasabb szintű meggyőzési mód, azaz, bizonyítás útján támassza alá, hanem azok fennállását – a törvényben meghatározott további feltételek fennállása mellett – pusztán valószínűsítse.

Ehhez azonban olyan többlet tényállási elemek is kellenek, amelyek igazolják az eljáró bíróság felé, hogy a bizonyításban érdekelt fél nincs olyan helyzetben, hogy a törvény szerinti szigorú bizonyítási feltételeknek eleget tudjon tenni.

A Pp. négy esetben engedi meg alkalmazni a bizonyítási szükséghelyzet szabályait, mégpedig akkor, ha az alábbiakban felsoroltak valamelyikét a bizonyító fél valószínűsíti - emelte ki a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.

1. A bizonyítási indítványhoz nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik (és a bizonyító fél igazolja, hogy ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette; Pp. 265. § (2) bekezdés a) pont).

2. A tényállítás bizonyítása a bizonyító fél számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása (Pp. 265. § (2) bekezdés b) pont).

Forrás: Milous Chab - Dreamstime

3. A bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg (Pp. 265. § (2) bekezdés c) pont).

4. A jogsértő bizonyíték nem használható fel és a perben jelentős tény a bizonyító fél más módon bizonyítani nem képes (Pp. 269. § (5) bekezdés).

Amennyiben tehát az itt felsoroltak valamelyikét a bizonyító fél valószínűsíti és az ellenérdekű fél nem valószínűsíti (esetleg bizonyítja) azok ellenkezőjét, a bíróság a tényállításokat valósnak fogadhatja el.

Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a bizonyításban ellenérdekelt fél könnyen érdekeltté válhat abban, hogy a másik fél tényállításaira (bizonyítottság hiányában is) érdemben reagáljon.

Dr. Horváth Géza valószínűsítette: az új jogintézmény pozitív irányba mozdíthatja el a bizonyítási eljárások lefolytatását és ezen keresztül egy-egy per végkimenetelére is döntő befolyással bírhat azzal, hogy információ-aszimmetrikus helyzetekben mankót nyújt az információhiányban szenvedő bizonyító fél számára.