Ezt nem fogják megköszönni nekünk dédunokáink

London

Szinte észrevétlenül, évi 3-8 milliméterrel nő a világtenger szintje, egy hétfőn bejelentett új eredmény szerint pedig elkerülhetetlen, hogy rengeteg jég olvadjon ki az Antarktisz mezőiről. Mivel járna mindez? Öt méteres emelkedés esetén víz alá kerülne például Amszterdam, New Orleans és Miami, de már a 21. század végére várt egy méter is súlyos károkat okozhat.

Huszonnégy századmilliméter – 2014-ben csupán ennyivel járul hozzá a világtenger szintjének emelkedéséhez (a 2013-as szinthez képest) az, hogy három gleccser olvad az Antarktisz kulcsfontosságú nyugati jégmezőjén. A szám elhanyagolhatónak tűnik, ám ha azt nézzük, hogy a tengerszint most évente 3 milliméterrel nő, már jelentősebbnek látszik ez a 0,24 milliméter: ilyen, viszonylag kicsi szintemelkedésekből lesznek a centiméterek, lehetnek majd a méterek, amíg eljutunk oda, hogy a ma ismert világunk part menti vidékei a legendás Atlantisz sorsára jutnak.

A tengerszint jelentős emelkedése ugyanis biztosan bekövetkezik – többek között az antarktiszi jégtakaró olvadásának várható felgyorsulása miatt –, a kérdés csak az, hogy milyen ütemben, és hogy mekkora emelkedésre kell felkészülni. A klímatudomány megbízható eredményeit összesítő (kutatókból álló) ENSZ-testület, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület, az IPCC 2013-2014-ben jelenteti meg ötödik átfogó jelentését arról, hogy hol tart most a klímaváltozás. A folyamat fizikai alapjait bemutató 1200 oldalas kötetben külön fejezet foglalkozik a tengerszint-emelkedéssel.

Mi ebből a legfontosabb információ? A geológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az utóbbi 3 millió év során már többször is előfordult, hogy olyan meleg volt a Földön, mint ami a 21. század végére várható, amikor az átlaghőmérséklet 2 Celsius-fokkal lesz magasabb, mint az ipari forradalom előtti időkben. A paleoklimatológiai kutatások szerint ilyen meleg esetén korábban a világtenger több mint 5 méterrel magasabban állt, mint ma – az IPCC szakértői szerint ez nagyon megbízható adat. Az is biztos, hogy a legutóbbi interglaciális során (azaz két eljegesedés közötti időszakban), 129-116 ezer évvel ezelőtt több évszázadon át legalább 5 méterrel magasabb volt a tengerszint, mint most. Legalább 5 méterrel, de az egyik jó hír az, hogy az akkori szintemelkedés nem haladta meg a 10 métert a mostani tengerszinthez viszonyítva.

Így nézne ki London körülbelül 2 méteres tengerszint-emelkedés után (a Worldunderwater.org illusztrációja) Forrás: Google, worldunderwater.org

Mit jelentene öt méter?

Egy, a NASA Sugárhajtás Laboratórium (JPL) adatait bemutató Google Térkép-alkalmazással meg lehet nézni, mit okozna egy-egy méternyi szintemelkedés. Ha a világtenger átlagosan öt méterrel magasabban állna, akkor az már London határában látható lenne, mert sokkal szélesebb lenne a Temze torkolata. Az Északi-tenger Calais-tól Bruges-en, Antwerpenen és Zwollén keresztül Hamburgig elöntené Belgium, Hollandia és a német Alsó-Szászország alacsonyan fekvő vidékeit. Víz alá kerülne Rotterdam, Amszterdam és Bréma. Franciaországban többek között La Rochelle környékét öntené el a víz, Olaszországban pedig Velencétől délkeletre öntene ki az Adria, és Ferrara kikötőváros lehetne.

