Készítsen mézeskalács figurákat!

A mézeskalácssütés manapság nagy népszerűségnek örvendő program, azontúl is, hogy nyilván szervesen hozzátartozik a karácsonyi készülődéshez.

Egyszerű és finom foglalatosság, sőt az alapanyagok sokféleségének hála, rendkívül kreatívan is lehet a kiszaggatott figurákat dekorálni, ízlésünkhöz és fantáziánkhoz mérten díszíteni. Amennyiben nemcsak tálból szeretnénk csemegézni a sütiket, hanem például a fenyőfára is ezeket szeretnénk akasztani, úgy sütés előtt mindenképpen szúrjunk egy lyukat a formákba, ezt legkönnyebben szívószállal tehetjük meg. Ugyan a sütés során megpuffadó tészta miatt szűkül majd a lyuk, de ott lesz, és így könnyedén át tudunk majd rajta fűzni akasztót vagy szalagot.

A tészta növekedése miatt sütéskor tegyük a formákat ujjnyi távolságra egymástól, és a sütőpapírról se feledkezzünk meg. Ha nincs kéznél ilyen, akkor a margarin és liszt keveréke is megfelelő erre a célra. Nézzük akkor, hogyan is díszíthetünk házi alapanyagokból! A kemény habbá vert tojásfehérje és az ebbe szitált porcukor nagyon jó díszítő cukormáz, ha zacskóba töltjük, azt lezárjuk és a másik végén az egyik csücsköt levágjuk.

Ennél picit egyszerűbb - és talán nem olyan maszatolós - ha megvesszük készen a tubusos színezett cukormázakat, mint amelyeket a mézeskalács háznál is használtunk. Persze vannak olyan természetes díszítések is, mint például a szegfűszeg, mák, mogyoró, mandula, szezámmag, mazsola, stb., amelyeket még sütés előtt nyomkodhatunk a tésztába.

Az elkészült figurákból sokféle dekoráció készülhet, adhatjuk akár ajándékba is, illetve hideg téli estéken megédesíthetjük vele a teázás pillanatait. Mindenesetre díszítés után célszerű lezárt fémdobozban tárolni őket jó pár napig, és akkor biztosan visszapuhul.

Ha még sincs szerencsénk, és netán a dobozba zárás ellenére is kemény marad, akkor tejbe, forralt borba, kávéba vagy teába mártogatva fogyaszthatjuk. Dekorációként használva tegyük fonott kosárba vagy egy nagy tálba, esetleg fel is akaszthatjuk őket egy fenyőágra.

Design, fotó és szöveg: Varga Judit