Minden családnak megvannak a maga ünnepi hagyományai. Eltérő, ki mikor díszíti a fát, kiknél mikor jön össze a nagyobb család, és persze ugyanezért a karácsonyi menü sem mindenhol teljesen egyforma. Míg egyesek így, mások úgy készítik a halászlevet, egyeseknél a rántott hal, míg másoknál a töltött káposzta az elengedhetetlen, vannak akik pedig tökéletesen megvannak bejgli nélkül. A mi családunk például képtelen borleves nélkül ünnepelni.
Ez azért is érdekes, mert már senki nem szereti, de mégis kötelező kellék. Elmesélem hát, miért is, és közben annak is utánajárunk, honnan ered a borleves, és milyen receptek alapján készíthető el - akár édes, akár sós változatban.
A borleves hagyományosan német eredetű étel. Magyarországra a betelepített németek hozták be (a 18. század közepén ugyanis nagyszámú német lakosságot telepítettek be a török hódoltság lakosságveszteségének pótlására). A borleves később a nagypolgári étkezési szokások részét képezte.
Jelentős sváb lakosság él például Budafokon, ahonnan az én dédmamám is származik. Nem véletlen tehát, hogy nálunk ő volt az, aki a családi hagyományokba bebetonozta a borlevest. Az ünnepi menü minden december 24-én este a borlevessel vette kezdetét. A borlevesből a nagymamám három csészével hozott be, ugyanis a nagymamámon, a dédmamámon és nagypapámon kívül más a népes családból nem fogyasztotta a jellegzetes illatú levest. (Nagypapám egyébként tót származású, tehát nem sok köze van a sváb hagyományokhoz, ráadásul nem is szereti a borlevest, inkább csak a családi békesség kedvéért fogyasztotta el.)
Édesen és sósan is készülhet
A mi családunkban hagyományosan kaláccsal tálalták fel az édes borlevest, mások sósan készítik el. Bár már a dédmamám és a nagymamám sem él, mégis borleves nélkül nem ünnep az ünnep, így évről évre főzünk egy kis adagot - mindig akad valaki, aki vállalkozó kedvű és megkóstolja.
Mi is azt javasoljuk, hogy aki szereti a bort és nyitott az újdonságokra, az egyszer mindenképpen próbálja ki a borlevest. Az általam említett leves elkészítése nem túl bonyolult, a családi recept szerint négy személyre a következőkre lesz szükségünk: egy liter fehérbor, egy darab citrom, nyolc tojássárgája, valamint ízlés szerint cukor, szegfűszeg és fahéj. A bort a szegfűszeggel, a fahéjjal és a felkarikázott citrommal tegyük fel forrni. Közben a cukrot keverjük habosra a tojássárgájákkal, végül lassan adjuk hozzá a borhoz.
Ezután nincs más teendőnk, mint visszatenni a tűzre, és várni míg a keverék besűrűsödik. Persze sok-sok recept közül válogathatunk, találunk például olyat is, ahol az egész tojások mellé vizet, lisztet és vaníliás cukort adnak a borhoz, de akadnak olyanok is, akik tejszínesen készítik.
A sós borlevest csirke vagy zöldségleves alappal, tejesen/tejszínesen szokás készíteni. Hogy még izgalmasabb legyen, megbolondíthatjuk bazsalikommal vagy éppen póréhagymával is.
Arra mindenképpen ügyeljünk, ha egy bögrénél többet fogyasztunk a borlevesből, ami esetleg úgy készült, hogy nem is adtak hozzá vizet, akkor bizony könnyen a fejünkbe szállhat. Mértékkel kóstoljuk!