Kár lenne tagadni, hogy a munkajog sokszor szövevényes, első látásra ellentmondónak tűnő rendelkezésein nagyon nehéz kiigazodni – fejtette ki dr. Heinrich Renáta.
Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a munkavállaló akkor is érzi a munkáltató erőfölényét, ha a munkaviszonyt alapvetően egyenlő felek közötti megállapodáson alapuló kapcsolatnak képzelte el a jogalkotó.
A munkaviszony elején nem rögzül írásban minden feltétel
A szerződésben csak garantált bérminimum szerepel, de szóban a munkáltató további juttatást ígér? Nem írjuk bele a próbaidőt a megállapodásba, csak beszélgetünk róla?
Ezzel valójában esélyt adunk a későbbi jogviták bekövetkezésére, és fokozzuk azok elbírálásának nehézségét. Hiszen a szóbeli megállapodások megtörténte és tartalma nehezen bizonyítható.
Éppen ezért törekedjünk arra, hogy minden számunkra fontos körülmény és rendelkezés szerepeljen a szerződésben.
Kérjünk időt annak elolvasására, szükség esetén kérdezzünk rá a bizonytalan pontokra, akár kérjük hozzáértő személy tanácsát! Ne akkor szembesüljünk a hiányosságokkal, amikor már túl késő orvosolni a problémákat.
Megteheti egyoldalúan, mert ő a főnök, el kell fogadnom
Sok munkavállaló sajnos úgy véli, hogy a munkaszerződésben rögzített feltételek bármikor megváltoztathatók az ő beleegyezése nélkül is.
Bizonyos esetekben ez valóban így van. Például ideiglenesen az eredeti munkakörtől eltérő feladatokra is alkalmazhatják a munkavállalót. De leggyakrabban nem ebből származik a konfliktus, hanem a munkabér és a munkaidő módosításából.
A munkabér és a munkakör a munkaszerződés kötelező elemei, azokban a munkáltatónak és a munkavállalónak közösen kell megállapodnia. Erre tekintettel ezek véglegesen nem változtathatók meg egyoldalú akarattal.
A tévhittel ellentétben a munkavállalónak ezekre vonatkozó megállapodást nem kötelessége aláírni, s az, hogy nem fogadja el a felajánlott változtatásokat, nem jelenti azt, hogy a munkaviszonyának szükségszerűen véget kell érnie.
Egyfelől a módosítás el nem fogadása nem minősül munkavállalói felmondásnak, másfelől nem ad alapot arra sem, hogy a munkáltató kizárólag emiatt bocsássa el a dolgozót.
Bármilyen sérelem esetén megoldásként kezelem az azonnali hatályú felmondást
A hatályos jogszabály alapvetően két esetben teszi lehetővé az azonnali hatályú felmondást: a másik fél súlyos kötelezettségszegése esetén és egyéb olyan magatartás miatt, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné.
Ez utóbbi fordulatot minden fél igyekszik a maga elképzeléseinek megfelelően kitölteni tartalommal, ugyanakkor fontos leszögeznünk, hogy nem minden sérelem ad alapot az azonnali hatályú felmondásra.
A munkahelyi rossz légkör, esetleg vezetővel való szakmai konfliktus önmagában nem elég, nem is említve az olyan esetköröket, amikor jobb ajánlatot kap a munkavállaló, és következő héttől várják az új helyre.
Egy jogszerűtlen felmondásnak komoly kártérítési vonzata van, amit nem érdemes kockáztatni. Öröm az ürömben, hogy ez a másik irányba is igaz: a munkáltató sem teheti meg, hogy légből kapott indokokkal máról holnapra elküldi a dolgozóját – mutatott rá végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.