Erdélyi Mónika
A legemlékezetesebb karácsonyi történeteim a karácsonyfával kapcsolatosak. Nekünk abban az időben mindig plafonig érő, terebélyes fenyőnk volt, tele fényes díszekkel. A szépen feldíszített fát azonban nem mindig tudtuk sokáig csodálni, ugyanis az igazi fenyő sosem volt olyan szabályos, hogy stabilan álljon a helyén, így gyakran eldőlt. Egyik évben épp a Mennyből az angyalt énekeltük, mikor a fa dőlni kezdett, rajta a sok csodaszép dísszel, amik leérkezve darabokra törtek. Ezt követően mindig kikötöztük az ablakhoz, így volt biztonságos és takarékos, mert legalább nem kellett minden évben új díszeket vennünk. Most már nem igazi, hanem műfenyő áll a lakásban, és minden évben van ádventi koszorúnk, amin hétről hétre közösen gyújtjuk meg a gyertyákat.
Jelenleg több karácsonyfa is áll otthon, van egy egész magas arany díszekkel, egy kisebb piros díszítéssel, és még a fürdőszobában is karácsonyi hangulatot teremtettünk apró kellékkel. Épp egyik nap járt nálunk Kasza Tibi, aki meg is jegyezte, hogy a nappalink egyik sarka úgy néz ki, mint a Mikulás kuckója.
Szilágyi Zsuzsa
Kislány koromban minden karácsonyt a nagymamánál töltöttünk, a mai napig szívesen emlékezem vissza azokra az ünnepekre. Hihetetlen illat lengte be a házat, együtt készítettük a szaloncukrot, színes papírokból díszeket hajtogattunk, pattogatott kukoricából hóláncot fűztünk. Nem voltak különleges és drága ajándékok, az együttlétről szólt az ünnep. Fantasztikus süteményeket sütött a nagymama, mi ezeket szépen bedobozoltuk és pakoltuk a karácsonyfa alá. A mai napig őrzök két karácsonyfadíszt ezekből az időkből. Mivel ekkor még nem voltak égősorok, gyertyákat gyújtottunk, és nagyon kellett vigyázni, hogy ne hajoljanak el, nehogy kigyulladjon a fa.
Gyermekként óriási élmény volt a csillagszóró, és a késő esti séták a ropogós hóban. Vidéken egész másként néz ki a téli táj, és a fehér hó miatt sokkal világosabb van esténként. Nálunk a közös készülődésről, közös étkezésről és játékról, az együtt töltött időről szólt a karácsony. Olyan élményeket kaptam, amiket utólag sem cserélnék el semmilyen drága ajándékért.
Egy másik kedves dolog, ami ilyenkor eszembe jut, hogy édesanyám képtelen volt titkot tartani, így mire eljutottunk az ajándékok kibontásáig, mindig tudtam, mit kapok. Korcsolya, sapka, sál vagy pulóver, mindent előre megmutatott nekem, egyedül a könyvek maradtak titokban, azokkal ott találkoztam először szenteste.
Kocsis Tibor
Mindig is szerettem a tél és a karácsony hangulatát, ezért készült a Meglepetés című dalom, hozzá pedig nemrégiben egy music videó. Vidám és vicces lett szerintem, azt üzeni, hogy ne csak szenteste, hanem az év bármelyik napján okozhatunk a másiknak meglepetést, amivel szebbé, vidámabbá varázsolhatjuk a napját. Nekem nagyon fontos a családom, az X-Faktor óta is minden ünnepet otthon, velük töltöttem, és a hétköznapokon is szakítok időt arra, hogy elutazzak hozzájuk.
Mióta a nővéremnek vannak kislányai, azóta még különlegesebb az ünnep, a gyerekek mosolya és izgalma teszi csodálatossá ezeket a napokat. Én hittem abban kisfiúként, hogy az ajándékot a Jézuska hozza, és mi is ugyanilyen lelkesedéssel futottunk be a szobába a karácsonyfához, mint most ők. Mivel évközben sokat koncertezek és járom az országot, jól esik a két ünnep között otthon pihenni és feltöltődni a szeretteim körében.