Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ön hogyan képzeli el az ideális családi házat? Valószínűleg olyannak, amit tisztességesen szigeteltek. A garázs egybeépült az ingatlannal, hogy a kocsiból egyből a lakótérbe lehessen belépni, és így nem tűnik szedett-vedett toldaléképületnek. Az utóbbi tizenöt-húsz évben ezrével épültek ilyen házak Magyarországon. Ez a megoldás viszont többszörös kockázatokkal jár. A nem körültekintően szigetelt lakásokban nincs elég friss levegő, fokozódik a szén-monoxid-veszély, a garázsok pedig rákkeltő anyagokkal szennyezhetik a légteret – derült ki a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap szervezte épületgépészeti előadássorozaton a Construma kiállításon.
Honnan ered a baj? Vegyünk egy átlagos, 60 négyzetméteres lakást, amelynek még hagyományos nyílászárói vannak. Az ablakok, ajtók résein át óránként egyszer kicserélődik a levegő. Egy felnőttnek óránként minimum 20 köbméter, de inkább 30 köbméter friss levegőre van szüksége, és egy régi ingatlanban nincs is gond ezzel.
Ha viszont hőszigetelő nyílászárókat szerelünk be, a lakás levegőjének mindössze az egytizede cserélődik ki egy óra alatt, ami nyilvánvalóan kevés – magyarázza Kajtár László, a Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti tanszékének helyettes vezetője. Az elégtelen szellőzés miatt nem vezetődik el a lakás nedvessége, lassan elkezdenek penészedni, gombásodni itt-ott a falak, légúti panaszok, allergiás tünetek lépnek fel. „Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy azért fáj a fejük otthon, mert nincs elég levegőjük, és persze azért, mert az új ablakot ritkán nyitják ki a takarékoskodás miatt” – teszi hozzá a szakember.
Még kockázatosabb, ha valaki csak félig-meddig, kényszermegoldásként szigetelteti az otthonát: előbb kicseréli az összes nyílászárót, majd beburkolja a falat, de a kazán, a cirkófűtés cseréjére már nem futja. Egy ilyen értelemben túl jól szigetelt házban a cirkó biztosan nem kap elég oxigént az égéshez, és gyakorlatilag a kéménybe kötött kazánok sem, vagyis ezek a lakók elől szívják el a levegőt. Jó esetben kerül egy szellőző az új ablak vagy ajtó mellé, de ez általában nem elég – mondja Kajtár László. A rosszul égő tüzelőberendezés szén-monoxid-mérgezést okozhat, a kockázatokat növeli, ha a lakásban nagy teljesítményű szagelszívó is üzemel, továbbá nincs szén-monoxid-mérő.
Mi a megoldás? A szakember szerint az, hogy külön egységként érdemes gondolni a szigetelésre, külön a fűtésre és a külön szellőzésre. Ha már a szigetelés megvan, akkor kettős csövű kondenzációs gázkazánt érdemes beszereltetni, amely a külső csőben kapja az oxigént a szabadból, a belsőben száll ki az égéstermék. A berendezés nem csak biztonságosabb, hanem energiatakarékosabb is. A BME tanára szerint, ha már a szigetelés jó sok pénzbe került, nem jó takarékoskodni a szellőztetésen, és hővisszanyerős szellőztetőt érdemes alkalmazni.
Veresegyházi Béla, a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika című lap főszerkesztője azt tartja visszásnak, hogy míg a tüzelőberendezések beszerelésére szigorú előírások vonatkoznak, és előre kell engedélyeztetni őket, addig a nyílászáró-cserénél ilyesmi nincs, sőt az esetleges állami pályázati támogatásnak sem feltétele a műszaki engedélyezés. A gázszolgáltató szinte csak akkor értesül a tényekről, ha már baj van. A kéményseprő közszolgáltató is csak az éves ellenőrzések során találkozik a problémával, ha elég lelkiismeretes a kéményseprő, és sajnos a jelenlegi baleseti statisztika azt mutatja, hogy néha már későn – magyarázza Veresegyházi.
A helyzet annyiban változott 2012 végén, amikor új, a kéményseprésről szóló kormányrendelet lépett életbe, hogy kötelező vált annak ellenőrzése, kap-e elég levegőt a tüzelőberendezés. A kéményseprő viszont csak azt a tényt tudja megállapítani, hogy van-e szellőzőnyílás vagy légbevezető a lakásban, de azt már nem, hogy elég levegő áramlik-e rajta.
