Gyakran mondjuk a nagy testű, édes tokaji borokra, hogy karácsonyi, ünnepi italok, és sajnos él még a rossz szokás, hogy a klasszikus aszúk kommersz, gejl képviselőit napfényes polcokon tartogatjuk a téli ünnepekre. Hogy aztán akkor se bontsuk fel őket, és még egy évig porosodjanak a polcon, a nippek és horgolt terítők között.
Két jó tanács a szakértőktől: Azonnal dobjuk ki az ilyen régi palackokat, és felejtsük el az ízüket.
Legfeljebb a jó minőségű, 6 puttonyos tételeket őrizgessük a spájz hűvös félhomályában elfektetve,
minden mást felbonthatunk akár egy hétköznap estén is.
Tokaj elismert borászai egyként állítják, hogy az 5 puttonyos a mindennapok itala, viszont egy-egy remekbe szabott 6 puttonyost mégiscsak ünnepi gyertyafény mellett kell felbontani. Miért ne tennénk helyben, a borvidéken?
Mi is az a tokaji aszú?
A tokaji aszú alapját a Magyarországra jellemző szőlőfajták adják, amelyeket a helyi, egyedülálló klimatikus viszonyoknak köszönhetően a jó évjáratokban megtámad a nemes penész. A penész, a botrytis cinerea hatására a szőlőbogyók töppedni kezdenek, egyre több vizet veszítenek, így a gyümölcs cukor- és tápanyagtartalma, íze koncentrálódik.Aki a karácsonyi időszakban elmenekül az otthonából, egészen biztosan békére, nyugalomra vágyik. Jó esetben szeretne végre csak a párjára, a családjára, esetleg önmagára koncentrálni, annyira, hogy még az internetről is képes lemondani. Szerencsére Tokaj-Hegyalján az aszúhoz és az ideiglenes önkéntes száműzetéshez is minden adott.
Van itt például egy kis kétszáz fős falu, ahová nem ér el a térerő és a mobilnet, ahol összesen hét gyerek tanul az általános iskolában, ahol a polgármester is készít bort, és ahol talán intenzívebben élnek az ünnepi hagyományok, mint bárhol máshol az országban.
Komlóska egy ruszin-magyar falu Miskolctól 70 kilométerre.
Írásos emlékek szólnak róla és váráról már az 1300-as évekből. A ruszin telepesek a 18. században vitték oda nyelvüket és kultúrájukat, ma már csak a helyiek 18 százaléka vallja magát ruszinnak.
Komlóska lakosai ragaszkodnak a történelmükhöz, és mivel ruszin faluról és abban ruszin iskoláról, illetve művelődési házról van szó, ruszin hagyományaikhoz is. A helyiek karácsonykor savanyú káposztás szárított vargányalevest esznek, a pörkölt is szárított gombából készül.
Bobajkával, a mákos guba kelt tésztás, tömény alternatívájával kínálják egymást,
amelynek errefelé savanyú káposztás, túrós és mákos változata is van. Adnak hozzá fekete borsos forralt bort is, a vacsora és az éjféli mise után, a kántálás közben.
Mert itt nem betlehemezés járja, hanem kántálás. A falu alvége énekelve indul a felvég felé, és minden rokon vagy barát házánál megkérdezi: Szlebidno Boha chvalété? A válasz: Szlebidno! Ma már nem mindenki beszél ruszinul, ezért ők magyarul kérdezik, hogy szabad-e az Istent dicsérni. Aztán vincsuválnak, vagyis jókívánságokat mondanak egymásnak.
A betlehemezés csak a majdnem százéves görög katolikus templom éjféli miséje után indul.
De itt ez sem olyan, mint az ország többi részén. A betlehemező gyerekek mellett néhány öreg is végigjárja a település lényegében egyetlen utcáját. Ők báránybőrből készült szőrmébe öltöznek, kolompot és láncokat csörgetnek, és bunkós botjukkal lábon, süvegükkel pedig fejbe kólintják az útjukba kerülőket. A gyerekek békésen, csengőszóval és énekkel adják a hátteret, és ahol előre megbeszélték, ott bebocsátást kérnek.
Hogy ennek részesei lehessünk, elég, ha szállást találunk a közelben. Mondjuk, ez nem lesz egyszerű, a falu legfőbb szállásadója, a Sólyomvár az ünnepen nem fogad vendégeket.
Bezzeg a borvidék wellnesshoteljei felkészültek a rohamra. Ez aztán vagy jön, vagy nem. Mindenestre honlapjukon tokaji borkóstolót és kandallót ígérnek, persze jacuzzival. A maga módján autentikus, remélhetőleg jó minőségű borokat kap a vendég.
Érdemesebb talán olyan szálláshelyet választani, amelynek történelme van,
esetleg már a neve alapján tudjuk, hogy jó bort is kapunk.
