Miért csak nőkből áll az egyesület?
Talán azért, mert a hölgyek észre vesznek olyan apróbb hiányosságokat is, amiket a férfiak nem, nagyobb mértékben veszik figyelembe a közösség érdekeit, és hajlandóak is önként idejüket áldozni erre. A férfiak nagy többsége szélesebb körre hatást gyakorló, nem kifejezetten státuszhoz, álláshoz kötött tevékenységet ritkábban fejt ki. De ők is nagyon gyakran segítőkészek, egyrészt "tűrik", hogy az asszonyok, önkéntesen, nemcsak a családért dolgozzanak a szabadidejükben, másrészt ha egy program kapcsán kérjük őket, akkor támogatnak minket fizikai erejükkel, háttérmunkát, logisztikát biztosítanak, stb.
Hány önkéntes segíti munkájukat?
Nálunk mindenki önkéntesként dolgozik. Tizenkilenc balatoni és egy budapesti csoportunk van, átlag tizenöt fővel.
A budapesti csoport úgy állt össze, hogy egymástól függetlenül olvastunk újságokban az egyesületről, majd vettük fel a kapcsolatot velük. Én például az interneten kerestem ki az elérhetőségeket és megkérdeztem, hogy lehet-e csatlakozni, tudok-e innen, a fővárosból segíteni. Örömmel fogadtak, és ennek már hat éve. Vannak olyan önkénteseink, akik velünk vannak, mióta megalakult az egyesület, de átlagosan is legalább tíz évig kitartanak mellettünk. Csak a vezetők változnak, mert az egyrészt fárasztó munka, másrészt az állandó lelkesedés fenntartása nem egyszerű.
Hogy érik el, hogy ilyen sokáig segítik önöket az önkéntesek?
Állandóan tartjuk a kapcsolatot a tagjainkkal - személyesen, e-mailen, telefonon. Nagyon fontos, hogy nem általánosságban, hanem mindig konkrét dolgokhoz kérünk segítséget. Mindig van valami teendő, egy csoport egy évben nem csak egy programot, tájékoztatót, akciót bonyolít. A másik titka szerintem, hogy vidéken egyszerűen más az életmód. Be lehet fejezni a munkát a nyolc óra lejártával, több a szabadidő. A legjobb példa erre, mikor a főszezoni időszakban Füred főterén bezár a közért ötkor. Ez engem először bosszanott, aztán azt mondtam, hogy igazuk van, menjenek haza és csináljanak valami mást! Az sem elhanyagolható tényező, hogy kis településen könnyebb nyomot hagyni; ha valaki valamit csinál, az nem marad észrevétlen a többiek számára, és ez nagyon jó és inspiráló érzés. Persze ugyanígy az is feltűnik, ha elvállaltam, de mégsem csináltam meg. És nem mellesleg: jó dolog valahova tartozni. Nekem, budapesti csoportvezetőnek azért nehezebb a dolgom, mert nem tudom folyamatosan foglalkoztatni a tagokat, és akkor valóban apad a lelkesedés. Mi többnyire csak támogatói szerepet töltünk be, illetve ha valaki például a Balatonnál nyaral, akkor arra az időre bekapcsolódik egy ottani csoport munkájába, ami szintén sokat számít. Általában azért a csoportokban mindig csak három-négy ember dolgozik folyamatosan. Az önkéntesség egyetlen hátránya, hogy sokszor egyenlőtlen lesz a munkaelosztás: a csoport elvállal valamit, aztán a "kemény mag" egy idő után észreveszi, hogy megint ők csinálnak mindent. A kényelmi szempontok előrébb lehetnek, de ezt el kell fogadni, örülni kell annak is, hogy ennyien vagyunk és például az ezerkétszáz forintos éves tagdíjat mindenki befizeti.
Nem okoz nehézséget, nem kerül hátrányba a szervezet attól, hogy nem budapesti központú?
Meglepő, de nem. Az internet világában az ember leszedi a pályázatokat, információkat, adatokat a netről, nem kell ahhoz Budapesten lennie. Mivel annyira speciális a balatoni régiónak az igénye, így nem jelent problémát a lobbizás sem - közvetlen a kapcsolat a minisztériumokkal, önkormányzatokkal. Mi, a budapesti csoport segítünk, ha esetenként kell. Részt veszünk rendezvényeken, képviseljük az egyesületet, utánajárunk dolgoknak - most például volt egy védjeggyel kapcsolatos elintéznivaló és én mentem a Szabadalmi Hivatalba. Jelmondata is az egyesületnek, hogy a Balatont a Balaton partjáról lehet jól igazgatni, hiszen csak az ott élők tudhatják igazán, hogy mire van szükség, hogy min és hogy lehet javítani.