Úgy él a család, mintha 1986-ot írnánk

Nehéz felvenni a kapcsolatot a kanadai McMillan családdal: nemhogy internetjük és mobiltelefonjuk nincs, de még üzenetrögzítőjük sem. Minden modern elektronikai eszköztől megváltak, hogy visszautazhassanak az időben 27 évet. Mindezt nem mókából vagy fogadásból teszik, hanem a gyerekeikért, és mellesleg így környezetbarátabb módon élnek.

Ha már 1986, nem kell leragadni a családfő, Blair McMillan Bundesliga-frizurájánál és farmerbermudájánál – jóllehet a külsőségekben kicsit rájátszik a dolgokra, azért kazettás magnója nem az 1986-os toptíz-dalokat játssza végtelenítve (Madonna: Papa, Don’t Preach; Falco: Rock Me Amadeus; Robert Palmer: Addicted To Love; Pet Shop Boys: West End Girls és a többi.) Az asztalon heverő nyomtatott újságokban sem a Challenger katasztrófájáról, Csernobilról vagy az Olof Palme elleni merényletről írnak.

McMillanék teljesen hétköznapi életet élnek egy Toronto-közeli kisvárosban, Guelph-ben, egy dolgot leszámítva: mellőzik a technika 2013-ban közkeletű vívmányait. Blair egy raktárba száműzte háztartásukból a mobiltelefonokat, a DVD-ket, az Xboxot. Internet híján egy nyomtatott lexikonból merít választ a kérdésekre. A lapostévé is eltűnt, helyette visszajött a fadobozos, amin persze kábelcsatornák sincsenek.

McMillanéknek minden jól jön, amit 1986 előtt gyártottak (Sony Walkman-reklám részlete a 80-as évekből) Forrás: Sony

Ha készpénzre van szükségük, munkaidőben személyesen mennek el a bankba. Nyáron utazni voltak – mivel GPS-t nem használtak, megküzdöttek a nyomtatott térképpel. Élményeiket filmes fényképezőgéppel örökítették meg, és tekercsenként húsz dollárt költöttek az előhívásra.

A 26 éves Blair akkor döntött az infotechnológiai kivonulás mellett, amikor egy napsütéses tavaszi délutánon ötéves kisfia nem volt hajlandó kimenni vele a kertbe, kizárólag az iPaddel volt hajlandó játszani. Blairnek eldurrant az agya, és elhatározta, márpedig megmutatja a gyerekeinek (van még egy kétéves kisfia is), milyen szuper volt az ő gyerekkora, amit lényegében a kertben és a szabadban töltött.

Az apuka úgy érezte, a technológia megfosztja gyerekeit a legértékesebbtől: a gyerekkoruktól. Összepakolta hát a háztartásban fellelhető kütyüket, és kihirdette, hogy egy évig úgy fognak élni, mintha újra 1986-ot írnánk. Azért pont 1986, mert Blair és élettársa, Morgan abban az évben született.

Regények és kifestőkönyvek

Nem a médiaszereplésért csinálja mindezt, hanem hogy „visszanyerje a családi életét”, nyilatkozta Blair a történetét először bemutató Toronto Sun napilapnak. Ennyiből szerencsés is, hogy ilyen kicsik a gyerekek, mert így nem jelentett számukra nagy törést az alkalmazkodás a régi-új életstílushoz. Igaz, nyugodtabban lehetett velük utazni régen, amikor menet közben DVD-t néztek – most pedig, ha nem beszélgetnek velük folyamatosan a látottakról, akkor esetleg tombol a hiszti a hátsó ülésen a kifestőkönyv és a matricás album fölött.

A legnehezebb talán az online jelenlétük felszámolása volt. Már a vezetékes (és persze tárcsás) telefonra való átállás is hetekig tartott, mert internetes vagy mobiltelefonos elérhetőség nélkül a telefontársaság képtelen volt időpontot egyeztetni velük. Morgant a Facebook-profiljának törlése viselte meg („Nem hiszem el, hogy ezt csinálom!”), Blair közben elveszítette a munkáját, és újat nehezen talál, mert a legtöbb cégnél ehhez online formanyomtatványt kellene kitölteni. Így aztán főállású apuka lett, míg Morgan továbbra is bejár a városba dolgozni. Ott ugyan számítógépet is használ, de állítja, hogy azon kívül egyszer sem rúgta föl a családi megállapodást. „Tavasz óta már tizenöt könyvet kiolvastam” – meséli.

Felfedezték a kertet

Blair állítja, hogy a Nagy Összepakolás után még hetekig érezte zsebében a mobiltelefonja rezgését – afféle fantomfájdalomként. Rettentően hiányzik neki a house-zene, fontolgatja is, hogy levélben megkéri kedvenc együtteseit, küldjenek neki kazettákat. Eleinte minden ismerősük hüledezett a döntésük miatt, de lassan a külvilág is elfogadta őket. Ismeretlen adományozók nemrég egy halom videokazettát tettek le a bejárati ajtajuk mellé.

Igaz, az IT-mentesség némi veszteséggel is jár: mivel nem hajlandók mobiltelefont használni, újszülött unokahúgukról sem láttak még képet. Ezért tervezik, hogy elutaznak személyesen megnézni a kislányt. Mivel új életmódjuk fenntartása kevesebbe kerül, mint a régié, erre nem is kell sokat várniuk.

McMillanék úgy élnek, mint mindenki a nyolcvanas években: menhelyről magukhoz vettek egy kutyát, munka után vele járnak nagyokat sétálni, hétvégén kirándulni. A gyerekek sokat játszanak kint a kertben, ismerik minden zugát, és élvezettel kutatnak giliszták és bogarak után a kövek alatt. A szülők sokat mesélnek nekik, egymással is rengeteget beszélgetnek, Blairről kiderült, hogy született dumagép. Amikor megkérdezték, hogy mobiltelefon nélkül hogyan lépne kapcsolatba Morgannel vagy a gyerekekkel, ha valamiért nagyon muszáj volna, egy vállrándítással annyit válaszolt: „Ha valami megtörténik, hát akkor megtörténik.”