Miért pusztulnak tömegével az állatok?

Kisköre, 2000. február 7. Folytatódik a védekezés a Tisza tavon. A Tiszán levonuló cianid szennyeződés csökkentésében fontos szerep hárul a Tisza tóra és a kiskörei víztározóra. A KÖTIVIZIG szakemberei együttműködve a területi védelmi bizottságokkal 1,5 millió köbméterre duzzasztották a tó vizét. Vízkeveréssel, oxigénnel való dúsítással és a haltetemektől való megtisztítással próbálják a további károk mértékét enyhíteni a Tiszán. A képen: konténerekbe kerülnek a cianidmérgezésben elpusztult halak Kiskörénél. MTI Fotó: H. Szabó Sándor

Elsősorban a fertőzés és a szélsőséges időjárás tizedeli meg az állatokat. Többször pusztultak el tömegesen a madarak, a halak és tengeri gerinctelenek az utóbbi hetven évben, mint korábban.

A jó hír az, hogy kevesebb kétéltű és hüllő pusztult el tömegesen az utóbbi hetven évben, és az emlősöknél nincs változás. Ez a lényege a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) környezettudományi tanszékén végzett vizsgálatnak.

A kutatók 727 olyan esetet vizsgáltak, amikor tömegével hullottak el állatok. Ugyan ritkán fordul elő ilyesmi, és bármilyen sajnálatos, még nem jelenti azt, hogy az illető faj kihalt volna, mégis katasztrofális következményekkel járhat. Előfordulhat ugyanis, hogy rövid idő alatt az adott állomány 90 százaléka elpusztul.

Halpusztulás a Duna egyik holtágában 2000 októberében. Fekete János halőr partra gyűjti a haltetemeket a bédai holtágban, ahol csaknem száz mázsa hal pusztult el Forrás: MTI/Kálmándy Ferenc

Ezek a legfontosabb okok

A katasztrófákat elsősorban fertőző betegségek, járványok okozzák. Másodsorban a szélsőséges időjárási események, a hőstressz, az oxigénhiány és az éhezés az ok – ezek mindegyike a klímaváltozáshoz köthető. Harmadsorban valamilyen emberi beavatkozás, pontosabban környezetszennyezés áll a háttérben, de jelentős ok a mérgezés is, amely például algavirágzás miatt fordulhat elő vízi környezetben. Leggyakrabban a tömeges pusztulást nem lehet egyetlen okra visszavezetni.

A másik fontos eredmény az, hogy az utóbbi hetven évben évente átlagosan eggyel több ilyen esemény fordul elő. A kutatók elismerik, hogy torzíthatja az eredményeket, hogy az ilyen katasztrófákra mindenki felfigyel, rendszerint nagy sajtónyilvásosságot is kapnak, ezért nagyobb eséllyel dokumentálják a szakemberek is, mint az 19. században vagy a 20. század elején. A kutatás egyik vezetője, Adam Spielski szerint viszont

„évi eggyel több tömeges kihalás jelentős növekedés”.

A cianidszennyezés miatt elpusztult halak a Tisza-tavon 2000 februárjában Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

A kutatócsoport azt javasolja, hogy nem elég műholdakkal, mérőállomásokkal, szondákkal stb. vizsgálni, hogyan változik például a csapadékjárás vagy a hőmérséklet a klímaváltozás miatt, hanem azt is figyelni kell, hogyan reagál minderre az állatvilág. Erre pedig kiváló eszköz az ún. közösségi adatgyűjtés, amikor az emberek lefotózzák a történéseket, beszámolnak róla közösségi oldalakon.