Nincs is jobb, mint kimerészkedni a szűz hóba

Szűz hóban elsőként lépni, majd elterülni benne – hihetetlen érzés, érdemes kipróbálni

Ha beköszönt a tél, az embernek az alpesi szabadidős sportok említése kapcsán általában a síelés ugrik be. Aki járt már ilyenkor hegyen, az tudja, milyen érzés mélyet szippantani a metszően friss reggeli levegőből, esetleg gyönyörködni a ratraknyom barázdáján megcsillanó napfényben: szabad és felemelő. Nos, ugyanez az élmény egyéb téli sportokkal is megszerezhető; csak ki kell próbálni őket.

Amint havas lett a hegy, régebben egyértelműen a sípályákat vettem célba. Mára már más a helyzet; felfedeztem ugyanis olyan lehetőségeket, amelyek legalább akkora, ha nem nagyobb élvezetet okoznak nekem a téli hegyen. Éspedig azért, mert egyrészt elkerülhető velük a tömeg, másrészt a havas környezet élménye a maga érintetlenségében élhető át; olyan tempóban és olyan intenzitással, ahogy épp jól esik.

Az a bizonyos érintetlen hegyi hangulat Forrás: Németh Sarolta

Az off-piste (azaz pályán kívüli) kalandlehetőségek tárháza végtelen: ilyenek például a téli túra és hegymászás, a jégmászás, a túrasízés, a hótalpazás, vagy a freeride sízés. Ezek közül mindenki találhat magának kihívást az igényeinek és a felkészültségének megfelelően. Nekem mindenesetre két nagy kedvencem a hótalp és a téli túra.

Frissítő kardioedzés – felfelé a hegyoldalon Forrás: Gólya István

Ezt is csak körültekintően – alapok a hegyen

Ahogy a sípályának is megvannak a maga közlekedési szabályai, téli körülmények között sem árt ismerni a hegyen való mozgás alapfeltételeit, még ha egy kijelölt turistaúton való tartózkodásról is van szó. Sosem lehet tudni ugyanis, lesz-e rá szükség. Ez pedig fokozottan igaz a szűz havas, jelöletlen területekre.

A rendszeres téli túrázóknak érdemes előbb-utóbb elvégezniük olyan speciális képzéseket, mint például téli magashegyi tanfolyam, vagy a túrasí - és lavinaismereti tanfolyam, de a veszélyekkel jó, ha a kevésbé gyakorlott turista is tisztában van. Mindent még akkor sem tud az ember, ha tanult ezek kezeléséről, adott esetben viszont talán jobban el tudja kerülni a bajt, vagy gyorsabban reagál a vészhelyzetben. A túra nehézségétől függően azonban mindenképp ajánlatos felkészülten elindulni.

Érdemes például tájékozódni valamelyik helyi oldalon (Ausztria esetében ez lehet a www.wetter.at vagy www.bergfex.com), mert akár óránkénti bontásban is lehet látni az előrejelzést. Ennek ismeretében biztonságosabban lehet tervezni a túra hosszát és elpakolni a szükséges felszerelést. Hasznos lehet az is, ha tudja az ember, hogy az adott területen van-e érvényben lavinaveszély; erre az osztrákoknál például külön oldalt is szerkesztenek: www.lawinen.at (az 1-es és a 2-es még alacsonynak számít, magasabb számnál /3-5/ nem jó elindulni). Téli körülmények között a hegyen lehetőleg legyen a zsákban lavinafelszerelés (lapát, szonda és jeladó) – és nem csak a sajátban, hanem a társéban is, mert bármelyik félnek szüksége lehet a másik segítségére.

Az eltemetett lavinajeladó keresése a téli magashegyi tanfolyamon Forrás: Németh Sarolta

Tappancsok a havon kezdőknek és haladóknak

Az egyik rendkívül szórakoztató és egyben nagyon egyszerű téli sport a hótalpazás. Hogy miért? Mert nem igényel speciális tudást, hiszen tulajdonképpen csak a gyalogolni kell; egy hótalp a bakancs alá, és már indulhat is a túra. A toldalék könnyen megszokható, pusztán arra érdemes figyelni, hogy az ember kellő távolságot tartson a lábai között. Ez a szerkezet a havon tart, még azokon a szűzhavas területeken is, ahol egyébként már nyakig, de legalább derékig besüllyedt volna a túrázó.

Hótalpat most már a legtöbb aktív túrát hirdető irodában, illetve síszervízben is lehet kölcsönözni (külföldön mindenképpen). Ha pedig valaki venni akar, 25-35 ezer forintért megalapozhatja a téli túrák különlegességét (összehasonlításképpen: egy strapabíróbb sífelszerelés a léc, a kötés és a bakancs vásárlásával számolva kb. 200-250 ezer forint).

Ami – a szimpla téli túrákhoz hasonlóan – a hótalpazásnál is alapfelszerelés, az a túrabot, a vízálló (pl. Goretex-es) bakancs, és a kamásli (ezt húzzuk rá a bakancsra és a nadrág alsó szárára, hogy ne menjen be a víz a cipőbe). Szükség van persze a téli ruházatra, ami – a síeléshez hasonlóan – jó, ha réteges; annál is inkább, mert hótalppal a felfelé menet elég izzasztó tud lenni.

