Mi értelme van a nyári időszámításnak?

Áramot takarítunk meg, jobban kihasználjuk a nappalt, érvelnek a nyári időszámítás támogatói. Zavart okoz, napokig fáradt tőle az ember, csak az üzleteknek jó, mondják az ellenzői. A legmerészebb javaslat szerint vissza kéne térni a helyi időszámításhoz. Rossz hírünk az, hogy nincs ideális megoldás. Azért ne felejtse előre állítani az órát!

2011 tavaszán három hónapig Marokkóban éltem. Az egyik legfurcsább élményem a nyári időszámításhoz kapcsolódik. Az országban 2008-ban vezették vissza az óraátállítást (azelőtt 1978-ban volt utoljára), de fogalmam sem volt róla, hogy április 2-án eggyel előre kell tekerni az órát. A furcsaság az volt, hogy amikor másnap derengeni kezdett, hogy valami történt, csak a rabati főpályaudvar órájáról lett nyilvánvaló, mi van. Egy napig tartott az a furcsán lebegős állapot, amikor egyszerűen nem tudtam biztosan, hány óra.

Magyarországon is lehetett hasonló zavar 1980-ban, amikor a hetvenes évek energiaválságának hatására a kádári kormányzat újra bevezette a nyári időszámítást. Korábban 1916 és 1919, valamint 1941 és 1949 között volt tavaszi-őszi óraátállítás: a háborús időszakokban így takarékoskodtak a mesterséges világítással és az üzemanyaggal.

Néhány év szünet után 1954 és 1957 között újfent bevezették a nyári időszámítást, majd huszonkét éven át megint nem volt. 1980 óta annyi történt, hogy többször módosult a kezdete és a vége. Ezeket az Európai Unió 1996-ban egységesítette, és március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig tart. Most vasárnapra virradóan ismét egy órával kevesebbet alszunk, mert az éjjel 1 órára rögtön 3 óra következik. A fő cél az, hogy 7 és 22 óra között minél kevesebbet kelljen égetni a villanyt.

Mennyi áramot takarítunk meg az átállással?

Körülbelül 40 ezer háztartás áramát takarítjuk meg az átállítással Forrás: AFP/Jean-Sebastien Evrard

A hazai villamos rendszerirányító, a MAVIR adatai szerint egy nap áram-átlagfogyasztását. Az utóbbi négy évet átlagolva egy nap 94,82 gigawattóra áramot használunk el. Ez körülbelül 40-41 ezer háztartás éves fogyasztása. Praktikusan annyit hoz, mintha egyetlen székesfehérvári lakásban sem használnának áramot egy éven át; az áramtőzsde áraival számolva pedig 1,03-1,32 milliárd forintot takarítunk meg évente.

Mennyi volt a megtakarítás 1980 óta összesen? A MAVIR statisztikái szerint majdnem 4000 gigawattóra, tehát a nyári időszámítás miatt az ország öt heti átlagfogyasztásával vagyunk beljebb 34 év alatt. A rendszerirányító szerint ugyan terjednek a takarékos fényforrások, de többet használunk belőlük, így a megtakarítás nagyjából állandó. A legtöbbet a háztartások, az építkezések, a hosszan nyitva tartó üzletek-intézmények nyernek a dolgon, továbbá kevesebbe kerül a középületek díszkivilágítása. A visszaállás után pedig nem fogyasztunk sokkalt többet, mert október végén már korán sötétedik.

A nyári időszámítás ellenzői viszont azzal érvelnek, hogy egy napi átlagfogyasztásért nem éri meg az átállás. Másik érvük az, hogy a takarékos izzók korántsem terjedtek el még minden háztartásban, a harmadik pedig az, hogy nyáron éppen világosban szokás csúcsra járatni a légkondicionálókat.

Egyéb érvek a nyári időszámítás mellett

Az emberek többsége nappali műszakban dolgozik: számukra előny, hogy délután tovább van világos, tehát van idejük nappal bevásárolni, sportolni, játszótérre vinni a gyereket stb. A kiskereskedelemben, a szabadidőiparban és a turizmusban előnyös, hogy tovább van világos. (Nem véletlen, hogy az „1 millióan az óraátállítás ellen!” mozgalmat a szallas.hu indította – amúgy eddig 38 ezer 700-an írták alá a petíciót.) Mivel délután nincs szürkület, kevesebb baleset történik az utakon. További érv, hogy a későbbre tolódó esték miatt csökkennek az utcai bűncselekmények.

