Kétrészes cikkünkben az influencerek kapcsán felmerülő személyiségi jogokkal kapcsolatos kérdéseket, és a hirdetések szabályait, erkölcsi és jogi dilemmáit feszegetjük. Előző cikkünkben a tartalomgyártók által megsérthető személyiségi jogokat elemeztük, és arra is kitértünk, hogy bizony az influencereknek is vannak személyiségi jogai. Jelen cikkünkben a hirdetések etikai, erkölcsi és jogi kérdéseivel foglalkozunk.
Biztosan a kedves olvasó is találkozott már olyan cikkel, aminek hatására kedve támadt utazni, főzni, inni egy jó sört, kipróbálni egy új hobbit, vagy venni egy kényelmes ruhadarabot. Az influencerek történetei, képei, videói nem csak úgy hatnak ránk, hogy elgondolkodunk az adott tartalmon, hanem vágyat is kelthet bennünk valami iránt. Elég arra gondolni, amikor egy sztársportoló frizuradivatot teremt, vagy egy híres ember megjelenik valamilyen táskával, és hirtelen mindenkinél olyat látunk.
Az egyik ilyen platform szerint a felhasználók 90%-a követ valamilyen konkrét márkát a közösségi oldalakon. Az köztudott tehát, hogy a megjelenő tartalmak felkeltik az emberek figyelmét, és motiválják őket. Ugyanezen oldal szerint a felhasználók 87%-a állítja azt, hogy cselekvésre ösztönzi, ha érdekes terméket lát az adott oldalon. Ennél kicsit ijesztőbb adat, hogy
a fogyasztók 86%-a nyilatkozott úgy, hogy megvásárolna, kipróbálna vagy ajánlana megosztásra érdemes besorolású terméket.
Ha egy influencer elég követőt szerez magának, biztosan megtalálják kisebb nagyobb cégek, hogy az ő nevüket, terméküket helyezze el valamelyik tartalmában. Ennek egyik (elegánsabb) módja lehet, az, hogy csak megnevezi a céget (pl. egy blogban leírja, melyik légitársasággal szeret utazni, milyen márkájú a bőröndje, vagy milyen alapanyagokkal főz). Nem biztos, hogy dicséri az adott terméket, céget, szolgáltatást, csak belefűzi a történetébe. Már ekkor is gondoljunk arra, hogy szponzorált tartalomról van szó, és
egyáltalán nem biztos, hogy az adott véleményvezér azt a márkát tényleg használja, vagy szereti, csak ők keresték meg egy kedvező ajánlattal.
Jóleső érzés lehet, hogy az általunk követett személyek hasonló dolgokat tartanak menőnek, mint mi, de nagyobb rá az esély, hogy mi láttuk azt valahol, és azért vásároltuk meg. Mindig gondoljunk arra, hogy ez esetleg egy fizetett hirdetés, ha egy ilyen tartalmat tolnak elénk.
Az influencereknek kötelező feltüntetniük, ha termékelhelyezést, szponzorált tartalmat osztanak meg, de gyakran ügyesen elrejtik (pl. 5 képet osztanak meg a termékről, de csak az utolsón tüntetik fel, hogy reklám).
Legyünk igazságosak és tegyük hozzá, hogy sokszor nagyon igényes tartalomgyártók is reklámoznak márkákat, és teljesen érthető, hogy a fennmaradása, a még igényesebb és gyakoribb tartalomgyártás érdekében szponzorál termékeket. Sőt ilyenkor általában megválogatja mit reklámoz, és pl. egy tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó tartalomgyártó, valami technológiai cuccot fog reklámozni, nem pedig márkás napszemüvegeket. Akkor kezdjünk el gyanakodni, ha a tartalomgyártó által leközölt tartalmak nagyrésze kizárólag csillivilli termékekből áll.
A másik véglet ugyanis az, amikor a magát a termék használata közben fotózó véleményvezér gyakorlatilag fotókiállítást rendez a reklámozott üdítőről vagy cipőről. Ez a módszer inkább a teljesítményt igencsak nélkülöző, tipikusan „híres, mert híres" emberekre vonatkozik.
Egy ennél is direktebb (és talán már etikai határokat súroló) módszer, amikor az influencer büszkén mutatja meg követőinek, miket kapott ingyen, saját használatra, és így reklámozza azokat. Érezni a különbséget aaközött, amikor valaki reklámoz egy általa használt utazási irodát, és aközött, amikor valaki az életminőségét szponzortermékekből tartja fenn. Ezen jelenség felvetett bennem egy dilemmát, amikor gyermekünk érkezését vártuk. Amikor egy tipikus celeb ingyen babakocsit, ingyen babaágyat, ingyen karácsonyfát stb. kap a szponzoraitól, és ezzel büszkén dicsekszik, szívesen megkérdezném, hogy vajon szüksége van-e az adott termék ingyenes megszerzésére. Anyagilag ugyanis megtehetné, hogy
ha annyira kedveli a márkát, megveszi, és a márka gyártójával kötött szponzoráció alapján reklámozza is. De ez inkább morális, semmint jogi kérdés...
Különösen akkor visszatetsző ez a magatartás, ha az adott influencer gyakran büszkélkedik a vagyonával, majd másnap
olyan használati cikket kap ingyen, aminek beszerzése sok családnak nehézséget okoz.
Mindenesetre ezekből a „túltolt" dicsekvő, ingyenes termékekkel büszkélkedő tartalmakból derül ki az, hogy
a tartalomgyártó általában nem azért használ egy terméket, mert azt szereti és azt vásárolja, hanem mert a márkával szerződést kötött.
Legyünk hát résen, és ne vegyünk meg egyből mindent csak azért, mert kedvenc celebünk abban feszít. Amúgy is
jobb, ha olyan tartalmakat fogyasztunk, ahol a minimális termékelhelyezés azt szolgálja, hogy a tartalomgyártó még értékesebb, még igényesebb, még gyakoribb videókkal, témákkal, írásokkal rukkoljon
elő, és nem pedig azt, hogy holnap is a kedvenc bárjából „élőzhessen", miközben ingyen koktélt szürcsölget.
dr. Schiffer Zsolt