Hótalp nélkül akár derékig is süllyednék a szűzhóban Forrás: Gólya István

A hótalpazás szinte bárhol űzhető; turistaúton és a sípálya mellett is, de az igazi élmény a jelölést elhagyva az érintetlen szűzhóban trappolni vele. Ez a sport egyébként – a gyalogláshoz hasonlóan – bárki számára nagyon egészséges: kíméletesen mozgatja át az ízületeket, és minden testrészt fitté tesz. Aki pedig – haladóbb szinten – más sportágakkal is együtt szeretné űzni, az csak felcsatolja a zsákra a tappancsokat, és már veheti is elő a hágóvasat, vagy a túraléceket.

Néhány hasznos tipp a téli öltözködéshez

Ha az ember gyakran jár télen a hegyekbe, netalán több napra is, érdemes beszereznie olyan strapabíróbb speciális rétegruházatot, amelyben jó eséllyel lesz része kellemes élményekben zordabb körülmények között is. A technikai ruhadarabok nem olcsók; cserébe viszont hasznosak, és egyszer kell megvenni őket. Néha pedig remek akciókat lehet kifogni egyes túraboltokban, vagy akár nagyobb áruházakban is.

A téli magashegyi öltözködésnél a felsőtestre öt-hét fontos réteg ajánlott: először is egy ujjatlan vagy rövid ujjú technikai aláöltözet, amelynek feladata a bőr szárazon tartása és az izzadtság elvezetése. Erre jön egy vékonyabb, úgynevezett microflees hosszúujjú, aztán egy vastagabb polár. Arra egy softshell kabát (lélegző és vízlepergető), durvább eső meg metsző szél esetén pedig a technikai esőkabát (10-20 ezer milliméteres membránok által biztosított vízállósággal). Tartalékban – hideg időre számítva – jó, ha van az embernél egy (egyébként kicsire összegyömöszölhető és nagyon könnyű) pehelykabát is; ezt persze az esődzseki alá is fel lehet venni. Plusz jó szolgálatot tud tenni adott esetben egy polármellény is.

Alsótestre ajánlott egy aláöltözet (a merinoi gyapjú például tökéletesen melegen tart), aztán egy softshell-nadrág, ami szintén lélegző és vízlepergető, illetve jó, ha van egy héj- vagy esőnadrág (ezekből van már olyan, amit oldalt le lehet cipzárazni – így nem kell vesződni a fel-és leöltözködéssel).

A technikai öltözetek akár 5-10-15 évig is használhatók (az enyéim például még nem mentek tönkre, pedig strapálom őket); az egyetlen, amire figyelni kell, a mosás: a tisztításhoz általában speciális mosószer szükséges, hogy ne menjen tönkre az anyag.

Köteles biztosítás a meredekebb szakaszokon Forrás: Németh Sarolta

Hágóvas és jégcsákány, azaz hegymászás télen

A nyáron zöldellő magas gerincek és kopáran feltörekvő hegycsúcsok télen is rengeteg élménnyel kecsegtetnek, hiszen a mozgás és a látvány marad – csak éppen hideg és jó eséllyel fehér köpeny a köret hozzá. Meg persze azok a hegyi körülmények, amelyekkel érdemes számolni ahhoz, hogy jól sikerüljön a túra.

A hegymenet a friss levegőn remek kondíciót ad, és minden porcikát átmozgat – hát még ha közben minden lépésnél térdig süpped az ember a hóban. Érdemes ezért figyelni arra, hogy réteges legyen az öltözködés; megálláskor vagy lefelé jövet ugyanis kimelegedve könnyen meg lehet fázni.

Forrás: Németh Sarolta

A téli magashegyi – főleg a szűzhavas és meredekebb – túrák alapfelszerelése a hágóvas és a jégcsákány. A hágóvas az a bakancsra köthető fémfogas talp, amely biztonsággal megtart a meredek és a csúszós részeken (ilyen előfordulhat egy jelölt úton is), a hegyes végű jégcsákány (hágóvassal együtt) pedig meg- vagy kicsúszáskor, illetve a felfelé menet során segít. Ha van jégcsákány, nem szükséges a túrabot, de kényelmesebb néha tereptől függően váltogatni őket.

Ezek használatának megtanulása nem bonyolult, de gyakorlást igényel. Megéri, mert hihetetlen élményeket lehet átélni a hegyek hóbirodalmában. Az eszközök két- háromezer forintért kölcsönözhetők, de aki sokat használja őket, annak érdemes beruháznia: egy hágóvas átlagosan 30-60 ezer forint közötti összeg (márkától és típustól függ – van belőle kötözős, vagy profibb félautomata, illetve automata), a jégcsákány pedig – szintén márka és technikásság szerint – minimum 30 ezer forint körül van.

A túrázás szintén összeköthető más téli sporttal is. Sőt, sokszor alapfeltétel is, hiszen például a mászó- vagy túrasíútvonalakban sokszor van hágóvasas rész.

Szűz hóban elsőként lépni, majd elterülni benne – hihetetlen érzés, érdemes kipróbálni Forrás: Gólya István

Ezekben a sportokban az a jó, hogy mindenhol lehet űzni őket. Itthon és külföldön, dombon és hegyen (részemről inkább itt), csak hó kell hozzájuk. És bár még csak nemrég volt nyár, el is kezdtem várni az igazi havas telet. Annál is inkább, mert a hótalpazás meg a téli túra mellett idén meg szeretnék tanulni túrasízni és sífutni is.