Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Minden évben elsütjük, hogy az adott karácsonyra jó vétel egy új tévé, mert a tavalyi áron nagyobb és jobb készüléket vehetünk, mint az előző évben. Ez alapvetően az idén is így van, meglepő módon most pont a drágább csúcsmodellekre áhítozók dolga a legnehezebb.
Nem szánna sok pénzt egy tévére? Nem probléma, hetvenezer forintért már 32 colos, full-HD-s LCD-tévéje lehet. Ennél olcsóbban kisebb felbontású alapmodellek, illetve tévéfunkciós monitorok kaphatók. A utóbbiakat a beépített hangszórókat, tévés csatlakozók és a mellékelt távirányító alakítja televízióvá, emellett általában az antennával fogható digitális tévéadás vételéhez szükséges modult is tartalmazzák. Ez utóbbi egyébként az összes itthon kapható lapostévé része – de ha kábeltévét vagy IPTV-t használ, akkor nincs rá szüksége.
Nyolcvanötezer forintért már egy 40 colos full-HD tévéje lehet alapszintű képjavító funkciókkal (a magyar vásárlók körében ez a méret most a legnépszerűbb), százezerért pedig már bőven haza lehet vinni egy 42 colos tévét is. Ekkora tévék a legtöbb magyar otthonban már elegendőek házimozizásra. Ha ez sem lenne elég, százötven-százhatvanezer forintért már ötvencolos LCD-tévét vihetünk haza, ha az extra funkciókat nem tartjuk fontosnak.
Egy sor tévé paraméterei között megtalálható a több száz hertzes frissítés, ez gyakorlatilag olyan képjavító funkciót jelent, ami abban segít, hogy a gyors jelenetek ne mosódjanak el. Erre leginkább annak érdemes költenie, aki gyakran néz sportközvetítéseket, ott ez kifejezetten jól jön, filmeknél azonban kevésbé van jelentősége.
Már jóval százezer forint alatt is vehetünk okostévét, de a komolyabb tudású típusok néhány tízezer forinttal drágábbak. Ezek tudása ugyan hasonló, de egyáltalán nem azonos – derült ki gyorstesztünkből, amit az LG, a Samsung és a Sony okostévéivel végeztünk.
Mindhárom tévében van beépített wifi, nem kell kábelt húzni hozzájuk az internet eléréséhez. Beépített médialejátszóik a pendrive-unkon lévő filmek közül a legtöbb népszerű formátummal elboldogultak, még a hangsávokat és a feliratokat is lehetett választani bennük. Egy ilyen tévéhez tehát már nem szükséges külön lejátszót venni.
Az okosfunkciók ugyan nagyon hasonlóak, de az egyes gyártók felületei eléggé eltérnek egymástól. A 145 ezer forintos Samsung tévéhez alapból jár, a 110 ezer forintos LG-hez külön lehet megvenni a Nintendo Wii konzolhoz hasonló mozgásérzékelős távirányítót. Ezzel sokkal kényelmesebb az okosfunkciók használata, mivel elég rámutatni az egyes gombokra, nem kell hosszasan nyomogatni őket. Az ilyen szuper távirányítók tudása sem azonos: az LG-nél például a beépített mikrofonba magyar szavakat is mondhatunk a YouTube-on való kereséshez, míg a Samsungnál a hangfelismerés csak angolul működik, és csak olyan funkciókat lehet elérni róla, mint a videobemenet váltása vagy a kikapcsolás.
Mindhárom tévéhez egy sor teljesen haszontalan alkalmazás, béna játék érhető el, viszont az LG-re és a Samsungra például elérhető az HBO átalánydíjas filmszolgáltatása, a Go applikációja is. A Samsungra az Origo TV GO tékája is letölthető, és a két koreai készüléken magyar hírportálok alkalmazásai is megtalálhatók. Összességében az okostévé a jó médialejátszó, illetve az online videók lejátszása miatt éri meg, egyes tévéken viszont például Skype-ot is lehet használni a készülékhez megvehető kamerával. Mivel gyakorlatilag nem kérnek érte felárat, igazából nem szól semmi az okostévé vásárlása ellen.
Először tavaly nyáron próbáltunk ultra-HD felbontású tévét: egy ilyen készülék a full-HD-nál négyszer nagyobb felbontást kínál, akkor viszont még elérhetetlen volt az ára. Idén a technológia már barátságosabb áron elérhető, egy ötvencolos ultra-HD-s tévé ára nagyjából 350-360 ezer forinttól indul. Egy hasonló tudású, de full-HD-s modellért ötven-hetvenezer forinttal kevesebbet kérnek el.
Az ultra-HD tévékkel az a legnagyobb gond, hogy gyakorlatilag nem lehet beszerezni hozzájuk ilyen minőségben készült filmeket. A YouTube-on ugyan van egy csomó demófelvétel, de ezek még a leggyorsabb kábelneten is lassan töltődnek be, ami jól jelzi, mennyire kiforratlan a technológia. Miért érdemes ilyen tévét választania bárkinek? Mert elvileg idővel ilyen óriási – 8,3 megapixeles – felbontásban élvezhetjük majd a filmeket, még élesebb, élethűbb formában.
A gyártók már legalább egy éve ígérik az ultra-HD forradalmát, de ez még tőlünk nyugatabbra sem jött el, a magyar tévéadók közül is csak mostanság váltottak hagyományos HD-felbontásra a nagyobb csatornák. Egy ilyen tévén azért jól mutatnak a full-HD-s filmek – például Blu-rayről –, de egy hagyományos DVD vagy egy normál felbontású tévéműsor már nagyon csúnya lehet rajtuk épp a kiemelkedő képminőség miatt. Az ultra-HD felbontást még a jelenlegi legújabb játékkonzolok – az Xbox One és a Playstation 4 – sem tudják kiszolgálni játékokkal, bár ezek legalább idővel az ilyen filmek lejátszására képessé tehetők.
Ha valaki ilyen szupertévé vásárlására szánja rá magát, annak érdemes legalább arra figyelnie, hogy a készüléken legyen HDMI 2.0 csatlakozó, erre ugyanis szükség lesz az ultrajó felbontású adáshoz. Azért van némi rizikó egy ilyen vásárlásban: ki tudja, pontosan milyen készülékre lesz szükség majd az ultra-HD-s tévézéshez? Lehet, hogy valamilyen apró paraméter miatt nem fogunk tudni szuperminőségben tévézni?
Mindent ural az LCD
Évekkel korábban az LCD- és plazmatévék fej-fej mellett haladtak, mostanra azonban az előbbi győzedelmeskedett. Az LCD-khez képes a plazmatévék kínálata a töredéke, azt is inkább szakboltokban lehet fellelni, pedig az utóbbi technológia a mozifilmeket nézők számára egy jól elsötétített szobában még mindig jó alternatíva a képminőségben. A plazmatévék utódja lesz az OLED-tévé, ezt azonban hiába keressük az olcsó készülékek között, nagyjából 800 ezer forintot kell szánni rá, ha ilyen modellt szeretnénk. Előnyei közé tartoznak a természetes színek, a szupervékony kivitel: gyakorlatilag egyesíti az LCD-k és a plazmák előnyeit.