…és ellen

Az óraátállítás miatt fáradtabbak lehetünk, rosszabb a közérzetünk, alvászavar, emésztési problémák léphetnek fel, csökkenthet a koncentrálóképességünk. A gazdálkodók azért nem lelkesednek érte, mert ha változtatunk az állatok fejési idején, kevesebb tejet adnak. A tévétársaságok főműsoridős nézettsége, a mozik, színházak látogatottsága csökken a látszólag későbbi sötétedés miatt.

Az összes elektronikai berendezés órájának átállítása bonyolult és kényelmetlen. Nehézkesebbé teszi a közlekedésszervezést, továbbá a biztonságkritikus számítógépes alkalmazásokat külön frissíteni kell, ahogy az átállás dátumai változnak. Mindez pedig pénz: az USA-ban 2007-ben tolták ki ősszel a nyári időszámítás végét, az átállás 500 millió-egymilliárd dollárba került.

Felejtsük el az egészet?

A mellette-ellene érvrendszer közös jellemzője, hogy ilyen-olyan részadatokon túl nem állnak mögöttük átfogó szociológiai, népegészségügyi felmérések és gazdasági statisztikák országos szinten sem, nemhogy nemzetközi összehasonlításban. Nehéz is lenne ilyesmit megvalósítani: óraátállítás egyaránt van Chilében, Kanadában, Finnországban, Irakban és Új-Zélandon, hogy csak a földrajzilag legtávolabb eső országokat említsük. A pozitív-negatív hatások a földrajzi elhelyezkedéstől, a napsütéses órák számától, a helyi klímától és a kultúrától függenek. És vannak olyan országok, amelyek szimpla alkalmazkodásból vezették be a nyári időszámítást – ilyen a már említett Marokkó, amely ezzel is elő akarta ösztönözni gazdasági kapcsolatait a déli EU-országokkal.

Forrás: AFP/Jean-Sebastien Evrard

Az viszont tény, hogy az időszámítás módja időről-időre változó, kultúrafüggő konstrukció, nem egy öröktől fogva adott valami. Az első, nyári időszámításról szóló javaslat 1895-ből származik, az időzónák alkalmazása pedig az 1840-es évekből, a vasútvonalak elterjedésének korszakából. A rómaiak még napkeltétől napnyugtáig számolták az órákat, ezt az időt osztották el tizenkét órára. Így nyáron egy óra 75 percre nyúlt, télen 44-re rövidült. A rendszer precíz időmérésre eleve alkalmatlan volt, viszont a római polgárok biztosan a nap járását követve éltek.

A víz- és mechanikus órák fejlődésével a középkorban már az éjszakákat is beszámították, így alakult ki a 24 egyenlő hosszúságú időszakra osztott nap. Azt viszont, hogy mikor van dél, minden város maga határozta meg a nap állása szerint még a 19. század végén is. A kétségtelenül bonyolult megoldás előnye szintén az volt, hogy az órák természetesebb ritmust adtak a mindennapoknak.

Nos, ehhez kellene visszatérni, mondja Lloyd Alter, a Treehugger zöld blog vezető szerkesztője. Alter szerint nem csak a nyári időszámítástól kellene megszabadulni, hanem a merev és a politikai határok miatt nagyon tág időzónáktól is mind, amelyeknek a keleti szélén például túl korán sötétedik ősszel-télen. Gondoljunk bele: a közép-európai időzóna Magyarország legkeletibb településétől, Garbolctól Spanyolország legnyugatibb kikötőjéig, Cape Finisterréig tart, nem beszélve az egyetlen időzónába tartozó Kínáról. Alter azt mondja, a rendszereink ütemezésére használjuk az egyezményes koordinált világidőt (UTC), ha már a számítógépeink aszerint működnek, az életben pedig alkalmazzunk mindenütt helyi időt.