Mit tanácsolnak a szakemberek? Ha viszonylag kevés pénz áll rendelkezésre, jobb először a kazánt kicserélni kondenzációs rendszerűre, és második körben hőszigetelni, ajtót-ablakot cserélni – még akkor is, ha a későbbi szigetelés miatt az új kazánnal is részben az utcát fogjuk fűteni. Ha pedig több millió forintot szánunk rá a korszerűsítésre, ne spóroljunk az épületgépészen és az energetikus szakemberen.
Milyen további, a szén-monoxidnál is nehezebben észlelhető szennyezők rontják a lakás levegőjét? A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szúrópróbaszerű vizsgálatot végeztetett az ÁNTSZ Országos Környezetegészségügyi Intézetével. Az OKI levegőhigiénés osztályának munkatársai három esettanulmányt emeltek ki annak bemutatására, hogy egy kiválónak tűnő lakóépületben sokkal szennyezettebb lehet a belső terek levegője, mint az iparvidékeken a szabadban.
Vizsgálataikból az derül ki, hogy nem igazán egészséges, ha a garázs közvetlenül csatlakozik a lakótérhez, de nem az igazi a hozzáépített garázs sem, és a zárt teremgarázs is szennyezhet. A helyszíneken a szén-monoxid mellett a benzol koncentrációját is mérték. Ennek a vegyületnek nincs akut hatása, azonban rákkeltő.
Azt találták, hogy ha a lakó tolatva állt be a beépített garázsba, az OKI megállapította határértéknél 68-92 százalékkal több volt a benzol a szobákban. A szén-monoxid szintje ugyan a határérték alatt volt, viszont a garázzsal nem rendelkező épületekben eleve alig volt kimutatható a mérgező gáz. Egy teremgarázsos társasházban is találtak olyan lakást, ahol kétszer-háromszor több volt a benzol a megengedettnél (ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az illető lakást nem szellőztették alaposan). Az OKI munkatársai szerint tehát levegőhigiénés szempontból szerencsétlen megoldás a beépített garázs, a teremgarázsokba pedig olyan szellőzőrendszert kell telepíteni, hogy a mellette-felette lévő lakásoknak ne legyen rossz a levegője.
Penészedik a lakás? Ennek nem csak a rossz szellőzés, hanem a koszos, nedves garázs is lehet az oka – derül ki abból a második vizsgálatból, amit az OKI és a Szegedi Tudományegyetem mikrobiológiai tanszékének két-két munkatársa végzett. A szintén szúrópróbaszerűen, tizennégy lakásban végzett mérés szerint a penészgombák a garázsból szennyezték a lakóteret. Ennek oka nagyobb részt a hőhíd (többdimenziós hőáramlás, a garázzsal szomszédos falak lehűlnek), kisebb részt a garázsba beszivárgó talajvíz volt (teremgarázs esetében). A vizsgálat az mutatta ki, hogy a teremgarázsokból nem mindig terjed szét a penészgombaspóra az épületekben. Ott, ahol lépcsőházak, ajtók akadályozták a spórák terjedését, az emeleti lakásokba, illetve irodákba nem jutott be a szennyeződés. Ott viszont, ahol a penészes garázsból közvetlenül lift közlekedett az emeletekre, a spórák elterjedtek az egész épületben: akár még az ötödik emeleten is ki lehetett mutatni azokat a gombafajokat, melyek a garázsban voltak.
Sokszor a nedves betonon kartondobozokat tárolnak a lakók, amelyek átnedvesedve hajlamosak a penészesedésre. A zsúfolt, poros, nehezen takarítható részek is mind-mind kedveznek a gombák megtelepedésének, de rovarokat, rágcsálókat is vonzanak (ez utóbbiakról egyébként kimutatták, hogy leginkább a nyitott garázsajtón át surrannak be a lakásba).
Mi a helyzet a lakáshoz csatlakozó garázsokkal? 71 százalékuk nedvesedett, és e lakások 70 százalékában alakult ki penészesedés. Rossz hír az allergiásoknak, hogy a penész és a poratka együtt jár, mert szaporodásukat ugyanúgy elősegíti a nedvesség. A penészgombák is sokféle tüntetet válthatnak ki: allergiát, asztmát, hiperszenzitív tüdőgyulladást, mikotoxikózist.
