Hogyan alakul Magyarország éghajlata a következő évtizedekben? Azt már tudjuk, hogy 2056 után már nem lesz olyan, mint amit megszoktunk. A hatások a Kiskunságon fognak érződni leginkább, éghajlati szempontból ez Magyarország leginkább sérülékeny része, derül ki az idén felfrissített nemzeti éghajlatváltozási stratégiából. A dokumentum azért készült, hogy a döntéshozók – egy kis falu önkormányzati képviselőjétől a miniszterelnökig – részletes képet kapjanak arról, hogy mit tehetnek a klímaváltozás hatásának mérséklésére.
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az évi középhőmérséklet 1-2,5 Celsius-fokkal nő meg, és erre már 2021 és 2050 között számítani kell az Eötvös Lóránd Tudományegyetem meteorológiai tanszékének számításai szerint. A nyarak már a belátható jövőben 3-4 fokkal melegebbek lesznek. Több mint egy hónappal tovább tarthat a hőség, különösen Közép- és Északkelet-Magyarországon lesz a mostani állapothoz képest harminccal több olyan nap, amikor az ÁNTSZ-nek hőségriadót kell elrendelnie.
Miként változik a csapadék? 2050-ig tekintve ezen a téren bizonytalanabbak az előrejelzések, 2100-ig viszont már pontosabban kirajzolódnak a folyamatok. Télen több lesz az eső és a hó, országos átlagban 15-20 százalékkal több csapadékra lehet számítani, nyaranta viszont jön a szárazság, mert 10-30 százalékkal kevesebb eső esik a 2010-es évekhez képest. Aszály inkább a Dunától keletre fenyeget. Összefoglalva tehát több hőhullámra és szélsőségesebb vízjárásra érdemes felkészülni, amikor az aszályos éveket árvizes-belvizes időszakok váltják.
A felkészülés stratégiáját a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Nemzeti Alkalmazkodási Központjában (NKA) készítik, a „megelőzni az elkerülhetőt!” jelszóval. A csütörtökön bemutatott dokumentum a téma nemzetstratégiai fontosságára hivatkozva igyekszik meggyőzni a politikusokat arról, hogy mindenki jól jár, ha kevesebb üvegházgázt bocsátunk ki, mert akkor kevésbé gyorsul fel a klímaváltozás, ráadásul megfelelünk az ENSZ kiotói üvegházgáz-egyezményében vállalt szinteknek is.
Az NKA jövőképe szerint Magyarország a saját érdekében fokozatosan áttér az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, energiatakarékos gazdaságra, és fenntarthatóbbá teszi az itt élők életét. Mindez igenis megvalósítható – magyarázta a dokumentumot bemutató sajtóbeszélgetésen Bencsik János, korábbi energiaügyi és klímapolitikai államtitkár, az alkalmazkodási központ vezetője. Magyarországon már a kilencvenes években lecsökkent az üvegházgáz-kibocsátás a szocialista nagyipar összeomlása és a mezőgazdaság keleti piacainak elvesztése miatt, majd jelentős tényező volt az is, hogy a szenet jórészt földgázzal váltottuk ki.
Ezzel együtt még tovább lehet mérsékelni az általunk termelt üvegházgázok mennyiségét, mindezt úgy, hogy közben a gazdaság bővül. Az NKA forgatókönyve szerint 2050-re akár 70 százalékkal is visszafoghatjuk a gázkibocsátást (ezt a folyamatot hívják szakszóval dekarbonizációnak). Ez pedig nagyon soknak számít, hiszen 1990 és 2011 között 33 százalékkal esett vissza a kibocsátás, és jelenleg ez utóbbi szintet tartva évi 66,3 millió tonnánál tartunk.
Nagyon sokat tudunk spórolni a lakossági és a közületi fűtés, illetve a közlekedés kibocsátásán, ez adná a teljes csökkentés 36 százalékát. A fűtéskorszerűsítésen nemcsak az épületek hőszigetelése és a meglevő gépészeti berendezések felújítása értendő, hanem a passzívházas építészeti megoldások elterjedése, de akár a hőszivattyús fűtés kombinálása a földgázzal.
A fenntartható Magyarországon áruk és személyek jóval kevesebbszer közlekednének az utakon, ugyanis a kötöttpályás közlekedés jóval kevesebb üvegházgáz-kibocsátással jár. A biogázt autókban, buszokban és kamionokban is hasznosítani lehetne, de átmenetileg sűrített földgázzal is kiváltható a benzin és a gázolaj a stratégia szerint. Az elemzők ezen túl számítanak a villanyautók elterjedésére is.
Nagyon sok szén-dioxidot lehet megfogni az áram- és hőenergiatermeléssel is. A biomassza, a geotermikus energia, a szél- és a napenergia elterjedésével 2030-ra 5 százalékkal, 2050-re pedig közel 10 százalékkal csökkenti az ország üvegházgáz-kibocsátását. 2020-ig az ország teljes áramfelhasználásának 10 százalékát, 2030-ig pedig 30 százalékát kellene megújuló forrásokból fedezni. Az NKA-nál azzal számoltak, hogy 2030-ra 2500-2600 megawatt megújulós áramtermelési kapacitás lép be a piacra.
Az elemzők a kormány energiastratégiájából kiindulva azzal számolnak, hogy atomenergiával váltjuk ki a szén- és gázerőműveket. A folyamat további 10 százalékkal csökkenti az üvegházgáz-kibocsátást, vagyis eszerint nem érdemes bezárni a paksi erőművet.
A dekarbonizáció folyamatában az energiahatékonyság a legfontosabb, mert ez minden területen megvalósítható. A szakértők úgy számolnak, hogy már 2020-ra 200 petajoule energiát takaríthatunk meg, amelyből 110 petajoule lehet az épületek korszerűsítése (egy PJ milliárdszor millió joule-t jelent). Ez azért jelentős mennyiség, mert az egész magyar gazdaság most 1000 PJ energiát fogyaszt évente.
Bonyolítja az összképet, hogy térségenként változik, hogy a klímaváltozásnak milyen hatása lesz, de a kellemetlen következmények – kis túlzással – már a kertkapuban jelentkeznek az NKA szakértői szerint. Ebből következően nem lehet mindenki által használható receptet adni a klíma védelmére és az alkalmazkodásra, és a legjobb megoldást helyben kell megtalálni.
Például egy turizmussal foglalkozó beruházónak tudnia érdemes, hogy jól jár-e egy Balaton-parti szállodával, mert ha visszahúzódik a víz, akkor valószínűleg kevesebb lesz a vendég, és az ő pénze sem térül meg olyan ütemben, mint remélte. Hogy ilyen helyi ügyekben is felelős döntéseket lehessen hozni, olyan elemző-értékelő mechanizmus szükséges, amelyben egyszerre érhetők el az adatok a természeti erőforrásokról és a klímaváltozás hatásairól.
Az új éghajlatváltozási stratégia (NÉS-2) vitaanyaga a klima.kormany.hu oldalon olvasható. A társadalmi vita 2013. október közepén indul – észrevételeket, véleményeket a Nemzeti Alkalmazkodási Központ nes.velemeny@mfgi.hu címére lehet küldeni. A stratégiát a tervek szerint még az idén az országgyűlés elé terjeszti a kormány.