A brazilok megadják a módját a karácsonyi ünneplésnek. 1996. óta például minden évben felállítják a világ legmagasabb úszó karácsonyfáját, és a fémből készült fát esténként pazar fényjátékba öltöztetik. A fényjáték felkapcsolása persze nagy esemény, amit ráadásként még tűzijátékkal is kísérnek. Ilyenkor százezrek mennek ki a partra, hogy lássák mindezt. A karnevál és a Copacabana újévi őrülete mellett ez Rio egyik legnagyobb bulija.
Karácsony előtt néhány nappal a Mikulás, pontosabban Papai Noel is megérkezik, nem is akárhogyan, hanem egy helikopter fedélzetén. A nagy belépő helyszíne pedig a híres riói Maracana stadion, ahol már gyerekek ezrei várnak rá, és énekelnek neki karácsonyi dalokat. A brazil legenda úgy tartja, Papai Noel Grönlandon lakik, és onnan repül át hozzájuk. Karácsony estéjén aztán újra megjelenik, és a jó gyerekek kikészített cipőjébe ajándékokat rejt. Az ajándékozás után, másnap már a pihenésé a főszerep, és a családok sok helyen közös karácsonyi strandolással töltik az ünnepeket.
A világ másik felére megérkezett már a Mikulás, legalább akkora show kíséretében, mint ahogy Rióba. Minden év november végén óriási vízi parádét rendeznek Sydneyben, a Darling Harbourben, ahol nem csak az igazi Télapó, de sok-sok hasonmás is érkezik vele együtt. A Mikulások leginkább a vízen jönnek, motorcsónakkal, jet-skivel, vitorlással, vízisível vagy épp sárkányhajóval. Az „igazi" Télapó persze kiemelt szerepet kap, az ő feladata, hogy felkapcsolja a több mint húsz méter magas karácsonyfa világítását, persze itt is az elmaradhatatlan tűzijáték kíséretében.
Másnap Mikulásruhába öltözött futók lepik el a környék utcáit, a hagyományos futóverseny azonban nemcsak buli, de fontos célja az is, hogy a futók adományokat gyűjtsenek a rászorulóknak. A Santa Fest egy hónapon át tart a forró ausztrál karácsonyi szünetben, koncertekkel, tűzijátékokkal, óriás télapókkal és sok egyéb látványos elemmel.
A svájci Küssnachtban jóval visszafogottabban köszöntik a Mikulást. December 5-én este azért ide is több ezren érkeznek, hogy tanúi legyenek egy régi hagyomány XXI. századi felidézésének.
Luzern közelében, a Rigi tőszomszédságában fekvő településen látványos felvonulás tartanak ilyenkor. A Klausjagen a középkorig vezethető vissza, mikor a gonosz szellemeket kolompokkal és dudákkal próbálták meg elzavarni. Később a pogány szokás keresztény elemekkel bővült, és szellemüldözésből átformálódott Szent Miklós püspök tiszteletére tartott eseménnyé.
Az est főszereplője az a több száz férfi, akik püspöksüvegre emlékeztető különleges lampionokkal vonul fel a város utcáin. A kartonból készült hatalmas süvegeken művészi mintázatokat vágnak ki, ezeket belülről gyertyával világítják meg, így az egésznek olyan hatása lesz, mintha templomi, festett üvegablakokon szűrődne át a fény. A hatalmas süvegeket, melyek 1,5 méternél magasabbak is lehetnek, a férfiak a fejükre teszik, és így hordozzák végig a városon. Előttük ostorpattogtatók haladnak, akik tulajdonképpen beharangozzák Szent Miklós püspök jövetelét. Szent Miklóst követi a 700 kolompot cipelő „klausjager" és a 200 kürtös. Mindezek együtt különleges atmoszférát teremtenek, a város fényei ilyenkor kialszanak és a sötétben csak a fáklyák fénye és a süvegeken átszűrődő gyertyafény világít, miközben az ostorok pattogását, a több száz kolomp és kürt hangját hallja az ember.
Izlandon minden kicsit másképp van, mint a kontinensen. Mindentől távol, az óceán közepén sajátos szokások és hagyományok alakultak ki. Errefelé például nem a Mikulás, hanem 13 troll hozza az ajándékot.
A legenda szerint az izlandi hegyekben él Grýla, a félelmetes óriás asszony, akinek van 13 koravén fia (Yule Lads) és egy fekete macskája, Jólakötturin. Régen úgy tartották, hogy minden év karácsony előtt lejönnek a hegyekből, hogy rossz gyerekeket keressenek, akiket aztán - a kedves történet szerint - Grýla megfőz az üstjében. De az óriás csak a rossz gyerekeket kapja el, akik jók voltak, vagy megbánják tettüket, elengedi. A legenda az évszázadok alatt sokat szelídült, a trollok már nem is igazán trollok, karácsony előtt a Mikuláshoz hasonló öltözetet öltenek, és ahelyett, hogy gyerekeket ennének, inkább ajándékot hoznak nekik.
Az izlandi gyerekek karácsony előtt, 13 napon át kirakják cipőiket az ablakba. Minden este egy troll jön el, és hoz valami kis ajándékot, édességet. Régen a karácsonyi macskának is volt szerepe, ő, mintha csak a XXI. századi divatipar előfutára lett volna, a legenda szerint, megette azt, akinek karácsony előtt nem volt új ruhája. A furcsa történet valószínűleg onnan ered, hogy a farmerek így próbálták motiválni munkásaikat, hogy időre elkészüljenek a gyapjúval. Aki részt vett a munkában, az cserébe új ruhát kapott, aki viszont lazsált, az várhatta az óriás macskát.
Hollandiába hagyományosan már november közepén megérkezik a Mikulás, méghozzá hajóval, egyenesen Spanyolországból. S hogy miért onnan, és nem Lappföldről? Mivel egyik hagyományos ajándéka a mandarin, ezért kézenfekvő, hogy nem jöhet északról, csak délről - tartják a hollandok.
Érkezése után hófehér lova hátán hatalmas parádé kíséretében vonul be Amszterdam belvárosába, ahol a város főpolgármestere köszönti. Az eseményt a holland és belga tévécsatornák is közvetítik és több százezren követik a helyszínen is. Kísérői is vannak, sok-sok Fekete Péter (Zwarte Piet), akik cukorkákat és süteményeket dobálnak a tömegbe. A nagy, nemzeti bevonulás után minden város megtartja saját ünnepségét is, ahol van kikötő, oda szintén hajóval érkezik a Mikulás, ahol nincs, oda vonattal, lóháton vagy épp egy tűzoltó autó fedélzetén.
Parádés érkezése és december 5-i ténykedése közti hetekben Sinterklaas kórházakba, iskolákba látogat el. December 5-én éjjel pedig lóháton vágtat egyik háztetőről a másikra, hogy időben elérjen mindenhová. A gyerekek kirakják cipőiket a kandalló, tűzhely vagy a radiátor mellé, a Mikulás lovának sárgarépával és egy kis vízzel kedveskednek. Belgiumban még egy csésze kávét is kikészítenek a Mikulásnak, és egy üveg sört a segédeknek. A gyerekek az ajándékok mellé egy humoros versikét is kapnak, amely róluk szól, de a szerzőjét az ismeretlenség homálya fedi.