Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Meleg "függönnyel" veszi körbe, és így védi az áthűléstől a falakat egy debreceni feltaláló, Kukoricza János találmánya. A megszokott fűtési-hűtési rendszereket kiegészítő berendezés beépítése során csökkennek a fűtési költségek, kevésbé optimális esetben is 15-20 százalékkal hatékonyabbá válik a fűtés az EPS hőszigetelő réteg teljesítőképességén felül.
„Az ötlet onnan jött, hogy 2003-ban elkezdtem gondolkozni azon, mit lehetne kezdeni a természetben úgymond ingyen elérhető hővel, hiszen tíz-tizenöt fokra könnyebb felmelegíteni valamit, mint harminc-negyven fokra” – magyarázza Kukoricza János. Rendszerének lényege egy, a külső falra szerelt csőhálózat, amelyben folyadék kering, ha a rendszer szenzorai által mért hőmérsékletek indokolják. A folyadékot vagy a talaj melege, vagy az épület tetejére szerelt napkollektor, de akár az istállótrágya melege is fűtheti. A rendszerrel végzett talajtani kutatások szerint az Alföldön például agyagrétegbe érdemes elhelyezni a csőhálózat föld alatti részét, így a folyadék az ott uralkodó meleget fogja átvenni.
A ház külső falai átveszik a csövektől ezt a hőmérsékletet, így összességében több hőt kap az épület, vagyis kevesebbet kell fűteni. A csőhálózatot a falba vésve helyezik el, a csövek hossza és az elhelyezés sűrűsége mindig az egyedi épületfelméréstől, leginkább a falak szigetelőképességétől függ.
A csövek fölé vakolat, majd arra hőszigetelés kerül. A feltaláló szavaival „az a lényeg, hogy a meleg csak befelé terjedjen, ne kifelé”. A rendszer szempontjából pedig teljesen mindegy, hogy a lakó fával, gázzal vagy villannyal fűt.
A berendezés hasonló elven működik, mint a hőszivattyú, mert mindkét esetben a környezet és az épület közötti, viszonylag kicsi hőmérséklet-különbség hasznosul. A fő különbség az, hogy a hőszivattyú csőrendszerében valamilyen gáz halmazállapotú közeg kering. A gázt egy kompresszor sűríti össze és keringeti, így melegszik fel. A hőcserélőben a gáz leadja a meleget, így fűtve fel az épületet, majd lecsapódik. Ezután a már folyékony közeget egy nyomáscsökkentőn, például fojtószelepen vezetik át, és egy elpárologtatóba jutva gőz formájában hőt vesz fel a talajból, a vízből vagy a levegőből. A debreceni találmány abban különbözik, hogy nem közvetlenül az épületet fűti, hanem csak a külső falát, és nincs szükség arra, hogy a folyadék először elpárologjon, majd lecsapódjon.
Egy 100 négyzetméteres lakóépületnél a falban körülbelül 40 liter folyadék kering akár gravitáció segítségével, de ha szükséges, akkor egy pár wattos, kis energiaigényű szivattyú is bekapcsol. A folyadék akkor sem fagy meg, ha kint mínusz 20 Celsius-fokig vagy még lejjebb süllyed a hőmérséklet, mert a hőszigetelő réteg alatt még a legrosszabb esetben is plusz 4-5 fok van. „Így az sem probléma, ha áramszünet van” – mondja a feltaláló.
A Thermo Drapesnek, azaz Hőfüggönynek nevezett rendszer első prototípusát 2007-ben építették meg, és a vizsgálatok azt mutatták, hogy az elképzelés valóban működik, sőt a hőérzet terén (hogy milyen melegnek érezzük a műszerek mutatta hőmérsékletet) még jobban teljesített, mint amire a feltaláló számított. A találmány 2009 márciusa óta áll ideiglenes szabadalmi oltalom alatt, és idén tavasszal vagy nyáron várható a végleges határozat.
A feltaláló a szülei tízszer tíz méteres kockaházára is felszerelte a rendszert. Elmondása szerint 2011-ben még száz mázsa fát használtak el a fűtési szezon alatt, ez 2013-ban negyvennégy mázsára csökkent. Az épületben jelenleg délelőtt szokták megrakni a tüzet (és nem kora reggel, mint a rendszer beszerelése előtt), időjárástól függően öt-hat órán át fűtenek, és másnap délelőttig 20-22 fokos meleg van.
A találmány fontos része a vezérlő, amely a külső hőmérséklet, a hőforrás és a helyiség hőmérséklete, továbbá más paraméterek figyelembe vételével kapcsolja ki és be a működtető egységet. „Ezt mindig az adott falra kell optimalizálni, és azután egy átlagos személyi számítógépen meg lehet jeleníteni a mérési adatokat” – mondja Kukoricza.
A Thermo Drapes jelenleg három lakóház és egy varroda falán üzemel. Egy 81 négyzetméteres családi háznál, amelyet a rendszer tesztelésére is használnak, hét napig tartott a beszerelése, és karbantartásra eddig nem volt szükség.
Hátránya, hogy könnyűszerkezetes falra csak nagyon ritka esetben vagy egyáltalán nem lehet alkalmazni, panelépületen pedig elvileg beválhat, de sem tervezésnél, sem a gyakorlatban nem alkalmazták még. Hagyományos családi házra szerelve viszont azért lehet előnyös, mert ebből az épülettípusból van a legtöbb Magyarországon, és egységnyi hőszigeteléssel itt lehet a legtöbbet elérni. A nem szigetelt családi házak a falakon túl a pincén és a padláson át is veszítik a hőt (erről részletesen olvashat korábbi cikkünkben).
Kukoricza János azt hangsúlyozza, hogy találmánya annál hatékonyabb, minél hidegebb van kint, viszont kiegészítő megoldásról van szó, ami nem váltja ki az épületben már működő fűtést. „Ne várják el, hogy a rendszer mindent megoldjon” - figyelmeztet.
A rendszer hat változatban építhető ki, attól függően, hogy talaj, napkollektor, valamilyen fosszilis tüzelőanyag, esetleg ennek a háromnak a kombinációja biztosítja a meleget. A feltaláló becslései szerint kiépítése 20-40 ezer forintba kerül négyzetméterenként, de az ár nagyban függ az épület és a közvetlen környezetének adottságaitól és a kivitelezéstől. Ha például a megrendelő a földbe süllyesztett megoldást választja, akkor mérésekkel kell meghatározni, hogy melyik az a talajréteg, ahol a legoptimálisabban elhelyezhetőek a csövek.
Egy családi ház 35-50 négyzetméteres, egybefüggő falán tehát legalább 700 ezer, maximum 2 millió forintba kerül a rendszer. Ez nagyságrendileg egy hőszivattyú-rendszer árának felel meg, ahol maga a berendezés körülbelül 1 millió forint, a csőhálózat, a termosztátok, egyéb szerelvények és a kivitelezés nagyjából további 2 millió forintba kerül.
