Erőszakszervezetek és politika 1956-ban

Részletek Horváth Miklós "1956 hadikrónikája" című könyvéből (1.)

Az erőszakszervezeteknek 1956-os forradalomban játszott szerepe megértése érdekében - ha vázlatosan is - szólni kell a fegyveres erők és testületek állapotáról, szervezetéről, be kell mutatni az ezeken a szervezeteken belül a forradalmat megelőző időszakban végbement - a forradalom alatti tevékenységükre és magatartásukra ható - főbb folyamatokat.

A Magyar Népköztársaság fegyveres erői közé a vizsgált időszakban a Magyar Néphadsereg és a Belügyminisztérium által felügyelt és irányított Határőrség tartozott. A BM alárendeltségébe a Határőrségen kívül - mint fegyveres testületek - az államvédelem központi és területi szervei, az ugyancsak államvédelmi szervnek minősülő Belső Karhatalom, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtás országos szervezete, a tűzrendészet és a légoltalom tartoztak.

A Magyar Dolgozók Pártja az erőszakszervezeteket ebben az időszakban is igyekezett a legszorosabb ellenőrzése alatt tartani. A pártirányítás kiterjedt az erőszakszervezetek - így hadsereg - életének, tevékenységének minden területére. Az irányítás és ellenőrzés fentiekben vázolt rendszeréből egyenesen következett, hogy a vezetés és a társadalom működése "zavarainak", az úgynevezett torzulásoknak a hatásai az erőszakszervezetekben is azonnal megjelentek. Az "ötvenes évek" - társadalom egészét súlytó - torzulásai, törvénytelenségei, a személyi kultusz az erőszakszervezetek fejlődésére, tevékenységére is jelentős hatást gyakoroltak. A népgazdaság lehetőségeit messze meghaladó hadseregépítés, fejlesztés amellett, hogy akadályozta, befolyásolta a kommunista párt által megfogalmazott társadalmi célok elérését, egy sor, az erőszakszervezetek életét, működését is károsan befolyásoló tényező forrásává vált.

A hadsereg forradalom alatti tevékenységét - több más tényezővel egyidőben -jelentősen befolyásolta, hogy 1956-ban is folytatódott az átszervezés és ezzel összefüggésben a létszám csökkentése. A katonai szervezetek közül - az 1956 őszi átszervezésre kiadott "Szervezési Intézkedés" végrehajtása következtében - változatlan állapotban csak egy maradt. A leszervezésre ítélt katonai szervezetek felszámolását a vizsgált időszakban még nem fejezték be, és a megmaradt ezredek közül sok ezekben a napokban került másik hadosztály irányítása alá. A hadsereg alkalmazását a fentieken túl korlátozta az is, hogy az állományváltás megkezdődött, a leszerelést a legtöbb alakulatnál végrehajtották, de az újoncok behívására még nem került sor. Így egy-egy ezred létszáma - 5-600 fő - alig volt több, mint egy feltöltött zászlóaljé.

Miután Budapesten a karhatalmi szolgálat a katonai tanintézetekre - az akadémiákra és a tiszti iskolákra - épült, ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy tiszti iskolákban a végzős növendékek avatását végrehajtották, a frissen avatott tisztek a szabadságukat töltötték, a szolgálati helyükre még nem vonultak be, és a forradalmat közvetlenül megelőző időszakban az akadémiákon és a tüzéralakulatoknál is nagy szabadságolás volt.

A tisztikar életviszonyai nagymértékben hatottak a szolgálati feladatok ellátásának színvonalára. A tisztek többsége minden évben más beosztásba és más helyőrségbe került, és megközelítőleg húsz százalékuk élt külön a családjától. Ez is a magyarázata annak, hogy különösen az alacsonyabb rendfokozatú tisztek jelentős része a tiszti pályát nem tekintette hivatásnak és sokan kérték a leszerelésüket.

A tiszti állomány körében kialakult elkeseredést fokozta az elhárító szervek gyakran önkényes eljárása, mely sok esetben a parancsnokok tekintélyének lejáratásához is vezetett. Ebben is keresendő a hadseregen belül is általánossá váló Államvédelmi Hatóság-ellenes hangulat és magatartás gyökere. A bajokat tetézte a következetlen és lelkiismeretlen káderpolitika, amely a hadsereg tisztikarának csaknem minden rétegében komoly elégedetlenséget szított.

A Magyar Néphadsereghez hasonlóan a válság jelei folyamatosan érzékelhetők voltak a belügyi szervezetekben is. A rendőrök többsége - egy későbbi értékelés szerint - elégedetlen volt helyzetével, anyagi ellátottságával és megbecsülésének színvonalával, ezért szimpatizált a többi elégedetlenkedővel. A kormány folyamatosan ingadozó politikája megingatta a rendőrség személyi állományát. A felső vezetés helytelen módszerei kiölték az önállóságot, a kezdeményezőkészséget, a keménységet, bátorságot, a becsületességet. Az alacsony fizetés és a megbecsülés alacsony színvonala miatt jóérzésű emberek nem szívesen léptek be a rendőrség kötelékébe.

A karhatalmi kiképzés színvonala alacsony volt, de nem volt sokkal jobb a helyzet Belső Karhatalom alakulatainál sem, a karhatalmisták a forradalmat megelőzően a tömegoszlatást nem tanulták, ilyen célú kiképzés a zászlóaljnál és általában a karhatalmi zászlóaljaknál nem folyt, hanem a területzárásra, kutatásra, bekerítésre és járőrözésre készültek fel. A laktanyán kívüli védelemre sem kaptak kiképzést, de a fegyveres csoportok felszámolásával kapcsolatos kiképzés a karhatalmi zászlóaljak részére kötelezően elő volt írva.

Nem utolsó sorban szólni kell a Magyarországon állomásázó szovjet csapatokról is. Az 1955 szeptemberében Magyarországon felállított szovjet Különleges Hadtest állományába kettő - a 2. és 17. - gépesített gárdahadosztály, a 195. vadászrepülő, a 177. bombázórepülő hadosztály, a 20. pontonos hídász ezred, valamint légvédelmi, fegyvernemi és más szakcsapatok kerültek. A Különleges Hadtest rendeltetése: a magyar csapatokkal együttműködésben az osztrák határ lezárása, védelme, a szovjet csapatok kivonása esetén a közlekedési útvonalak biztosítása volt. A hadtest a Vezérkar útján a szovjet fegyveres erők miniszterének volt alárendelve.