Karácsony otthon nélkül

Magyaroszágon másfél millió ember él ma mélyszegénységben, azaz tartósan a létminimum szintje alatt (KSH, 2013-as adat). Közülük kerülnek be a családok átmeneti otthonába azok, akiknek a lakhatása sem megoldott. Egy jól működő és viszonylag nagy intézménybe látogattunk el Gödöllőn, és Roszik Ágnes intézményvezetőt kérdeztük, az élőkről, arról, hogy milyen esélyeik vannak, és mit tehetünk értük.

Gödöllőn zajlik a karácsonyi hajrá. Az egyik szupermarket parkolója dugig van vásárlókkal, a hirdetéseken minden a karácsonyról szól, mosolygó Mikulás néz vissza ránk. Az úton továbbhaladva egy zsákutcában fogad minket a modern sárga épületegyüttes, ahol nehéz sorsú családok kapnak még egy esélyt a talpra állásra.

Az igazgató asszony irodájába lépve éppen a gyerekek "Mit szeretek a legjobban csinálni?" listáját szortírozzák egy szociális gondozóval. „Szuperman jelmezbe szeretek öltözni” áll az egyik cédulán, egy másikon: „Anya telefonján szeretek zenét hallgatni.” A legextrémebb pedig: „Istenes könyvet szeretek nézni, utána pedig Dracula ruhában pózolni.”

Szelektálnak, ki kerülhet be az otthonba

A Tessedik Sámuel Családok Átmeneti Otthonában alapos előzetes felmérést követően választják ki a többaktányi jelentkező közül azokat a családokat, amelyek leginkább rászorulnak a segítségre. Abban bíznak a szakemberek, hogy a kiválasztottak beszélgetések, állapottanulmányok, a velük addig foglalkozó szociális gondozók beszámolói alapján jó eséllyel „kigondozhatók” lesznek a rendszerből.

A kép illusztráció Forrás: Magyari Márton

Kegyetlenül hangzik, hogy a legszerencsétlenebbek közül is válogatni kell: melyik legyen az a család, amelyik az otthonba kerüléssel még egy esélyt kap – de nincs más lehetőségük az intézményeknek, valahogyan fel kell osztani a helyeket. Magyarországon ma nagyjából 85-90 ténylegesen működő intézmény van, amelyek fogadják a családokat, épületeik átlagosan 25–40 fő befogadására alkalmasak. Nem kell sokat számolgatnunk, hogy megállapítsuk: ez nem elég.

Az intézmény az egész országból fogadja a rászoruló családokat, melyek nagy többsége a gyermekvédelmi jelzőrendszeren keresztül kerül Gödöllőre. Az a cél, hogy a nehéz sorsú, de családi funkcióikat jól ellátó családok együtt maradhassanak, és egy kis levegőhöz jutva, megerősödve, az újrakezdéshez szükséges minimális anyagi tőkével felszerelkezve tudják folytatni életüket, miután kikerülnek az otthonból.

A Margaréta ház Forrás: Origo

Vándorló családok

A feladat igen nehéz, mert az intézményben mindössze egy, maximum másfél évet tölthetnek a családok. Ez sokszor a legjobb szándék ellenére sem elég a talpra álláshoz, így az intézmények kénytelenek voltak megkeresni a kiskapukat. A családok mindenképpen maradhatnak az iskolai tanév végéig, ha pedig már minden lehetőséget kimerítettek, segítséget kapnak, hogy átkerülhessenek egy másik hasonló otthonba, ahol kapnak még egy kis időt, hogy folytathassák a már megkezdett munkát.

Ezek a „vándorló családok” óriási problémát jelentenek a rendszerben. A stratégia ennek a folyamatnak a megállítása. A gödöllői átmeneti otthonban – mivel egyházi intézmény, és emiatt magasabb normatívát is kap a fenntartásához – lehetőség van arra, hogy a családok a havi hozzájárulást vagy annak legalább egy részét megtakarítás formájában félretegyék, hogy a kikerülésükkor erre építve tudjanak lakhatást szerezni. Erre sajnos a legtöbb intézményben nincs mód.

A kép illusztráció Forrás: Magyari Márton

Nagy probléma, hogy az országban működő számos intézmény közül csak kevésben szoktak kis családokat fogadni, mert csak öt-hat ágyas lakóegységeik vannak, így a maximális kihasználtság érdekében csak nagycsaládokat fogadnak be. Emiatt sérülhetnek bizonyos szakmai szempontok, így például sokszor nem tudják figyelembe venni a kigondozhatóság esélyeit. Gödöllőn akár egy anyát és gyermekét is fel tudják venni, mert vannak kisebb szobáik.

Krízishelyzet

Mi történik azokkal a családokkal, amelyeknek menekülniük kell valahonnan, például egy bántalmazó családtag elől? Őket a krízisközpontok tudják fogadni, ahová az utcáról be lehet menni a nap bármely szakában. Viszont ezek titkos helyeken működnek, védőnő, egészségügyi ellátóhelyek tájékoztatják a segítségkérőket, hová mehetnek, illetve az interneten is könnyen elérhető a krízisszám, ahol segíteni tudnak. Ezekben a krízisközpontokban egy hónapig maradhatnak a családok. Itt megvizsgálják a helyzetüket, körülményeiket, és akár ide, a Családok Átmeneti Otthonába is irányíthatják őket.

A gyerekek egy hónap után válnak kezelhetetlenné

Az esték itt is úgy telnek, mint egy átlagos otthonban: a szülők főznek, beszélgetnek, a gyerekek játszanak. Persze azért mégsem egészen úgy zajlik az élet, mint otthon, mert itt közös a konyha és az étkező, és igen nagy a gyerekzsivaj a folyosón.

