Negyven év után újra virágzik a Duna

Négy évtized után idén már másodjára rajzanak a kérészek a Duna fölött, mert végre kellően tiszta a folyó. A közvilágítás viszont halálos csapda az este repülő ritka rovaroknak. 

Rég nem volt olyan tiszta a Duna vize, mint az utóbbi pár évben, vagyis látható eredménye van a Duna-menti országok, önkormányzatok és cégek környezetvédelmi akcióinak. A Duna budapesti szakaszán 2012-ben a legfontosabb természetvédelmi esemény a dunavirág (Ephoron virgo) nevű védett kérészfaj tömeges megjelenése volt, amire a vízszennyezések miatt közel negyven éve nem volt példa.

Idén augusztus 19-én Tahitótfalunál ismét sikerült megfigyelni a tömegrajzást, és ennek alapján okkal remélhetjük, hogy a dunavirág újra megtelepedett a magyarországi Duna-szakaszokon.

Így rajzik a dunavirág egy dunai hídlámpa fénykörében Forrás: Kriska György

A látványos jelenséget a következő két hétben lehet megfigyelni Forrás: Kriska György

A vízben az elmúlt évtizedekben főleg a szerves eredetű szennyezés miatt nem élt meg ez a kérészfaj, de az sem kizárt, hogy a nitrát- és foszfátszint lecsökkenése is hozzájárult a pozitív fejleményhez. A folyó vize elsősorban a bécsi szennyvíztisztító üzem modernizálása miatt tisztult ki ennyire, Európa legkorszerűbb víztisztítója működik ott. A Duna Budapest alatti szakaszán a csepeli szennyvíztisztító hozhat pozitív változást.

A dunavirág egykor Európa legtöbb részén elterjedt volt, de a kontinens nagyobbik részéről kihalt. A Rábában mindig is megélt, és a rajzást vizsgáló kutatók szerint valószínűleg onnan sikerült újra megtelepednie a Dunában (ám ezt a kérdést megnyugtatóan csak genetikai vizsgálatokkal lehet tisztázni).

A dunavirág a kérészek rendjébe tartozó rovar, a közismert tiszavirághoz hasonlóan. A tiszavirág kifejlett példányai 8-12 centiméteresek, míg a dunavirág ennél kétszer-háromszor kisebb. További különbség, hogy míg a tiszavirág általában két-háromszor rajzik tömegesen egy adott helyen, addig a dunavirágnál nem szokatlan a tíz-tizenegy rajzás sem. A folyamat várhatóan szeptember végéig tart. A dunavirágot mérete miatt sem lehet összekeverni a most szintén nagy tömegben rajzó, ám jóval kisebb árvaszúnyogokkal.

Milliószámra elpusztult dunavirágnőstények és a sárga petecsomók egy dunai hídra vezető úton Forrás: Kriska György

Fénycsapdába esnek

A tiszavirág rajzása a Tiszán este hat és nyolc óra között zajlik, rendszerint július elején. A Dunán viszont este fél kilenc és tíz között repül a dunavirág, így a rovarokra erősen hatnak a fények pozitív fototaxisuk miatt (az ógörög eredetű taxis szó a biológiában azt jelenti, ha az élőlények valamilyen hatásra egy adott irányba mozognak).

Magyar biofizikusok és ökológusok a Tiszával és a Dunával kapcsolatos új eredményei nyomán ma már tudjuk, hogy a folyók környezetében megjelenő mesterséges tárgyak közvetlen hatást gyakorolhatnak a folyóvizek élőlény-együtteseire. Ez gyakran jelentősebb befolyást jelent, mint egy közvetlenül a vízben kialakított építmény.

A mostani tömegrajzásnál sem csak a jelenséget dokumentálják a kutatók, hanem azt is, hogyan hatnak a Duna-hidak a rovarokra. Az eddigi vizsgálatok során már sikerült bebizonyítani, hogy a kivilágított hidak, állóhajók és vízparti épületek végzetes fénycsapdát jelentenek a kérészeknek.

Esti rajzás a folyó fölött Forrás: Potyó Imre

A petézéshez készülő nőstény kérészek közül több tízmillió pusztul el a petecsomóival együtt a mesterséges tárgyak közelében. Ily módon csak emiatt több tízmilliárd forintos természetvédelmi kár keletkezik, és sérül a dunavirág utódgenerációja. A természetvédők szerint ez a jelenség is alátámasztja, hogy a Dunán és a parton fölépített műtárgyak gyakran előre nem várt természetkárosítás okozói lehetnek, csökkenthetik a folyó biológiai sokféleségét, előnytelenül hatnak a folyó ökológiai állapotára és ezáltal a víz minőségre.

A Magyar Tudományos Akadémia Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának kutatói azt is vizsgálják, milyen hullámhosszú és polaritású fény zavarja meg a legkevésbé a kérészeket. Az eredményeket felhasználva módosítani lehetne a világítási rendszereken, csökkentve a természetkárosítást.

A szerzők: dr. Kriska György a MTA ÖK Duna-kutató Intézet tudományos főmunkatársa, dr. Horváth Gábor az MTA doktora, az ELTE TTK Fizikai Intézet Környezetoptikai Laboratóriumának docense