Rákosi elismeri felelősségét...

 

Minden diktatúra sajátja a megfélemlítés, a tömeges erőszak. Így volt ez a Rákosi-rendszerben is. Ebben is a szovjet példát követte a magyar pártvezetés. Sztálin halála után azonban az új szovjet vezetés az addigival ellentétes irányú nyomást gyakorolt Magyarországra. Most azt várták el, hogy - a Szovjetunióhoz hasonlóan - nálunk is kezdetét vegye a törvénysértő perek felülvizsgálata.

A kedvező irányú folyamat elindult, de az ügyek felülvizsgálata, a rehabilitáció vontatottan haladt előre. Kétségtelen, hogy valamennyi konspirációs per és hasonló egyéb törvénysértés közül a Rajk-per volt a legkényesebb. Nem csak azért, mert Rajk Lászlót és három társát kivégezték. E pernek fontos nemzetközi vonatkozása is volt; hiszen Rajk és társai perében közvetve Jugoszlávia és annak nagy nemzetközi tekintélyű vezetője, Tito is a vádlottak padjára került, mint "nemzetközi imperializmus kiszolgálója".

Az 1953 előtti tömeges törvénysértések felülvizsgálatának újabb lendületet adott az SZKP XX. kongresszusa, ahol a két világrendszer békés egymás mellett élésének elfogadása mellett legalizálták a szocializmus építésének többféle lehetőségét.

Hruscsov élesen bírálta a személyi kultuszt, és felszólította a kommunista pártok vezetőit a koncepciós perek feltárásának meggyorsítására. Rákosiék viszont tovább folytatták halogató taktikájukat ezen ügyek felülvizsgálatát illetően. A Rajk-ügyben való "ködösítés" azonban egyre kellemetlenebbé vált a moszkvai vezetésnek, mivel a Szovjetunió és Jugoszlávia közeledéséhez szükség lett volna a magyar-jugoszláv viszony rendezésére is. Ennek útjában éppen Rákosi állt, aki annak idején nemcsak élen járt a Tito-ellenes kampányban, hanem közvetlenül részt vett a Rajk-per megtervezésében és kivitelezésében. Ráadásul a magyar párton belül is éles feszültségek forrása volt a Rajk-ügy lezáratlansága. Egyre többen és nyíltabban követelték, hogy járjanak végére a szimbolikus jelentőségű ügynek.

1955 novemberében már megszületett a Rajk Lászlót rehabilitáló határozat, ezt azonban nem hozták nyilvánosságra. Rákosi Mátyás szovjet nyomásra végül az 1956. május 18-i budapesti pártaktívaülésen ismerte el saját felelősségét. Elsősorban persze azért, amiért elmaradt az Államvédelmi Hatóság munkájának megfelelő ellenőrzése. Továbbra is "Péter Gáborra és bandájára", majd egyre inkább Farkas Mihályra próbálta hárítani az elkövetett bűnök terhét.
Mint utóbb kiderült, ez volt Rákosi utolsó magyarországi nyilvános szereplése, mivel két hónap múlva az MDP KV július 18-21-i ülésén - a szovjetekkel való előzetes egyeztetés alapján -, felmentették első titkári tisztsége alól.

(Forrás: Krónika 1956; Kossuth Könyvkiadó RT., 2006.)