Az özvegyi nyugdíj szabályai

Minden élethelyzet más és más, így mindig a konkrét személy körülményeit szükséges mérlegelni annak érdekében, hogy el lehessen dönteni, az özvegynek jár-e valamilyen özvegyi nyugdíj – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Egy családtag halála nem csak hatalmas lelki teher bármely család számára, hanem olykor komoly anyagi problémát is okozhat az elhunyt keresetének vagy éppen nyugdíjának kiesése a családi kasszából – fejtette ki dr. Bálint Boglárka.

Az anyagi teher csökkentéséhez valamelyest megoldást jelenthet az ideiglenes özvegyi nyugdíj és az özvegyi nyugdíj igénylése.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj főszabály szerint az elhunyt halálának időpontjától számított egy évig folyósítható, amennyiben mind az elhunyt, mind pedig az özvegy megfelel bizonyos, jogszabályokban meghatározott feltételeknek.

Az elhunyt jogszerzőre előírt legfontosabb feltétel, hogy a halál időpontjában saját jogú nyugellátásban részesüljön, vagy a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel rendelkezzék. Az elhunytnak tehát nem feltétlenül kell ténylegesen nyugdíjasnak lennie, elegendő, hogyha a megfelelő mértékű szolgálati időt megszerezte már.

Az özvegyre előírt feltétel, hogy házastárs (bejegyzett élettárs) vagy élettárs legyen, ám az élettársak esetén további feltétele is van a jogosultság megállapításának.

E feltétel szerint élettárs csak akkor részesülhet ideiglenes özvegyi nyugdíjban, hogyha élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak (vagy öregségi nyugdíjként számított összegnek) a 60 %-a, amely az elhunytat a halál időpontjában öregségi nyugdíj címén megillette, vagy megillette volna.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy éves folyósítása után bizonyos feltételek teljesülése esetén az özvegy jogosult lehet „rendes" özvegyi nyugdíjra is. Özvegyi nyugdíjara lesz jogosult az az özvegy, aki az elhunyt házastárs/élettárs halála időpontjában
a) betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, vagy
b) megváltozott munkaképességű (egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos), vagy
c) házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg vagy
legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra lesz jogosult az az özvegy is, akinek esetében a fenti feltételek valamelyike a házastárs/élettárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik.

A jogszabályok ugyanakkor különbséget tesznek az 1993. március 1. előtt és az 1993. február 28. után elhunytak tekintetében. Az 1993. március 1. előtt elhunytakra vonatkozóan nem 10 éven belül kell bekövetkeznie a fenti feltételek valamelyikének, hanem 15 éven belül.

Forrás: Thinkstock

Az özvegyi nyugdíj a harminc vagy hatvan százaléka annak az öregségi nyugdíjnak (vagy öregségi nyugdíjként számított összegnek), amely az elhunytat a halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

A magasabb összeg akkor jár az özvegy részére, hogyha az özvegy a rá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte vagy megváltozott munkaképességű, de rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban és átmeneti bányászjáradékban nem részesül.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy minden élethelyzet más és más, így mindig a konkrét személy körülményeit szükséges mérlegelni annak érdekében, hogy el lehessen dönteni, az özvegynek jár-e valamilyen özvegyi nyugdíj – húzta alá végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.