Korbácsolás és össznépi berúgás

A furcsa december 28-ai eseményen vér nem folyt, berúgni viszont szinte kötelező volt.

Az aprószentek napi korbácsolás különös hagyományát egész országban ismerték. Valószínűleg a pogány termékenységvarázslások és más rítusok emlékét őrzi, a szokást később az egyház is megerősítette. A „korbácsolás” így már a december 28-ai ünnephez, az aprószentek napjához kapcsolódott. (Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király parancsára a gyermek Krisztus keresésekor megöltek.)

Forrás: www.magyarmuzeumok.hu

A Néprajzi Lexikon szerint „a fiúgyermekek megkorbácsolásának szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítette vissza, a lányok megvesszőzésének ceremóniáját pedig arra magyarázta, hogy Betlehemben a fiúgyermekek pusztultak el, most a lányoknak kell értük szenvedni.”

Vér helyett bor folyt

Természetesen nem véres beavatási szertartásról volt szó, a korbácsolás csak jelképes volt. Az aprószentek napját megelőző estén vagy az aprószentek napján a legények vagy fiúgyermekek vesszőköteggel vagy vesszőből font korbáccsal gyengén megcsapkodták a lányokat, asszonyokat különféle szerencsekívánó mondókák, énekek kíséretében. A lányok szalagot kötöttek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabot adnak át a csoportnak.

A legények ezután a kocsmába indultak, és a szabadban felállított tűzhelyen főzték meg az összegyűjtött húst. Az ezt követő közös lakomán történt a legények „felavatása”, az eseményen nők nem vehettek részt. A keresztapák leöntötték a legényeket egy pohár borral, utána kiadós ivás következett, majd az újdonsült legényeket látogatóba vitték egy-egy lányos házhoz. A kellemes beavatás itt véget is ért, a lányos házak nagy örömére.