Ekkora területet árasztana el a tenger (halványabb kékkel jelölve) Nyugat-Európában, ha 7 méterrel emelkedne a tengerszint. Geológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a maihoz hasonló melegedés esetén legalább 5 métert emelkedett a tenger, de nem nőtt 10 méter fölé a tengerszint a mostanihoz képest Forrás: Flood.firetree.net

Belgium, Hollandia és Alsó-Szászország 7 méteres szintemelkedés esetén Forrás: Flood.firetree.net

A Fekete-tengernél eltűnne a ma ismert Duna-delta. Észak-Afrikában a Földközi-tenger elöntené a Nílus deltájának mintegy felét (így Alexandriát). Indiában Kalkutta sínylené meg a leginkább a tengerszint-emelkedést, Thaiföldön pedig Bangkok. Az Egyesült Államokban New Orleans területének 98 százaléka kerülne víz alá. Atlantic Cityt 97, Miamit 73 százalékban öntené el a Mexikói-öböl, illetve az Atlanti-óceán. New York városában víz alá kerülne a La Guardia és a Kennedy reptér, a város 22 százalékban lenne érintett. Dél-Amerikában az Amazonas alsó folyása hosszan elnyúló tengeröböllé változna.

Mi várható az évszázad végére?

A másik jó hír az, hogy az emelkedés viszonylag lassan megy végbe. Az IPCC első munkacsoportjában összesített modellszámítások a következőket mutatják. Ha a továbbiakban viszonylag kevés üvegházhatású gázt engedünk a légkörbe, akkor a 21. század végére átlagosan 26-55 centimétert emelkedik a világtenger. Ha nem sikerül mérsékelni a kibocsátást, akkor 33-63 centiméteres emelkedés várható, ha pedig nem történik érdemi csökkentés és sok lesz az üvegházgáz, akkor 52-98 centiméteres szintemelkedés valószínű. Ez utóbbi esetben viszont a mai 3 mm/év szintemelkedés 8-16 mm/évre gyorsul.

A fenti adatok csupán a legvalószínűbb forgatókönyveket jelzik. Jelenlegi ismereteink szerint sokkal jobban csak akkor emelkedne meg a tengerszint a 21. század folyamán, ha az Antarktiszon összeomlana és elolvadna az összes selfjég (a jégtakarónak a tenger felszínén lebegő része). Hogy ez mekkora emelkedést okozna, azt pontosabban nem lehet megbecsülni a jelenleg használatos modellek segítségével az IPCC elemzői szerint, akik „megnyugtatásul” azt közlik, hogy az emelkedés nem haladná meg a több tíz métert. Egy, a Science-ben 2009-ben megjelent tanulmány szerint a nyugat-antarktiszi jégmező összeomlása és teljes elolvadása körülbelül 3,3 méteres szintemelkedést okozna néhány évszázad alatt. Ide kapcsolódik a NASA, a Washingtoni, Pennsylvania és a Kaliforniai (Irvine) Egyetem legfrissebb kutatása, amely szerint a WAIS eltűnésének folyamata már beindult, és elkerülhetetlen (viszont leggyorsabban kétszáz év alatt megy végbe).

Ekkora területet árasztana el a tenger Dél-Ázsiában, ha 7 méterrel emelkedne a tengerszint Forrás: Flood.firetree.net

Miért lehet sok még az egy méter is?

Nem kell azonban több tíz méteres emelkedés a katasztrófához. Sok helyen 1 méter vagy ennél kevesebb is pusztító lenne, például azért, mert világszerte 136, legalább egymillió lakosú kikötőváros van. Egy 2008-as OECD-elemzés ezeket a településeket rangsorolta annak alapján, hogy mekkora potenciális kárt okozna a vihardagály, a partra kicsapó víz, ha 2070-ben fél méterrel magasabb lenne a tengerszint.