A kisgyerek úgy éli meg a világot, ahogy azt a szüleitől kapja. Átveszi az anya, az apa reakcióit. A családok átmeneti otthonába bekerülve a gyerekek hirtelen biztonságos közegben találják magukat. Van hol aludniuk, és ha kell, kapnak ételt, italt, ruhát. Ezeknek a gyerekeknek, akik ha nem is éheztek addig, de nagyon sokszor alultápláltak, igazi minőségi váltás, hogy túrós batyut kapnak reggelire.

A kép illusztráció Forrás: Magyari Márton

„Itt az otthonban látjuk, ahogy megnyugszanak a családok. Aztán, ahogy felengednek, körülbelül egy hónap után a gyerekek elkezdenek tombolni, ilyenkor válnak kezelhetetlenné” – írja le a jelenséget Roszik Ágnes. Az intézmény felkészült ezekre a helyzetből fakadó természetes folyamatokra. A bekerülés után a lehető leghamarabb intézményes ellátásba, bölcsődébe, óvodába, iskolába igyekeznek elhelyezni a gyerekeket. Nekik nagyon nagy szükségük van erre, a másodlagos szocializáció terei számukra még fontosabbak, mint egy átlagos körülmények között élő gyereknek. Az otthonban is folyamatosan foglalkoznak a gyerekekkel, és a szülőknek is segítenek a gyerekek gondozásában. Foglalkozásokat szerveznek, de a cél az, hogy minden család ellássa saját magát.

Amikor a család nem funkcionál

Olykor itt derül ki, hogy egy család vagy egy szülő nem funkcionál, a legalapvetőbb dolgokra sem képes, vagy legalábbis komoly hiányosságok mutatkoznak. Ilyenkor javasolhatják, hogy a gyerekek saját érdekükben átkerüljenek egy olyan otthonba, ahol felügyeletüket, ellátásukat részben az intézmény veszi át. Nem választják el őket a szülőtől – ő is ott van velük, és segítséget kap ahhoz, hogy szülői kompetenciáit visszanyerje vagy elsajátítsa.

A magyar gyermekvédelmi rendszer nagyon óvatos ilyen szempontból, védi a családot, és a gyereket szinte mindenáron a szülőnél tartja. Általában öt-hat szakemberből álló csapat meghallgatása után egy bizottság dönt ezekben az esetekben. Mégis, itt, az intézményben is fordult elő olyan, hogy a gyerekeit valójában ellátni nem képes anya költözött ki öt-hat kicsi gyerekével. Mi történik ilyenkor? Vannak szerencsés esetek is, egyszer például egy másik nagycsalád fogadott be egy ilyen anyát a gyerekeivel saját házának egy elkülönített részébe, és nemcsak albérletet kaptak, de egy kis törődést és odafigyelést is a család részéről.

Amennyiben mégsem alakulnak jól a dolgok, az intézmény nem tehet semmit. Akkor sem léphetnek közbe, ha egy anya a saját elhatározásából úgy dönt, hogy visszamegy mondjuk egy bántalmazó családtaghoz. Ha vannak rokonok, esetleg odaszólnak telefonon, hogy tudjanak róla, de innentől kezdve egy felnőtt ember saját döntése, hogy mit tesz.

Segíti a munkát az integrált működés

A gödöllői intézmény az országban egyedi abban a tekintetben, hogy integráltan működik. Az átmeneti otthon mellett idősek otthona és alapellátási intézmény is működik, a különböző részek pedig együttműködnek.

Az átmeneti otthon lakóinak időnként munkát is adnak, például az idősek otthonában tudnak bizonyos feladatokat ellátni. Jelenleg három anya így dolgozik. Ez azért is jó, mert rugalmasak tudnak lenni, ha például a gyerekek megbetegednek, és az anyák egymást is ki szokták segíteni.

Az intézmény egyik középvezetője az átmeneti otthon lakója volt, innen ment szülni 18 éve, és azóta is itt dolgozik. Nem kuriózum az sem, hogy valaki az otthonból kikerülve a közelben telepedik le, és folytatja munkáját az intézményben.

Ünnep az otthonban

A gyerekek húsvétkor, karácsonykor műsorral szoktak készülni az idősek otthona lakóinak, december 6-án ide érkezik a Mikulás is, aki nemegyszer a lakók közül kerül ki. A karácsony különleges hangsúlyt kap: mindig van közös karácsonyfa és vannak ajándékok. Mivel az intézményvezető is mindig jelen van a közös ünnepen, a saját családjában a karácsony csak késő délután kezdődik. Roszik Ágnes ezt helyénvalónak érzi, lelkész férjével együtt szívesen teszi a dolgát, szakmailag és emberileg is elkötelezett az intézmény felé.

Segíthet Ön is!

Az ember szinte tehetetlennek érzi magát, de azért akadnak kreatív adakozók. A gyerekek reggelijéről például egy helyi pékség gondoskodik. Rendszeresen érkeznek olyan önkéntesek, akik az épület és a kert karbantartásával segítenek. Az élelmiszerbanktól is időről időre visznek ennivalót.

Olykor érkeznek nagyobb ruhaadományok, de mindig esetleges, hogy éppen szüksége van-e rá valakinek. Roszik Ágnes megjegyezte, attól, hogy nagyon szegények az itt élő családok, a penészes és szakadt ruhákat ők sem tudják használni.

Amit bármikor szívesen fogadnak: tartós élelmiszerek, konyhai eszközök, takarító- és tisztítószerek, kis háztartási gépek.