Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A béke-Nobel-díjat 2007-ben nem egy személynek ítélték oda, hanem egy nemzetközi szervezetnek, az IPCC-nek. A rövidítés mögött az Intergovernmental Panel on Climate Change áll, magyarul az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete. A szervezet időnként jelentéseket készít a klímaváltozásról és ennek várható következményeiről. A jelentések megírásában több száz klímakutató vesz részt, és a munka során több ezer szakcikk, tanulmány eredményét összegzik.
Az éppen aktuális, ötös sorszámú dokumentumot 2013 szeptemberétől kezdve több részletben hozzák nyilvánosságra, és idén október 31-én fogja elnyerni a végleges formáját. „A klímával foglalkozó kutatók 97-98 százaléka teljesen egyetért abban, hogy van globális melegedés, és ennek hátterében túlnyomórészt az emberi tevékenység következtében kibocsátott üvegházhatású gázok állnak. A klímaszkeptikus véleményeket hangoztatók száma elenyésző, és jelentős hányaduk nem hozzáértő” – mondja Bartholy Judit, az IPCC egyik hazai szakértője, az ELTE meteorológiai tanszékének vezetője.
Az IPCC-jelentés fő megállapítása szerint tehát a globális felmelegedés egyértelmű tény. A légkör és az óceán melegebbé vált, a hó és a jég mennyisége csökkent, a tenger szintje emelkedett. Mindezek fő oka, hogy a legfontosabb üvegházgáz, a szén-dioxid koncentrációja az 1750-es évek óta nő a légkörben. Az északi féltekén a koncentráció idén májusban elérte a baljós határnak tekintett 400 ppm-es szintet (ez azt jelenti, hogy 1 millió légköri részecskéből 400 szén-dioxid). Az egész Földet tekintve várhatóan 2015-ben vagy 2016-ban haladja meg a koncentráció ezt az értéket.
A változásokat szuperszámítógépeken futtatott modellek segítségével jelzik előre a kutatók. A modellek alapján „nagyon valószínű, hogy a 21. század végére a globális melegedés mértéke meghaladja a 2 Celsius-fokot. Ugyancsak nagyon valószínű, hogy a hőhullámok gyakorisága, intenzitása és időtartama jelentős mértékben növekedni fog” – magyarázza Bartholy Judit. A legfrissebb IPCC-jelentés először figyelmeztetett arra, a kiszámíthatatlanabb időjárás miatt több százmillió ember kényszerül majd elköltözni (főleg Ázsiában), emiatt nő a súlyos konfliktusok, háborúk kockázata, a világgazdaság pedig több ezermilliárd dolláros veszteségeket szenved el.
2040-ig az lesz jellemző, hogy ősszel nő meg a leginkább az átlaghőmérséklet, mégpedig átlagosan 1,4 fokkal. A legkevésbé a telek változnak, átlagosan 1 fokkal lesznek melegebbek a leghűvösebb hónapok. Az Alföldön a Dunántúlhoz képest nagyobb hőmérséklet-változást jeleznek előre az Országos Meteorológiai Szolgálat és az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói. A három Magyarországra alkalmazott modellt ebben a két szakmai műhelyben dolgozták ki, az eredményeket a Magyar Tudományos Akadémia Környezeti jövőkép – környezet- és klímabiztonság című kiadványából lehet megismerni.
A csapadékot illetően vegyes a kép: a modellek más-más jóslatot adnak, de összességében csupán kismértékű változás valószínű. A csapadékról azért nagyon bizonytalanok a modellek, mert Észak-Európában csapadéknövekedés, míg Dél-Európában -csökkenés várható, mi pedig a két régió határán vagyunk – mondja kérdésünkre Kröel-Dulay György, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa.
Az biztos, hogy Magyarország időjárása is szeszélyesebbé, szélsőségesebbé válik. Több lesz a hőségriadós nap az 1961–1990 közötti referencia-időszakhoz képest. A fagyos napok száma csökkenni fog, ami jótékonyan hat a fűtésszámláinkra, ugyanakkor a nyári melegedés a hűtési igényt fogja növelni, ami magasabb villanyáram-felhasználással jár majd.
Fülöpháza mellett egy kutatócsoport a Magyarországon várható időjárási körülményeket szimulálja a pusztában. Fülöpháza neve ismerősen cseng a természetvédők és ökológusok számára, hiszen itt próbálkoztak sikertelenül az 1980-as években a veszélyeztetett kékcsőrű réce szaporításával és visszatelepítésével. Másról is nevezetes a környék: a szél által mozgatott homokbuckák és a rajtuk kialakult homokpuszta-gyepek érdekes botanikai kutatási témák.
Kröel-Dulay György arra kíváncsi Fülöpháza határában, hogy a klímaváltozás hogyan fog hatni ennek a gyeptípusnak az összetételére, ökológiai folyamataira. Az ehhez szükséges infrastruktúrát nemrég építették ki a pusztában, körülbelül fél hektáron. A kísérlet neve ExDRain (Extreme drought and rain manipulation experiment), azaz Extrém szárazság és eső manipulációs kísérlet.
A háromszor három méteres parcellákra osztott terület egyes részein 2014-ben egy szélsőségesen erős aszályt szimulálnak, majd 2015-től egyes parcellákat mérsékelt, de minden évben visszatérő aszálynak tesznek ki, másokat pedig minden évben öntöznek, és lesznek parcellák, amelyek a természetes mennyiségű csapadékot kapják.
Az egyre gyakoribbá és erősebbé váló szélsőséges időjárási események közül Fülöpházán a nagyon erős aszállyal foglalkoznak. A másik tényező a klimatikus átlagértékek lassú megváltozása – jelen esetben az éves, illetve a nyári csapadék mennyiségének csökkenése vagy növekedése. A kutatók szerint a kísérlet világviszonylatban éppen azért újszerű, mert egyszerre vizsgálják a szélsőségesebbé váló időjárás és a sokéves átlagértékek megváltozásának kihatásait.
A kísérletben részt vevő tizenöt-húsz kutató és egyetemi hallgató a meteorológiai paraméterek nyomon követése mellett megfigyeli a parcellák élővilágának változását. A botanikusok számára érdekes kérdés lesz, hogy mely fajok szorulnak vissza vagy nyernek teret a kezelések hatására. Vizsgálni fogják a talajlakó fonálférgek, illetve a különböző ízeltlábúcsoportok (például az ugróvillások) számát és sokféleségét. A talajlakó gombákat a legkorszerűbb molekuláris, laboratóriumi módszerekkel fogják tanulmányozni.
A kutatás egy másik vonala a szénkörforgalom vizsgálata: azt nézik, hogy mennyi szén-dioxidot bocsát ki vagy nyel el a területen élő társulás a talajlégzés, a növények fejlődése vagy elhalása nyomán. A kísérlet minimális időtartama két-három év lesz, de az igazán érdekes ökológiai kérdésekre csak hosszú távú kutatással lehet választ adni. Kröel-Dulay György abban reménykedik, hogy a kutatócsoport akár tíz évig is folytathatja majd a nemrégiben elkezdett munkát.