A szintemelkedés miatt Kalkuttában a legnagyobb a kockázat, ott 14 millió embert és körülbelül 2 billió dollárnyi vagyont (lakóövezetek, ipari területek, infrastruktúra stb.) érintenének egy félméteres szintemelkedés következményei. Kantonban 10 millió embert és 3,4 billió, Mumbaiban (Bombayben) 11 millió embert és 1,6 billió dollárnyi értéket veszélyeztet ugyanekkora tengerszint-emelkedés. Miamiban 4,8 millió embert és 3,5 billió dollárnyi vagyont érintene a csupán félméteres szintemelkedés, New Yorkban és Newarkban 2,9 millió ember és 2,1 billió dollárnyi érték kerülne veszélybe, Amszterdamban pedig 1,4 millió ember és 843 milliárd dollár.

Yucatan víz alatt (a Worldunderwater.org illusztrációja) Forrás: Google, worldunderwater.org

A hosszú távú kockázat

Ritkán gondolunk bele abba, hogy a világtenger szintje még tovább emelkedik 2100 után, és a folyamat évszázadokon át eltart majd. Mekkora tengerszint valószínű a távolabbi jövőben? A néhány elérhető modellszámítás szerint az emelkedés még 2300-ban is az egy méter alatt maradhat, ha az üvegházhatású gázok (legfőképpen a szén-dioxid) koncentrációja nem haladja meg az 500 ppm-et (a mértékegység azt jelzi, hogy minden egymillió légköri részecskéből 500 a szén-dioxid), majd a koncentráció csökkenni kezd, és stabilan 500 ppm alatt marad. Vagyis ez azt jelenti, hogy nagyjából tudnánk tartani a 2100 végére kialakult szintet, illetve nem sokkal haladnánk meg azt.

Ez azért kemény feltétel, mert az üvegházgáz-koncentráció már 2013-ban elérte a 400 ppm-et. Az optimista forgatókönyv tehát azt feltételezi, hogy a kormányzatok gyors egyetértésre jutnak a klímavédelemről, és az évtized közepétől elkezdik a gyakorlatba ültetni a kibocsátáscsökkentési intézkedéseket (és itt nem feledkezhetünk meg a szintén nagykibocsátó világvállalatok, főleg az olaj- és gázcégek felelősségéről sem).

Ha viszont az üvegházgáz-koncentráció 700-1500 ppm közé nő, akkor a 21. század után további több mint 3 méteres tengerszint-emelkedés várható. Az IPCC által elemzett szakirodalom szerint az elhúzódó globális felmelegedés miatt szinte teljesen eltűnhet a jég Grönlandról, ez pedig 7 méterrel emelné meg a tengerszintet több évszázad leforgása alatt.

Baton Rouge (Louisiana állam fővárosa) víz alatt (a Worldunderwater.org illusztrációja) Forrás: Google, worldunderwater.org

Ekkora területet árasztana el a tenger az USA keleti partján és a Mexikói-öbölben Forrás: Flood.firetree.net

Miért olyan biztosak a fentiekben a klímakutatók? Azért, mert alapvető fizikai folyamatokról van szó. Az utóbbi fél évszázadban az üvegházhatás miatt a légkörben rekedt hőmennyiség mintegy 90 százalékát az óceánok, tengerek nyelték el. Ha a víz melegszik, akkor pedig tágul is, azt pedig számos kutatás igazolja, hogy a 20. század folyamán mért tengerszint-emelkedést 75 százalékban a hőtágulás, valamint az antarktiszi és grönlandi gleccserolvadás okozta (az úszó tengeri jég olvadása nem okoz tengerszint-emelkedést).

A gleccserjég olvadása az 1990-es évektől nagyobb arányban járult hozzá a szintemelkedéshez, mint korábban, mert a partokat a korábbinál melegebb tengervíz mossa. Ahogy haladunk előre az időben, az arktiszi és antarktiszi jég egyre kevésbé játszik szerepet az olvadásban, hiszen tömege folyamatosan csökken, így tehát a következő évszázadban a hőtágulásnak lesz fokozatosan nagyobb szerepe. Ha van tanulság, akkor az csupán annyi, hogy a folyamat már rég nem megállítható, de valószínűleg még csökkenthetők a súlyosabb következmények.