Ilyen lehet a mádi Barta Pincéhez tartozó Rákóczi-Aspremont Kúria, amelyet idén elképesztően szépen felújítottak. Mád település 1700-tól a Rákócziak kezében volt, ez a Kúria II. Rákóczi Ferenc sógorának, Aspremont herceg családjának a háza volt. 1755-ben épült barokk stílusban, de pontos története az '56-os zavargások közben, a levéltárt ért támadás miatt elveszett.
Még most, a felújítás után is felbukkannak az eredeti padlók, a mennyezetfestés, néhány 18. századi ablaküveg, sőt előkerültek a 16. századra jellemző reneszánsz építészeti jegyek. A pincészet Facebook-oldalára már felkerült néhány kép.
Az épület vendégházként is üzemel, három exkluzív lakosztállyal. A Barta Pince Hegyalja egyik legkiválóbb borászata, butikborászat egy első osztályú területről. Persze
itt lakni és inni nem lesz olcsóbb, mint karácsonyi ajándékokat venni az egész családnak.
Alternatívája lehet a Gróf Degenfeld Kastélyszálló. Nem azért, mert olcsóbb, hanem mert ez is első osztályú szőlőbirtok, és az épületnek is lenne mit mesélnie.
A német-magyar származású Degenfeld grófi család visszaállította a 19. századi hangulatot
antik bútorokkal, velencei csillárokkal, korabeli festményekkel.
Miért? Talán mert azóta fontos szereplői a borvidéknek, kisebb-nagyobb megszakításokkal. De leginkább azért, mert a kastélyszálló épülete az 1850-es évek második felében épült, királyi parancsra. Akkor vincellérképző volt.
Degenfeldékhez kapcsolódik egyébként a borvidéki látképet több helyről is markánsan meghatározó kápolna. Az Avilai Szent Teréz nevét viselő kápolnát gróf Grassalkovich Antal építette Dreese Gottfried mesterrel 1749-50-ben, Mária Terézia tiszteletére, hálából adományaiért. Felmászni egy havas dűlőn álló, szépen felújított kápolnához, ez aztán igazi karácsonyi élmény. De akinek ez kevés, útközben nézegetheti a borkészítés témájú tanösvényt és a kőzetbemutatót.
Ha végre esne a hó, itt szinte bármelyik lejtőn szánkózhatunk. A helyi borászcsaládok szebb teleken beszánkóztak minden lankát.
Az ország legészakibb települése, Abaújszántó határában, a Sólyom-hegy oldalában kis sípályát is találunk.
Mindössze 250 méter, de korrekt, esténként kivilágítják. Abaújszántón egyébként már az ötvenes-hatvanas években síeltek, versenyeket is tartottak. A jelenlegi pálya a nyolcvanas években készült. Ma is működik itt síiskola, 2-3 nap alatt tuti megtanulhatunk alapszinten siklani.
Sátoraljaújhelyen, a Zemplén Kalandparkban négy évszakos és műhavas pálya is van. Előbbi az ország leghosszabb és legszélesebb műanyag sípályája, utóbbinak pedig fekete, piros és kék szakaszai is vannak. Ha a biztonságra hajtunk, maradhatunk a hófánkos csúszkálásnál. Ha pedig melegre vágyunk, akkor menjünk inkább a szerencsi fürdőbe ázni.
Arról, hogy milyen éttermeket kötelező végigennie egy Hegyalja-túrán, már korábban írtam. Egyébként nagyjából ennyi.
Hegyalján nem hemzsegnek a karácsonyi programok,
békében átadhatjuk magunkat a történelemnek, a helyi szokásoknak vagy a szép aszúknak.
Karácsonykor a nemrég felújított tokaji színház, és valószínűleg a vadiúj Világörökségi Bormúzeum is zárva lesz, az interaktív és nyitva tartási idő szempontjából is korszerű mádi Aszúházban még reménykedhetünk. A pincészetek pihennek, ilyenkor még Szepsy István sztárborász is csak a családjával sétálgat a dűlőkben.
Az egyik utolsó közösségi megmozdulás a hónap második vasárnapján a Tokaj-Hegyalja Piac, ahol ilyenkor fenyőrügy teát érdemes inni. Ezenkívül december 18. és 20. között a tállyai Oroszlános Borvendéglőben barkácsolhatunk és gesztenyézhetünk. Lesz koncert, irodalmi est és borlovagavatás. 20-án a Tarcali Arany Vasárnapon a kulturális egyesülettel kóstolhatunk helyi ételeket és borokat, miközben ősi mesterségekkel ismerkedünk.
Aztán egészen január 6-áig, vízkeresztig nagy a csönd. Helyi szokás, hogy ilyenkor a görög katolikus szőlősgazdák szentelt vízzel hintik meg a szőlőtőkéiket az éves jó termés reményében, miközben a család otthon már a karácsonyfát bontja. Remélhetőleg az otthon ünneplők sem akkor teszik majd vissza a polcra a 20 éves 3 puttonyost, hanem tényleg felbontottak egy isteni 6 puttonyost 24-én.