Létezik-e Mikulás? Gyereklélek a fantázia és a valóság határán

France. Paris 9th district. Printemps's Christmas shop windows in 2013

December hatodika közeledtével felmerül a kérdés, mit is gondolnak valójában a gyerekek a Mikulásról, hisznek-e benne, miben hisznek és meddig tart ez a hit. Meddig tegyünk úgy, mintha tényleg a Mikulás hozná az ajándékokat? El kell mondani az igazat, vagy fogadjuk el, hogy a gyerekek maguktól is felnőnek?

Életük első éveiben a gyerekek hisznek a mágikus lényekben, a csodákban. Világképükből következik ez a fajta logika és elemi igényük, hogy ezt meg tudják élni. Ez az igény 4 éves kor körül alakul ki, és körülbelül 10 éves korig tart. A mágikus gondolkodás hanyatlása kisiskolás korban kezdődik el, majd a gyerekek ebben a szakaszban még néhány évig bizonytalanok.

Ebben a korban még mindig szívesen hinnének a gyerekek a csodában, a csodás lényekben, ezért játékos színlelésbe kezdenek, és ezt nagyon élvezik. Bruno Bettelheim pszichoanalitikus indíttatású pszichológus szerint ebben a korban, ha a szülő el akarja mondani a gyereknek, mi az „igazság”, a gyerek azt gondolja a felnőtt irigyli tőle a szórakozást, hogy úgy tehet, mintha még mindig hinne a Mikulásban. Közben pedig örül annak is, hogy többet tud, mint amit a szülei feltételeznek róla.

Forrás: Photononstop/Daniel Thierry

Nagy Liliána gyermekpszichológus szerint jó, ha engedi a szülő a gyereknek ezt a lágy átmenetet a fantáziavilágból a valóságba. Abban a korszakban, amikor a kettő még keveredik, hagyni kell lassan lecsengeni. Hat-hét éves korban azért már kezdenek képbe kerülni a gyerekek, és kritikussá válnak. A 7 éves furcsán néz az 5 évesre, hogy ő még ezt nem tudja, pedig nem olyan régen még ő is úgy gondolkodott. Megváltozik a tudása, felfogása, de még mindig vágyik a csodára, és hinni akar benne.

Ne világosítsuk fel a gyereket túl korán

Ha túl korán erőltetik rá a gyermekre a racionalitást, azzal elnyomják a mágikus gondolkodás igényét. Ez az igény azonban a tudattalanban tovább él, és az ereje nem csökken. Megeshet, hogy serdülőkorban vagy később felnőttkorban fordulnak ezek a túl korán felvilágosult gyerekek a mágia felé és az ezotériában, kártyavetésben, asztrológiában kezdenek el hinni és igyekeznek bepótolni azt, amit fiatalabb korukban kénytelenek voltak elmulasztani - olvashatjuk Bettelheim Az elég jó szülő című könyvében.

„Hagyjuk, hogy a gyerek hadd tegye fel a maga kérdéseit, mikor megérik erre, mikor ő magától kíváncsi lesz vagy felmerül benne valami, amire aztán rá is kérdez a felnőttől. Ilyenkor igyekezzünk minél egyszerűbben, a gyerek számára érthető magyarázatot adni. Olyat, ami az adott helyzetre vonatkozik” - javasolja Nagy Liliána.

Forrás: Photononstop/Milenap

Az ünnepek valósága

A család közvetíti a gyerek felé, hogy miben hisz, és hogy éli meg az ünnepet - hangsúlyozza a gyerekpszichológus. Más lesz egy vallásos család magyarázata, és vannak olyan közösségek is, ahol egészen mélyen élik át ezeket az ünnepeket a gyerekek.

Például a Waldorf óvodákban minden évben ugyanúgy érkezik meg Szent Miklós. Máshogy néz ki és máshogy is öltözködik, mint a hagyományos Mikulás: igazi szakállas férfi kék köpenyben, ezüst süvegben és arany bottal. Aranydiót, mézeskalácsot és egy almát hoz minden gyereknek, se többet, se kevesebbet.

A gyerekek kezdetben konkrét képekben gondolkodnak, és az absztrakt fogalmak csak ennek a konkrét, képi gondolkodásnak a talaján, ebből gyökeret verve tudnak kibontakozni. Konkrét tárgyakra, személyekre és ezekkel kapcsolatban megélt intenzív érzelmekre van szükségük ahhoz, hogy később megértsék az elvont fogalmakat és azok konkrét hatását az életükre.

Joulupukki a lappföldi finn Mikulás megérkezik Budapestre Forrás: MTI/Kovács Tamás

A folyamat csak ebben az irányban működik: ha a felnőttek túl korán rákényszerítik a gyereket arra, hogy a konkrét élménytől, tárgytól eltávolodva gondolkodjon, beszéljen egy elvont fogalomról, akkor lehet, hogy soha nem fogja megtanulni, mi mindent idézhet benne elő az a dolog - részletezi Bettelheim a könyvében.

És akkor hazudjunk?

Minden felnőtt tudja magáról, hogyan jutott el a Mikulástól az „adakozás szelleméig”, a megajándékozottság örömétől az ajándékozáséig. És ebben a munkában vajmi kevés szerepe van bármilyen felvilágosító tevékenységnek.

Nagy különbség van aközött, hogy a valósággal összeegyeztethetetlen dolgot mondunk a gyerekünknek, vagy meghagyjuk őt az ünnephez kapcsolódó mágikus, titokzatos hitében, ami számára az életkorának megfelelő valóság. A gyermek pszichés fejlődésének ezt a jellegzetességét a modern lélektani vizsgálatok is igazolják, amiről korábban már írtunk.

A valós élmények által tudnak a későbbi absztrakt érzések, fogalmak felerősödni. A tényleges hagyomány, szokások később is fontosak lesznek, még felnőtt korban is. Az a lényeg, amit együtt megélnek a gyerekek a családdal vagy a gyerekközösségben.

Mikulás a gyerekek között az Országos Mikulás Fesztivál megnyitóján a Fejér megyei Nagykarácsonyban Forrás: MTI/Nagy Lajos

Aki még felnőttként sem biztos benne, hogy valójában létezik-e a Mikulás

Itt a megnyugtató válasz Francis Pharcellus Church tollából, 1897-ből.

„Olyan bizonyosan létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és az odaadás, és ezekben bővelkedünk, ebben bontakozik ki az élet szépsége és valódi örömei. Milyen sivár is lenne a világ, ha a Mikulás nem létezne... Nem lenne gyermeki hit, sem költészet, sem ábrándok, hogy elviselhetővé tegyék a létezést. Nem lenne örömünk, csak az érzeteink és amit a szemünkkel látunk. Az örök fény, amivel a gyermekkor betölti a világot, kihunyna. Hála Istennek ő örökké élni fog. Ezer, tízezer év múlva is élni fog, és boldogságot hoz a gyermeki szívbe.”

Források:

Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, 2003. (Cartaphilus Kiadó) 356-387

Church P. F., 1897. http://www.nydailynews.com/opinion/yes-virginia-article-1.1556978

Mérei Ferenc- V. Binet Ágnes: Gyermeklélektan 2006. (Medicina Könyvkiadó Zrt.)

Nagy Liliána pszichológus