Generációs örökségünk karácsonykor

A szokások és hagyományok fontosak, bár azzal mindenképp érdemes vigyáznunk, hogy ne tegyék rutinjukkal túlságosan merevvé és feszültté az ünnep hangulatát. A spontaneitás is lehet kincs.

Nagymama így csinálta, anyu továbbvitte az örökséget, és ma már a kamaszlány is a régi családi rítusoknak megfelelően alakítja az ünnepi készülődést. Ilyen az élet – és szép is így, bár ha a praktikum mást tanácsol, érdemes azért megtörni a téves mintákat és az újszerűség előtt is fejet hajtani. Pszichológiai tény, hogy a szokások, hagyományok biztonságérzet adnak – ritmust és keretet a mindennapjainknak.Segítenek eligazodni az élet útvesztőiben, és nosztalgikus hangulatot képesek teremteni, ami által kapcsolódhatunk őseinkhez, gyökereinkhez.Felmérések szerint ma is sok olyan lépés van Szenteste napján, amelyek még nagyszüleink világához kötnek bennünket.

Forrás: fickr/Poul-Werner

Sokan ma is úgy intézik, hogy a gyerekeket „eltávolítva" a házból, a szülők díszítik a fát, így a legkisebbeket már csak a „kész tények" fogadják, így elmondható, hogy a fát a kis Jézus csempészte otthonunkba.A díszítés-csomagolás után mindenki hazatér, megszólal a kiscsengő hangja, és a terített asztal köré telepszik a család. Az ajándékosztás már csak az ünnepi vacsora – hal vagy töltött káposzta - után következik, így az izgalmak tovább fokozódnak – és elsajátítható a türelem művészete is. A karácsonyfa alatt állva következik a közös éneklés, és a csillagszórózás.

Ajándékosztás után a tér a közösségi programoké – beszélgetés, éneklés, az ajándékokkal való foglalkozás, bejgli-evés és a vallásos családoknál éjféli Szentmise.Tökéletes az ünnep. Persze, ha van, aki új családi hagyományokat kíván teremteni, nyugodtan az inspirációjára bízhatja magát, hiszen a lényeg minden szabályon túl mégiscsak a lazítás és a közösen megélhető öröm... ami szintén továbbadható a következő generációknak...